Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

KRÓNIKA 923 lehetetlenné teszi mozgó háború kialakulását, s a páncélosokat ugyanúgy föld alá fogják kónyszerteni, mint az első világháború gyalogságát. Az angolokkal együtt nem hittek nagyobb mennyiségű harckocsi mozgatásának lehetőségében, nem hoztak létre magasabb páncélos egységeket, s — részben politikai meggondolások alapján — nem készítettek támadó hadműveleti terveket. „A két világháború között először a szovjet katonai teoretikusok értették meg a páncélos ós gépesített csapatok jelentőségót." A szovjet kormány az első ötéves terv sikere alapján nemcsak a gyalogságot közvetlenül támogató harckocsi egységeket, hanem nagyobb páncélos és gépesített magasabb egységeket is szervezett. A műszaki tervezők, a spanyol intervenció tapasztalatai (a páncélelhárító tüzérség rohamos fejlődése) alapján 1939 végén megkezdhették a második világháború legsikerültebb harckocsi típusának, a T—34 gyártását. A lengyelországi hadjárat tapasztalatai alapján a németek is gyors ütemben folytatták a páncélos csapatok továbbfejlesztését ós készítették el 1940. évi tavaszi hadjáratuk tervét. Az erőviszonyok ekkor következőképpen alakultak: a 135 német hadosztállyal (melyből 10 páncélos, 8 gépesített), 2600 harckocsival ós több mint 3000 repülőgéppel szemben a nyugatiaknak 142 hadosztálya (melyből csupán 4 volt páncélos), 3200 harckocsija (ebből csak 600 volt hadosztályba szervezve, a többi önálló harckocsi zászlóaljakba, ezredekbe tartozott) ёз csak 2300 repülőgépe volt. Előnyösebb volt a németek terve is, mely a páncélosokat a franciák szerint elképzelhetetlen (az Ardenneken át vezető) főcsapás irányába összpontosította." A francia, angol, belga, holland hadsereg azért szenvedett katonai vereséget a németektől, mert a francia vezérkar nem vette figyelembe, hogy a páncélos hadosztályok és zuhanó-bombázó repülőgépek forradalmat hoztak a hadművészetben. Ezzel szemben a németek sikerüket annak köszönhették, hogy felismerték az új technika tömeges alkalmazásának lehetőségét és hogy támadásukat gyors ütemben hajtották végre. „Harckocsijaikat nagy tömegben a manőverezés eszközeiként használták." A Szovjetunió elleni háború megindításakor a németek éppen a legmodernebb fegyverek minősége tekintetében fölényben voltak, de mennyiségi vonatkozásban már lemaradtak a szovjet hadsereggel szemben. A 19 német páncélos és 14 gépesített hadosztállyal, 4946 repülővel és 4060 harckocsival szemben 39 szovjet páncélos ós 22 gépesített hadosztály, 4200 repülő és 8000 harckocsi állt, melyből csak 1493 db. volt a korszerű (KV. és T—34 típusú). „Ennek ellenére a szovjet hadsereg, a helytelen katonapolitikai értékelés következtében mégsem volt felkészülve az agresszor váratlan támadásának elhárítására. Sztálin katona-politikai értékelése helytelen volt, mert nem korábbra, mint 1942-ben várta a németek támadását, nem mozgósított és a hadsereget nem helyezte harckészültségbe." Ez a magyarázata annak, hogy a szovjet hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett. A háború első időszakában sok repülőgépet, harckocsit és fegyvert vesztett. A határvédő csapatok és a vezérkar között az összeköttetés megszakadt és az csak a támadás után három órával szerzett tudomást arról, hogy az ellenség betört az országba." A szovjet kormánynak tudomása volt a német katonai előkészületekről (a német felderítés fokozódásáról), s az amerikai és angol kormány is figyelmeztette a várható német agresszióra. Sztálin azonban úgy vélte, hogy Hitler nem kockáztatja meg a háborút, s arra törekedett, hogy a legkisebb ürügyet se szolgáltassa a németekkel kötött megnemtámadási szerződés megszegésére. A személyi kullusz következtében Sztálin egyedül határozott, a személyi kultuszból folyó indokolatlan megtorlások is súlyos károkat okoztak. Mindez nem hatott volna olyan döntő mértékben, ha a csapatokat idejében felvonultatják a nyugati határ védelmére és harckészültségbe helyezik. A szovjet hadvezetés azonban „az államhatár védelmének megszervezésekor abl ól indult ki, hogy az ellenség meglepetésszerű támadása kizárt dolog. Az ellenség támadását hadüzenet, vagy legalább is korlátozott erők támadása előzi meg. A csapatok elhelyezése ós csoportosítása nem felelt meg a fasiszta német csapatok váratlan támadásának visszaverésére és ezzel lehetővé vált, hogy az ellenség a főcsapás irányába élőerőkben és eszközökben négy-ötszörös erőfölénnyel rövid idő alatt nagy eredményeket érjen el." A németeknek a Szovjetunió ellen irányuló „Barbarossa"-terve ugyanúgy villíimháhorús elképzelésekre épült fel, mint a megelőzőek. Végrehajtását azonban meghiúsította a gyorsan magához térő szovjet hadsereg szívós védelme. A szovjet páncélos és gépesített hadosztályok megjelenése, valamint a volgográdi ellentámadás véglegesen a Szovjetunió javára billentette a mérleget, a német hadászati tervek végleg elbuktak. Az előadáshoz elsőnek Borxányi Károly szólt hozzá. Az előadást igen hasznosnak tartotta, s úgy vélte, hogy azt mind a világnézeti nevelés terén — különösen az érettségi felkészülésnél —, mind a szakfelügyelői értekezleten, amikor a tanári továbbképzésről tárgyalnak, eredményesen fogjík tudni felhasználni. A kérdéssel kapcsolatban szeretné a figyelmet felhívni arra, hogy a kapitalizmus általános válságának második szakaszában, a második világháború idején a válság