Századok – 1962

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 930

KRÓNIKA 933 Mérei Gyulának válaszolva kifejtette azt a meggyőződését, hogy az 1790-es évek Magyarországán a függetlenség megoldása nélkül nem lehetett polgári viszonyokat létrehozni. Hivatkozott ezzel kapcsolatban II. Lipót magyarországi politikájára, az osztrák és magyar fejlődés eltérő vonásaira. Martinovics megítélésével kapcsolatban Benda Kálmán utalt a tanulmány megírásának idejére, az akkori közfelfogásra, Martinovics jelentőségének, személyének eltúlzott ábrázolására (különösen Kató Istvánnál). Ezzel a felfogással polemizált az értekezés, a Martinovicsról szóló rész azért is foglal cl olyan nagy részt benne. Ugyanakkor azonban elismerte az opponensek igazát abban, hogy kissé egyoldalúan mutatta be Martinovicsot, bővebben kellett volna szólnia a filozófiájáról, antiklerikalizmusáról stb. Azt azonban nem fogadta el, hogy ezen túlmenően pozitívan kellett volna ábrázolnia Martinovicsnak a haladás eszméihez való hűségét, amikor az általa ismert adatok cáfolják, hogy ilyen hűségről beszélhetnénk. Meggyőződése szerint Martinovics magatartásának ábrázolásában nem pszichologizál, csupán a legfontosabb esetekben utal mellőzhetetlen lélektani mozzanatokra. Elgondolkoztatónak tartja Arató Endrének Martinovics anacionalizmusáról tett megjegyzéseit, mivel ezek helyesen korrigálják az értekezést. De a kérdés bizonyos vonatkozásban továbbra is nyitott marad. Martinovics ugyanis, mint elmondta, szinte minden alkalommal más nemzetiségűnek vallotta magát, „valójában tehát egyik nemzetiséghez tartozónak sem érezhette magát", ezért nevezte anaoionális beállítottságúnak. Martinovicsnak ez a magatartása közrejátszott abban, hogy a mozgalom résztvevői idegenkedtek tőle. Egyetért Arató Endrével Martinovics föderációs tervének értékelésében, de hozzátette, hogy az adott időben igen kevés gyakorlati realitása volt. Maga is nagy hiányosságnak tartja, hogy a jakobinus mozgalom nemzetközi kapcsolatainak, hátterének raj;.a elmaradt az értekezésből. Dolgozata megírásakor ez még teljesen felderítetlen volt, azóta a külföldi kutatások sok mindent kiderítettek. E probléma kidolgozására később is szívesen visszatérne. A bírálóbizottság az értekezést egyhangúan elfogadta, a Tudományos Minősítő Bizottságnak pedig javasolta, hogy Benda Kálmánnak a történettudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda. * Dolmányos István : Fejezetek a koalieió előtörténetéből (1901 — 1904) c. disszertációja „az 1906-ban kormányra kerülő polgári-földesúri pártkoalíció kialakulását igyekszik felderíteni", s noha „nem tartja feladatának a századforduló politikai történetének teljes és rendszeres feldolgozását", mégis jelentős hozzájárulás a korszak politikai történetének feltárásához. Az értekezés bevezető fejezete az osztrák és magyar uralkodó osztályok ellentéteinek kiéleződését vizsgálja a századforduló idején, különös tekintettel annak gazdasági vonatkozásaira. Részletesen foglalkozik a vámkérdésekkel, valamint az agrárius mozgalommal, s megállapítja, hogy e mozgalomnak ,,az uralkodó osztályok politikai élete szempontjából nagyobb jelentősége van, mint amilyent a kutatás eddig feltételezett". A gazdasági ellentétek — mint a disszertáció mondja — „felfokozták az osztrák és magyar uralkodó osztályok között levő, szorosabb értelemben vett politikai ellentétek feszítő erejét". Ismerteti a munka a katonapolitikai, nemzetiségpolitikai és közjogi nézeteltéréseket. Felvázolja a szabadelvű párt, nemzeti párt, néppárt és radikális demokrata párt tömegbázisát, programját, s részletesebben foglalkozik a függetlenségi párttal. Hangsúlyozza az úri vezetésű függetlenségi párt „viszonylag nagy megtévesztő tömeghatását"; ,,a pártot széles városi kispolgári, paraszti, sőt ipari munkásrétegek támogatták". A pártprogramok elemzése során megállapítja, hogy a függetlenségi párt „a századforduló idejére még régi alapvető programjaitól is jelentősen eltávolodott", s ezzel párhuzamosan nőtt az agrárius törekvések befolyása a függetlenségi vezetők állásfoglalásában. Vizsgálja az értekezés az 1901. évi országgyűlési választások lezajlását, a függetlenségi párton belül a Kossuth-csoport megerősödését, s rámutat, hogy Kossuth Ferenc a felirati vitában újabb engedményeket tesz az agrárius felfogásnak. Az 1902 végén — 1903 elején kibontakozott parlamenti válság okát a disszertáció a nemzetközi viszonyokból, a Monarchia belpolitikai helyzetének változásaiból vezeti le. Foglalkozik az 1903 januárjában ismét feléledő obstrukcióval, rávilágít az egyes pártok és az udvar magatartására.