Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
94 KISS JÓZSEF kategóriákban — sokkal fejlettebb fokot ért el, mint más területeken. Ugyanakkor a tíz éves fejlődés adatai azt mutatják, hogy a parasztság felbomlásának folyamata s e folyamatban a dolgozó parasztság földtől való elválasztása közel négyszeres arányban haladta meg az országos átlagokat, de az országos arányokhoz képest ugyancsak négyszeres arányban halmozódott fel a földbirtok a gazdagparasztság kezén. E folyamat egyúttal azt is jelzi, hogy belterjes gazdálkodás mellett a gazdagparasztság jelentős részese és tényezője lehetett volna a farmertípusú tőkés gazdaság kifejlődésének, erre azonban a tőkés gazdálkodás és termelés egyéb döntő feltételeinek (pénztőke, nagyobb mérvű gépi technika és művelési kultúra, fejlettebb ipar és tőkés piac) biztosítása, valamint a feudális kötöttségektől terhes nagybirtokos övezetek gazdasági és politikai vezetőszerepének csökkentése útján kerülhetett volna sor. A munkásosztály és az agrárproletariátus már erre a harcra szervezte erőit. A tőkés agrárfejlődés lényeges mozzanatai: a tőke koncentrációjának néhány jellemző formája, a gépi technika és a mezőgazdasági munkaerő nagyarányú felhalmozása, a földbirtok centralizációja, valamint a centralizáció körforgása, a telepítések stb. lényegében és elsősorban a nagybirtokos gazdaságok kapitalizálódását, a nagybirtokos övezetek termelőerőinek gyarapítását biztosították. Ugyanakkor azonban e kapitalista agrárfejlődés mozzanatai kisebb-nagyobb mértékben tényezőivé váltak a jászkun övezetekben a középbirtokos és gazdagparaszti rétegek gazdasági megerősödésének is, sőt ezzel párhuzamosan a dolgozó parasztság nagymérvű elszegényedésének és rohamos tönkretételének. Jellemző, hogy a jászkun középbirtokos és gazdagparaszti rétegek viszonylagos gazdasági megerősödése inkább az egyébkent is jómódú gazdagparaszti gazdaságok területének növelésében, továbbá a tanyás felesbérleti gazdaságok számának gyarapításában jutott kifejezésre, semmint a belterjes termelési kultúra fokozásában vagy a tőkés üzemvitel költségeinek, illetve a tőkés beruházás mértékének növelésében. A tőkés agrárfejlődés említett mozzanatai tovább mélyítették az ellentéteket a különböző övezetek vezető birtokos rétegei között, de ugyanakkor minden eddiginél élesebb formában hozták felszínre a dolgozó parasztság — s ezen belül az agrárproletariátus — valamint a földbirtokos és agrárburzsoá osztály közötti alapvető ellentéteket. Hozzávetőleg — de korántsem a teljesség igényével —• rá lehetett mutatni a megye parasztsága felbomlásának fontosabb tényezőire. A földbérleti rendszer kiterjedésének, a tőkés bérlet közigazgatási egységenkénti arányainak, a banktőke, a jelzálogrendszer, az egyéb hitelügyietek, vállalkozások eredményeinek, valamint a regresszív jellegű adózás és pótadózás mértékének elemzése kapcsán fő vonásokban azt is meg lehet állapítani, hogy a megye mezőgazdaságába való tőkebehatolás milyen fokot ért el a tárgyalt időszakban. A fenti tényezők rövid ismertetése során igyekeztünk rámutatni azokra az egyező és eltérő mozzanatokra, amelyek a tőkés agrárfejlődés jellegét illetően a megye különböző övezetei között kétségtelenül megvoltak. Hogy a parasztság tőkés kirablása során a tőkés felhalmozásnak e fő forrásai övezetenként milyen egyezéseket és eltéréseket mutatnak, további részletkutatásokat igényelnek. Övezetenként különböző mértékben és igen sokféle változatban lassították a mezőgazdaság kapitalista fejlődésének folyamatát a mezőgazdasági munkaszervezetben meglevő feudális maradványok. A piacra termelő árugazdaság fejletlenségén alapuló ledolgozási rendszer különféle változatai, a