Századok – 1962

Tanulmányok - Lederer Emma: Marczali Henrik helye a magyar polgári történettudományban 440

MARCZALI HENRIK HELYE A MAGYAR POLGÁRI TÖRTÉNETTUDOMÁNYIJÁN 441 alakult ki. A felvilágosodás meghirdette a társadalom fejlődésében az Ész uralmát, de ugyanakkor a maga mechanisztikus materialista felfogásának megfelelően a társadalom egyes egyedeit a gépekkel azonosította. Ennek következménye lett a felvilágosodás történeti felfogásában a társadalom teljes atomizálása. Másik következménye pedig az egyes ember, de főképpen a nagy ember mindenható szerepének hangoztatása. így a felvilágosodás történetszemléletében nem sokkal emelkedett túl a humanista emberábrázoláson, az egyéniség idealizálásán. A polgári forradalmak korszakában a burzsoázia uralomrajutása után a polgári közgazdaságtan és a polgári szociológia hatására a történettudomány is a törvénykereső tudományok sorába igyekezett kerülni. Ezt megelőzően azonban a burzsoá történetírás egyes francia képviselői, a francia restauráció korában ösztönösen egybeolvasztották a humanizmus és a felvilágosodás történetszemléletét. A francia forradalomnak jelentőségét ez a történetírói gárda teljes mértékben felismerve, bizonyos fokig már módszeres kutatásokra is támaszkodva a burzsoázia érdekeinek szolgálatában rámutattak a feudalizmus megdöntésének egy fontos törvényszerűségére, az osztályharcnak a létezésére anélkül, hogy ezt mint tudományos eredményt leszögezték volna. A polgári történettudomány törvénykereső módszere azután leginkább a pozitivizmus filozófiai rendszerének és az ezzel kapcsolatban kialakuló polgári szociológiának vonalán mutatkozik meg. A pozitivizmus filozófiája a maga agnosztikus, a tudatunkon kívül létező valóság törvényszerűségeinek megismerését tagadó, de ugyanakkor a tényszerű valóságon belüli törvényszerűségeket meghirdető rendszerével, álmaterializmusával a XIX. század közepétől kezdve az ekkor létrejövő történeti materializmussal igyekezett versenyezni, helyesebben azt háttérbe szorítani. A XIX. század második felében a polgári történettudományt a pozitivizmusból ill. a polgári szociológiából továbbfejlődő rendszerek (organikus szociológia, kollektivizmus) korlátozottan törvényeket kereső, magát sokszor materialistának álcázó felfogása jellemzi. Mindez azonban csupán a fejlett kapitalista országokra, elsősorban Franciaországra és Angliára jellemző. Ugyanakkor Németországban, ahol a forráskutatás, forrásanalízis már a korai időszakban is talán a legfejlettebb volt, a történetben minden törvényszerűséget tagadó történeti irányzatokkal találkozunk. így a német romantika történetírásában, amely a polgári történettudomány legkorábbi korszakára esik és a nagy német politikai történetírói iskolában Leopold Hankenak. Theodor Mommsennek és követőinek műveiben. S a századvégen és a XX. század elején, a proletárforradalom napirendre kerülésének idején, itt Németországban jelentkezik a történeti materializmus térhódítása ellen fellépő szellemtörténet. A polgári történettudománynak magyarországi fejlődését és ennek az általános európai fejlődéshez való viszonyát tehát a most tárgyalt szempontokból kell szemügyre venni. Elöljáróban meg kell állapítanunk, hogy polgári történettudományunk története úgyszólván teljesen feldolgozatlan. A Horthy-korszakban megjelent néhány szellemtörténeti megvilágítású cikken1

kívül a felszabadulás után csak néhány részlet monográfia ill. tanulr 1 Pl. Hóman Bálint : A történek m útja. (A magyar történetírás új útjai Bpest. 1931. 7. és kk. 1.) Ugyanebben a kiadványban Szekfű Gyula : A politikai történetírás új útjai (430. és kk. 1.). Ennek a cikknek a tárgyalására a továbbiakban még részletesen visszatérünk. Ide tartoznak még Barátb Tibornak ezzel a témakörrel foglalkozó különböző cikkei is. 4 Századok