Századok – 1962

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 930

932 KRÓNIKA ténetírásuhkban és általában el is fogadható". Elismerően szólt a jakobinus program elemzéséről, a mozgalom elfojtásának, valamint továbbélő eszméinek bemutatásáról. A továbbiakban bíráló észrevételeit adta elő. Nem tartotta kielégítőnek a jakobinus mozgalom nemzetközi összefüggéseinek bemutatását, ezen belül azoknak a tényezőknek feltárását, melyek a feudális köröket polgári engedményekre kényszerítik. Nem értett egyet azzal, hogy a disszertáció a hazafiság és hazafiatlanság kérdését a jakobinus mozgalom értékelésének egyik legfontosabb kritériumává tette. Helyreigazította Kató István egy félreértését, amelyet Benda Kálmán Révai Józsefnek tulajdonított. Megítélése szerint bővebben kellett volna szólni a disszertációban a nem magyar népek értelmiségeinek álláspontjáról, valamint az ausztriai jozefinizmusról. A nemzeti mozgalom és a polgári értelmiség viszonyával kapcsolatban rámutatott arra, hogy ,,a magyar nemzeti mozgalom ideológiájában már a kezdet kezdetén a patriotizmus mellett jelentkezett a nacionalizmus negatív vonása is". Ezt az értekezés nem emeli ki kellően. Az értekezés Martinovics-portréjáról Arató Endre elmondotta, hogy bár szerző polemizál a korábbi túlzó felfogással, de maga is egyoldalú képet alkot, „tudatosan emeli ki és húzza alá Martinovics valóban meglevő fogyatékosságait". Felhívta a figyelmet olyan vonatkozásokra (Martinovics filozófiai tevékenysége stb.), amelyek teljesebbé teszik a képet, s megóvnak az egyoldalúságtól. Arató Endre megállapítása szerint a negatív vonások túlzott kiemelése egy sor belső ellentmondás forrása lett az értekezésben. Ilyen pl., hogy Martinovics mint kalandor, s ugyanakkor mint a patriotizmus mártírja szerepel. A disszertáció szól Martinovics anaeionalizmusáról, de nem beszél ezzel kapcsolatban a magyar nemesség egészének álláspontjáról. Martinovics föderációs tervét Arató Endre a soknemzetiségi Magyarországon előbbremutató koncepciónak tartja, mint a nemzeti királyságot. Ennek megítélésében nem ért egyet a disszertációval. A továbbiakban adatokat hozott még fel Martinovics nézeteinek bemutatására. Ezek az adatok azt mutatják, hogy Martinovics azért látott helyesebben a nemzetiségi kérdésben, mint kortársai, mert elnyomott nemzetből származott. Belső ellentmondást fedezett fel az opponens a jakobinus mozgalom előzményeinek ábrázolása, valamint ama állítás között is, mely szerint Martinovics illúziókra alapozta a szervezkedést. Szólt arról is, hogy az értekezés egy-két esetben nem mentes a pszichológizálástól. összegezve véleményét, Arató Endre ismételten rámutatott az értekezés érdemeire, javasolta elfogadását és Benda Kálmánnak a kandidátusi fokozat odaítélését. Benda Kálmán válaszában felvázolta az értekezés megírásának körülményeit, és kitért az azóta eltelt öt esztendőben megjelent néhány külföldi tanulmányra. Ez utóbbiak, különösen Ernst Wangermann műve, azt mutatja, hogy a bécsi levéltárban még sok, a téma szempontjából fontos anyag rejtőzik. A jakobinus mozgalom feltárására irányuló munkásságáról szólva előadta, hogy a három kötetes forráspublikáció és a disszertáció igen szorosan összetartoznak, s e miatt egyes problémák a tanulmányban egészen röviden szerepelnek. Mérei Gyulának válaszolva elmondotta: tanulmánya egyik legfontosabb eredményének éppen azt tartja, hogy bizonyítani tudta, miszerint a magyar jakobinus mozgalom a hazai adottságokból nőtt ki, s részben a nemesség magatartásán bukott el. Meggyőződése szerint „a dolgozat nem hagy kétséget az olvasóban aziránt, hogy szerzője teljes együttérzéssel a jakobinusok és nem a nemesek oldalán áll". A forráskritikát hiányoló megjegyzésekre reagálva kimutatta, hogy körültekintően járt el a kémjelentések felhasználásakor, ámbár azok bírálatára dolgozatában nem tért ki, hanem utalt a forráspublikációban részletesen megtalálható elemzésre. Űgy véli, hogy az értekezés folyamatos előadásában kitűnik: a patrióta értelmiség érdemeit nem viszi át a nemesség egészére. Hibának tartja, hogy a dolgozatban nem rögzítette: hogy a köznemesség nagyjából milyen arányban fordult szembe Béccsel. Annál inkább, mert Mérei viszont alábecsüli a köznemesség körében 1791/94-ben megvolt ellenzéki szellemet. A megyegyűlésekről megállapította, hogy azokat maga az udvar értékelte túl, s újabb adatokat hozott a disszertáció megállapításainak alátámasztására. Nem tartotta indokoltnak azt a megjegyzést, mintha a köznemesség 1791/94-es politikai magatartását nem fejlődésében, mozgásában mutatta volna be. Erre nézve a disszertáció megfelelő pontjaira hivatkozott. A patriotizmus Arató Endre által felvetett kérdésével kapcsolatban elmondotta, hogy évekkel ezelőtt írt dolgozatát ismét átolvasva, maga is úgy találta, nem egyszer túl mereven alkalmazta a hazafiság és hazafiatlanság kategóriáit.