Századok – 1962

Tanulmányok - Lederer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári történettudományban 440

MARCZALI HENRIK HELYE A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETTUDOMÁNYBAN Mielőtt témánkra, Marczali Henrik működésének tárgyalására rátérnénk, röviden fel kell vázolnunk, hogy mit értünk polgári történettudományon, milyen volt ennek a tudománynak európai fejlődése és magyarországi változata. A polgári történettudomány akkor kezdődik, amikor a természettudomány új módszerein felnövekvő új nemzedék, a feltörő új polgárság igényeit már nem elégíti ki a történeti egymásutániság primitív krónikás közlését felváltó, a történet eseményeit többé-kevésbé művészi formában elbeszélő humanista történetírás. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a humanizmus maga is az Olaszországban feltörni kezdő polgárság ideológiája. A humanista történetíró szemben a vallásos középkori krónikással visszatér az antik történetírás pragmatikus módszeréhez, a középkor árnyalakjaival szemben az aktív cselekvő embert, az egyéniséget állítja a középpontba. Forrásokat is új módon használ fel a humanista, először alkalmazza a forráskritikában a filológizáló módszereket. De a természettudományok törvényszerűségeinek felismerése nem az olasz polgárság körében teljesedik ki, hanem a későbbi, a burzsoává váló, a kapitalizmus útjára térő polgárságnál, amely ezt a felismerést a feudalizmus elleni harcában fel is használja. A természettudományok területén folyó módszeres kutatások vetik fel azt a követelést, hogy a társadalom élete, múltja kutatásának is módszeres formát kell nyernie. Annak az ütemnek megfelelően, ahogyan valamely országban bomlanak a feudális és kezdenek kialakulni a kapitalista viszonyok, ez a követelés korábban vagy későbben lép fel. Le kell azonban szögeznünk, hogy a történettudomány módszeres kutatásának kezdetét nem valamilyen a történet törvényszerűségeit kereső filozófiai elmélet jelzi, hanem a történeti emlékeknek, a történeti múltat bemutató ún. forrásoknak, elsősorban írott forrásoknak módszeres felkutatása és ezeknek publikálása. Ez a módszeres feltárás távolról sem egyszerű folytatása a humanisták forráskritikájának, hanem annak magasfokú továbbfejlesztése. Ezt a munkát pedig többnyire nem polgári tudósok, hanem a humanistákkal szembenálló, a jezsuita iskolákban képzett kutatók végezték el. A későbbiekben a polgári történettudomány a forráskritika elemző módszerét állandóan tovább finomította. A polgári történettudománynak, különösen a kapitalizmus még haladó korszakában, ez a módszeres forrásanalízis egyik legfontosabb és talán legmaradandóbb eredménye volt. A módszeres forrásfeltárás és forráskritika megszületésével kb. egyidőben a feltörő polgárság ideológiájában, a felvilágosodásban, amely ugyancsak a természettudomány új eredményein alapult, új történetszemlélet is