Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1!И7. ÉVI ОТ. ASZ—MAG Y AR SZERZŐDÉS 1019 A magyar külpolitika fő célja, a kisantant felbomlasztása, lényeges szerepet játszik az olasz külpolitikai törekvésekben is. A franciabarát kisantant-tömörülés is jelentős akadálya az olasz imperializmus amúgy is nehéz terjeszkedésének a Balkánon és a Dunamedencében. De míg a magyar kormány Jugoszlávia semlegesítésével véli fellazítani s majd felbomlasztani a kisantantot, Mussolini éppen Jugoszlávia bekerítését és behódolásra késztetését szeretné mindenekelőtt elérni a kisantant fellazításával és felbomlasztásával. A római kormánykörök arra törekednek, hogy Romániával teremtsenek barátságos viszonyt. A magyar—jugoszláv közeledés keresztezte erre irányuló terveiket; közbeléptek tehát ennek megakadályozására. 1926. szeptember 13-án Walkó Lajos magyar külügyminiszter Genfben találkozott Dino Grandi olasz külügyi államtitkárral. Grandi tájékoztatást kért és kapottamagyar—jugoszláv tárgyal ásókról, olasz közreműködést ajánlott fel a tárgyalások vitelében és a tervezett magyar—jugoszláv szerződés megkötésében. Szó esett Mussolini és Bethlen találkozásáról is, bár ekkor még bizonytalan'formában. Ennek gondolata már korábban is felmerült, de az olaszok nem siettették. „Mussolini változatlanul igen örülne — mondotta Grandi —, ha Bethlen gróffal találkoznék, de természetesen nehezen állapítható meg, mikor lenne egy találkozás megfelelően lebonyolítható." Grandi felvetette „annak hangsúlyozása mellett, hogy ez személyes véleménye, egy magyar— olasz döntőbírósági egyezmény megkötését".3 Ez a javaslat még nem változtatta meg a Bethlen-kormánynak a magyar—jugoszláv egyezmény megkötésére vonatkozó terveit, de világossá tette számára, hogy az olasz kormány ebben a kérdésben befolyását érvényesíteni akarja. Di Monza Ercole Durini gróf, a budapesti olasz követ 1926. októberl3-án felkereste Bethlent ugyanebben az ügyben. Bethlennek e beszélgetésről készült feljegyzése szerint Durini közölte vele, hogy Mussolini „szeretné ezt a kérdést október végén vagy november elején velem megbeszélni, és ezen egyezmény létrehozásában közreműködni. Azt válaszoltam az olasz követnek, hogy természetesen örömmel állok Mussolini úr rendelkezésére." Durini közlése szerint Mussolininak az a nézete, hogy ,,à trois is lehetne valamely megállapodást létrehozni, mégpedig messzebb menőleg, mint ahogy ez látszólag a magyar—jugoszláv szerződésben kontemplálva van".4 Mussolini tehát — Durini szerint — felvetette egy esetleges hármas szerződés gondolatát, egy olasz—jugoszláv—magyar politikai szövetség lehetőségét. Aligha kétséges, hogy a Bethlen-kormánnyal való tárgyalásukat is arra szerették volna az olaszok felhasználni, hogy fokozzák az olasz nyomást Jugoszláviára, függetlenül attól, hogy komolyan foglalkoztak-e a felvetett hármas szerződés tervével. Ez ugyanis kevéssé valószínű; nyilvánvaló, hogy Jugoszlávia — Franciaországgal és a kisantanttal a háta mögött — csak az olasz és magyar igények teljes elejtése esetén lett volna hajlandó egyáltalán tárgyalni ilyen hármas szövetségről. Mussolini viszont nem igényei feladásán, hanem érvényesítésén törte a fejét. Ezt a Bethlen-kormány tudta, és nincs semmi jele annak, hogy a Durini által említett hármas szövetségre vonatkozó, állítólag Mussolinitól származó gondolatot komolynak tekintette volna. Az olasz közbelépés azonban zavarba hozta és nyugtalanította a magyar 3 Feljegyzés Walkó és Grandi beszélgetéséről. Kiadva: Iratok az ellenforradalom történetéhez. III. köt. 7S3— 784. 1. \ Uo. 786—787. 1.
