Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 93 madarasi és az abódszalóki földmunkás-szervezet felhívása.11 3 Ilyen körülmények között érlelődtek meg és fokozódtak évről-évre a Szolnok megyei agrármozgalmak demokratikus földosztási követelései. A mozgalmak 1897 nyarán és 1898 elején érték el tetőpontjukat. A Bánffy—Perczel—Darányi-féle hírhedt rendszer valóságos ostromállapotot tartott fenn а megye öt járásában és hat rendezett tanácsú városában, ahol a hatósági terror a rendőri, a katonai és csendőri alakulatok készenlétben tartása és bevetése révén állandóan fokozódott4. A hatósági terror alkalmazásában alig volt valami különbség a nagybirtokos és a redemptus övezetek között. A Darányi-féle rab szolgatörvény végrehajtása során szinte egymást múlták felül a helyi hatóságok, a szegényparaszti követelésektől egyaránt rettegtek, mert ezek a követelések közvetve vagy közvetlenül egyaránt érintették a Tisza menti nagybirtokos övezetek, valamint a jászkunsági övezetek gazdaságainak kapitalizálódását. Mindezek alapján összegezésül a következő lényegesebb megállapításokra juthatunk a megye tőkés agrárfejlődését illetően a millennium évtizedében: Szolnok megye területének sajátos töiténeti fejlődése és a jászkun övezetek redemptionális szerkezeti sajátosságai új színt jelentenek az Alföld tőkés agrárfejlődésének vizsgálata során. A megye területének tőkés agrárfejlődése övezetenként lényegesen elté.ő utakon haladt, de ezek az eltérések szükségszerű összefüggéseket, sőt kiegyenlítődéseket mutatnak. Közvetlenül a Tisza két oldalán, a megye tengelyében húzódó nagybirtokos övezetnek a megye peremrészein meghúzódó jászsági és nagykunsági red mptus öví zetrk szinte kim< ríth-tetl n m zőgazdasági munkáéi őtartalékai voltak. Mivel a redemptus övezetek a szomszédos nagybirtokok érdekeinek megfelelően jelentékeny iparral nem rendelkeztek, a sűrűn lakott Jászság és Nagykunság agrárnépessége — s ezen belül az agrárproletariátus és a törpebirtokos félproletárok tömege — döntő tényezője ós egyben mutatója is volt a mezőgazdaság kapitalista fejlettségi fokának. A megye művelt területének földbirtokmegoszlási és termelési viszonyai azt igazolják, hogy a két redemptus övezet, a Jászság és a Nagykunság területei a szabad paraszti fejlődés útjának lehetőségeit, az amerikai utas fejlődés vonásait hordozták, a nem-redemptus övezet — s főként a három tiszai járás, továbbá Mezőtúr, Szolnok területei — az agrárnépesség és a földbirtok megoszlása tekintetében a nagybirtok ós a tőkés bérlet gazdasági hatalmának állandó fokozásával a porosz utas agrárfejlődés tipikus vonásait juttatták kifejezésre. Az agrárfejlődés vizsgálata szempontjából azonban sajátos — de korántsem egyedülálló — jelenség az is, hogy a jászkun parasztgazdaságok övezeteit szinte minden oldalról — a Kiskunság kivételével még a megye batárain kívül is — a porosz úton kapitalizálódó nagybirtokrendszer foglalta körül, amely a kizsákmányolás tőkés és feudális formáinak változatos alkalmazásával nagy mértékben korlátozta a jászkun szabadparaszti fejlődés ütemét, illetve a farmertípusú agrárfejlődés gazdasági és társadalmi feltételeinek jelentékenyebb gyarapodását. Bár részletes adatok hiányában közigazgatási egységenként nem lehet összehasonlítani a száz holdon aluli agrárnépesség differenciálódását, mégis megállapítható, hogy a redemptus övezetekben az agrárnépesség rétegződése — főként a 100 — 200 holdas, az 50—100 holdas és a 20 — 50 holdas birtok-113 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni, jászsági alsó járási főszolgabírói jelentés, 1898. XII. — 43. sz.
