Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1018 NEMES J)EZS6 a Szlovákiába való katonai betöréshez. E terv végrehajtásához lett volna szükséges a kisantant előzetes „széttörése", valamint a német revansisták részéről egy párhuzamos akció Csehszlovákia ellen a Szudéta-vidék felől. Bethlen reménykedett a lengyel—csehszlovák ellentét kihasználásának lehetőségében, továbbá abban is, hogy Romániát valamilyen módon semlegesíti. Mindenekelőtt azonban Jugoszláviát akarta semlegesíteni, mert úgy vélte, hogy ez hamarabb lehetséges. Éppen ezért Bethlen nem csak döntőbírósági szerződést, banem semlegességi egyezmény megkötését is javasolta a jugoszláv kormánynak. Utóbbi azonban elhái-ította ezt a javaslatot, mégpedig éppen a kisantant többi államával való szerződéses kötelezettségére hivatkozva,2 A belgrádi kormány ugyan egyrészt jól tudta, hogy olasz támadás esetén történő magyar támadás veszélye ellen a kisantant katonai szövetsége hatékony biztosíték, a Bethlen-kormány semlegességi kötelezettsége viszont nagyon is kétes értékű. Másrészt azonban rendkívül nyugtalanította az olasz nyomás. Emellett a felosztott Macedónia egyes részeinek liovatartozandósága kérdésében igen éles az ellentét Jugoszlávia és Görögország között (mindkettő igényli egész Macedóniát), valamint Jugoszlávia és Bulgária között (mely utóbbitól elvettek macedón területeket). Enyhíti Belgrád helyzetét az igen éles görög—bolgár területi viszály is, s ez meghiúsítja, hogy közös görög— bolgár front létesüljön Jugoszlávia ellen. De az olasz nyomás mellett a jugoszláv—görög, a jugoszláv—bolgár és a jugoszláv—magyar ellentét mégis a , bekerítés veszélyének tette ki a jugoszláv államot. A belgrádi kormánynak sikerült a görög kormánnyal 1926 augusztusában i barátsági és együttműködési szerződést kötni, amelyet Athénben írtak alá, A görög kormányt a bolgár—görög és a török—görög ellentét, továbbá az olasz terjeszkedési törekvések miatti aggodalom késztette erre — szintén az elszigetelődés veszélyétől tartva. Azonban ezt a jugoszláv—görög szerződést nem ratifikálták, s 1927 augusztusában a görög parlament a becikkelyezést egyhangúan elutasította. A görög—jugoszláv ellentét tehát ismét kiélesedett, ismét fokozottan fenyegette a bekerítés veszélye a jugoszláv államot. Ugyanakkor Jugoszlávia belső ellentéteit, köztük a legsúlyosabbat, a szerb —horvát ellentétet mind az olasz, mind a magyar uralkodó körök szították. Ez tovább növelte a belgrádi kormány külpolitikai aggodalmait, az elszigetelődés veszélye által keltett nyugtalanságot. Jugoszlávia fő védnöke ebben az időben Franciaország, ezekben az években a legerősebb kontinentális hatalom a kapitalista Európában. Az olasz— jugoszláv ellentét növekedése, vagyis a Jugoszlávia elleni olasz nyomás egyben az olasz—francia ellentét élesedését is jelenti. Franciaország persze könnyen sarokba tudja szorítani Olaszországot. Az angol kormány nincs abban a helyzetben, hogy olyan mérvű támogatást biztosítson Mussolininak, ami túlságosan megnehezítené Franciaország európai helyzetét. De a növekvő angol—olasz együttműködés előidézett Belgrádban ilyen aggodalmat is. A Duna völgyében Jugoszlávia katonai szövetségesei a kisantant-államok: Csehszlovákia és Románia. Ezek az országok szintén Franciaország szövetségesei. 2 Lásd erről: Iratok az ellenforradalom történetéhez. 1919—1945. III. köt. Az ellenforradalmi rendszer gazdasági helyzete és politikája Magyarországon 1924—1926. A bevezető tanulmányt írta és a szerkesztésben közreműködött: Nemes Dezső. A kötet forrásanyagát összeállította és jegyzetekkel ellátta: Karsai Elek. Bpest, Kossuth Kiadó. 1959. (À továbbiakban: Iratok az ellenforradalom történetéhez. III. köt.) 147—154. 1.
