Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1032 NEMES DEZSŐ ,,csak úgy érhető el, ha egyike vagv másika a három államnak Magyarországgal szemben máskép viselkedne, mint eddig tette, hozzá közeledik, vele megegyezést köt. Olaszországnak is az volna az érdeke, hogy a bomlási processus ezen a fronton is bekövetkeznék". Itt persze a Jugoszláviához való viszonyról van elsősorban szó, amelyben a magyar és az olasz kormány törekvése eltér egymástól. Bethlen tartózkodik attói, hogy megállapítsa az eltérést, de értésére adja Mussolininak, mennyire fontos lenne egy magyar—jugoszláv közeledés Magyarország számára, ami a kisantant „bomlási processusá"-t gyorsítaná és közelről érintené az „olasz érdekeket" is. Az volt a kérdés, hogy a Jugoszláviával szemben követendő politikában melyik szerződő fél idomul a másik politikájához, az olasz-e a magyaréhoz, vagy megfordítva. Mussolini először Bethlennek Oroszországra vonatkozó megjegyzésére reagál. Válaszából kitűnik, hogy őt is rendkívül nyugtalanítja Oroszország, mégpedig kifejezetten szovjet Oroszország növekvő szerepe. Á bolgár—szerb ellentét szerinte igen nagv, s a jelenlegi bolgár uralom mellett szerb—bolgár egyesülés lehetetlen. Ezekután hamar rátér a magyar—jugoszláv viszonyra. „Nyomatékosan hangsúlyozta — mondja Bethlen —, hogy nem szeretné és Olaszország érdekeinek nem felelne meg, ha Magyarország Jugoszláviával egy arbitrage-szerződésen túlmenő megegyezést kötne, amire azt feleltem, hogy ezen túlmenő szerződés megkötéséről most nincs szó. Ez láthatólag megnyugtatólag hatott." Bethlen feladta amúgy is óvatos kísérletét , hogy megnyerje Mussolinit a magyar—szerb közeledésnek. Rátér a Csehszlovákiához való viszonyra. Újból ismétli, hogy „Magyarország addig nem akcióképes, amíg a cseh határ 30 kmre van Budapesttől és a cseh repülőgépek, ha akár Jugoszláviával, akár Romániával konfliktusba keveredünk, egy óra alatt összebombázhatják fővárosunkat, anélkül, hogy védekezni tudnánk ez ellen". Mussolini megjegyzi: „Tehát magukra nézve a cseh kérdés elintézése az első etapp, amire én igennel válaszoltam." Miután Mussolini ismételten megjegyezte, hogy a magyar kormánynak „sorrendben első a cseh kérdés elintézése", Bethlen újra kijelenti, hogy „ez így van, de ennek az előfeltétele az, hogy a három kisantant állam közül, ha a cseh kérdést el akarom intézni, a másodikkal megegyezésem legyen, a harmadik pedig más irányban legven lekötve, amit Mussolini szintén helyeselt". A magyar miniszterelnök itt a magyar uralkodó körök tervezett agreszszióinak menetrendjét ismerteti Mussolinival és ehhez kér támogatást . E háborús menetrend „első etappjának" sikerre vitelét jelöli meg előfeltételként ahhoz, hogy Magyarország akcióképes legyen és katonai erővel közreműködhessék Mussolini háborús terveinek végrehajtásában. Ebből következik, hogy katonai együttműködésre vonatkozó bármilyen egyezmény kötése idő előtti, s hogy erre gyakorlatilag sor kerülhessen, támogatni kell Magyarország katonai fegyverkezését. Bethlen ezt még nem veti fel az április 4-i beszélgetésen, de két nap múlva sor kerül erre is. A beszélgetést folytatva Mussolini közli, hogy jó a viszonyuk Romániával, illetve az Avarescu-kormánnyal, de aggódik amiatt, hogy ez a kormány nem tud szabadulni a „francofil" Bratianuék befolyása alól, megbukhat, s akkor a francia orientációt követő Bratianuék alakítanak új kormányt. Mussolini aggodalma indokolt, hiszen az Avarescu-kormány olasz-barátsága nem olyan erős, amely hatástalanítaná a francia—román kapcsolatokat . Az olasz—magyar szerződés megkötésének romániai visszahatása sem erősíti az olasz—román
