Századok – 1962
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917
924 KRÓNIKA! harmadik szakaszára élesen előremutató változások mennek végbe. Ezek közé tartozik a gyarmattartók és a gyarmati népek közötti ellentmondás (átmeneti) háttérbe szorulása a közös ellenséggel: a német-olasz fasizmussal és a japán imperializmussal vívott harc idején. Ez legszembetűnőbben Afrikában mutatkozott meg, ahol nemcsak az történt, hogy az olasz, majd a német fasizmus katonai megjelenése után az ellentétek helyet adnak a fasizmus elleni közös harcnak, hanem a szabad francia hadsereg megszerveződésének döntő tényezője lett Fekete-Afrika népeinek antifasiszta magatartása, s a hadsereg többségét a háború folyamán mindvégig a fekete-afrikai népek tették ki. A háború után kibontakozó gyarmati nemzeti szabadságharcok gyökere, hogy a gyarmattartók tehetetlenségét felismerő ázsiai és afrikai népek a második világháború idején saját érdekeik megvédésére kényszerültek. A tanítás folyamán egyrészt a világháború új anyagként való tárgyalása idején, másrészt és főképpen akkor, amidőn már a mai nemzetközi helyzet ismertetése után a második világháborúnak ós következményeinek összefoglaló áttekintését hajtjuk v-^gre, rendkívül értékes lehetőségünk nyílik arra, hogy a világnézeti, etikai és logikai nevelés hatékonysága érdekében ezeknek a fejlődés fő hajtóerőit jellemző ellentmondásoknak bonyolultságát és változásuk sorrendjét megértessük, és ezzel az érettségi előtt álló tanulók érettségét valóban előkészítsük. Halmágyi Sándorné ( Budapest) két kérdést intézett az előadóhoz: 1. vajon a német hadvezetés a második világháborúban csupán a már egyszer megbukott Schlieffen-tervet alkalmazta-e, 2. volt-e a német és japán hadászati tervek között tervszerű összehangolás? Az előadó Nagy Gábor válaszában rámutatott arra, hogy a nyugati hadjárat esetében nem beszélhetünk egyszerűen a Schlieffen-terv alkalmazásáról, s a német és japán hadászati elgondolások között nem volt meg a tervszerű összhang. Rázsó Gyula ( Budapest) szerint a német támadás kezdeti sikereinek egyik magyarázata abban erejlik, hogy a szovjet hadiipar lendülete 1935—37 között megtört. Egyes új fegyverfajták sorozatgyártása késett, pl. az 1939-ben gyártott T—34 csak 1941 augusztusában, ill. (tömegesen) télen volt bevethető. Rámutatott arra, hogy az egyrészt Németország és ellenfelei közötti gazdasági potenciál-különbség, másrészt a kezdeti német sikerek és a háború elhúzódása között megnyilvánuló ellentmondás csak a nyugati szövetségesek politikai céliainak figyelembe vételével oldható fel, ezeknek homlokterében a Szovjetunió elvéreztetése állt. Ezzel magyarázható az is, hogy a partraszállásra csak akkor került sor, amikor nyilvánvaló lett, hogy a szovjet hadsereg egymagában is le tudja győzni a hitleri Németországot. Pintér István (Budapest) arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanítás során rá kell mutatni a néptömegek szerepére, főképpen az ellenállási mozgalom terén. Míg a Szovjetunió megtámadásáig csak a kommunisták vezette kis csoportok ellenállásáról beszélhetünk, addig 1941 után kibontakozott az ellenállási mozgalmak perspektívája, s azok tömeg- ( mozgalmakká váltak. A második világháború története alkalmas az igazságos és igazságtalan háború elvének bemutatására. A ma felnövő ifjúságnak hangsúlyozottan be kell mutatni a fasizmus nemzetirtó tevékenységét is. Borns József hozzászólásában rámutatott arra: az előadást abból a szempontból tartotta különösen szerencsésnek, hogy első ízben foglalkozott bőven és konkrétan egy ; sor technikai kérdéssel, így pl. a páncélosok kérdésével. Ezzel kapcsolatban a német páncélelhárítás elégtelenségé re mutatott rá (1940-ben a nyugati hadszintéren nem volt megfelelő páncéltörő tüzérségük, ezért rögtönzésszerűen kezdték használni a 88 mm-es légv'-dilmi ágyukat). Nem volt megfelelő felkészültségük 1941-ben sem. Rámutatott a szovjet ipar kaoacitására is (Guderian megállapította: egy üzem már 1933-ban évi 7000 harckocsit gyártott). Hangsúlyozni kell а német haditapasztalatok kérdését is. A Szovjetunió megtámadásakor a német hadsereg mögött már két évi haditapasztalat állt, s a könnyű sikerek nyom in a hadvezetÓ3 is azt hitte, hogy minden sikerül. A bukás után általában ' Hitlert tették feblŐ3sé az elkövetett hibákért , holott nyilvánvaló, hogy a szovjet fronton elszenvedett vereségekért az egé3z német hadvezetés felelős volt. A Vörös Hadsereggel szemben nemcsak a szárazföldi haderő általában, hanem még a legválogatottabb egységek (pl. a Grossdeutschland hadosztály) is teljes csődöt mondtak. Naqy Gábor válasza után Borús József megköszönve az előadást még egyszer kiemelte, hogy — amint azt az előadás 03 a hozzászólások is bizonyították — a második világhiború történ ste irint igen na^y az érdeklődÓ3, ,,Ó3 valóban olyan kérdÓ3 ez, amelyet az oktatásban sokoldalúan kihasználhatunk, s ezzel komoly eredményeket érhetünk el". A míjue 18-4n de. tartott ülésen Székely György főtitkár elnöklete alatt Fejér megye és Székesfehérvár múltjából négy előadás hangzott el.
