Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

920 KRÓNIKA! eredményes harc az elmúlt évek nem lebecsülendő politikai eredményeinek lényeges forrása volt. A marxizmus-leninizmus, a párt politikai vonalának védelmében folytatott kétfrontos harcunk eredményei nem teszik szükségtelenné a kétfrontos harc folytatását, sőt arra figyelmeztetnek, hogy e kétfrontos harcra helyes politikai vonaluk eredményes végrehajtása érdekében a jövőben is szükség lesz. Az előadó ezután részletesebben beszélt a kétfrontos harc problémáiról a nemzetközi munkásmozgalomban, hangsúlyozva azt, hogy az egyes kommunista pártok belső egysége és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége a XX. kongresszuson kialakult, a XXI. ós XXII. kongresszuson továbbfejlesztést nyert, a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén nemzetközileg megvitatott és elfogadott politikai vonalon alapul. Az előadó hangsúlyozta az ideológia és a tudomány fokozódó szerepét. Az SZKP XXII. Kongresszusa is igen nagy figyelmet szentelt ezeknek a kérdéseknek. Az ideológia és a tudomány szerepének növekedését belső 03 külső tényezők egyaránt befolyásolják. Az elmúlt években jelentős társadalmi változások következtek be Magyarországon, befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. A következő években a szocializmus épületének teljes felépítésére kerül sor. Ez feltételezi a szocializmus anyagi, műszaki bázisának megteremtését és a kulturális forradalom befejezését. Egyik feladat megvalósítása sem képzelhető el az ideológiai munka hatékonyabbá tétele, a tudomány szerepének megnövelése nélkül. Az ideológiai munka jelentőségének növekedése következik a párt széles szövetségi politikájából is. E szövetségi politika tartalmazza az együttműködést mindenkivel, aki részt akar venni az építőmunkában, de éppen a szövetség megszilárdítása érdekében feltételezi meggyőző ideológiai munkánk fokozásának szükségességét is. Ami a külső körülményeket illeti, bízunk abban, hogy a békée egymásmellett élés elve előbb-utóbb, kisebb vagy nagyobb nehézségek árán győzedelmeskedik a nemzetközi politikában. Mi nem akarunk háborút, mert a szocializmust nem lehet sem szurony okkal, sem rakétákkal terjeszteni, de ugyanakkor nem mondunk le arról, hogy az egész világon győzzön a szocializmus. Bízunk társadalmi rendünk erejében, fölényében a kapitalista társadalmi rendszerrel szemben az élet minden vonatkozásában, az anyagi javak termelésének területén éppúgy, mint a nevelés, a kultúra, a tudomány, az ideológia területén is. A bókós egymásmellett élés elvéből tehát egyenesen következik a gazdasági verseny, az ideológiai harc, s mindkettőből a tudomány szerepének jelentős megnövekedése. Az ideológiai harc fő feladatait elemezve az előadó három lényeges problémát emelt ki: a magántulajdonosi szemlélet, a nacionalizmus és a vallásos világnézet elleni harc fontosságát. Mindhárom területen sokat segíthetnek a társadalomtudományok ós különösen a történettudomány. Az előadó részletesebben foglalkozott a hazafiság, nemzetköziség kérdésében jelentkező szektás és jobboldali nézetekkel. Hangsúlyozta, < hogy valamennyi ellenséges ideológiai áramlat közül a nacionalizmus a legveszélyesebb, a burzsoázia minden ideológiai támadása a szocialista eszmék ellen valamilyen formában kapcsolódik a nacionalizmushoz. A nacionalizmus elleni harcban különösen nagy segítséget tud nyújtani a történettudomány marxista művelése. Elemezve azokat a feltóteleket, amelyek a társadalomtudományok előtt álló feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükségesek, az előadó első helyen a pártosság követelményét emelte ki. Ezt a követelményt nemcsak azért kell első helyen említeni, mert enélkül nincs marxista társadalomtudomány, hanem azért is, mert a múltban a dogmatikus szemlélet eltorzította a pártosság fogalmát, a revizionizmus pedig tagadta a pártosság fontosságát. A pártosság eszméjével szorosan összefügg a tudomány szoros kapcsolata a gyakorlattal. A népnek nincs szüksége a társadalmi harcokon felülemelkedni akaró, arisztokratikus tudományosságra. Az igazi tudóst az jellemzi, hogy a társadalmi haladást, az emberiség érdekeit akarja szolgálni, s nem felülről vagy kívülről szemléli a társadalmat. Az előadó hangsúlyozta, hogy a tudomány és a gyakorlat kapcsolatán nemcsak a mindennapi politikában való részvételt vagy a jó ismeretterjesztést kell érteni, ami egvóbként szintén fontos, hanem mindenek előtt azt, hogy a társadalomtudományok, s így a történettudomány is a maga eszközeivel, tudományos módszereivel tárja fel társadalmunk törvényeit ós perspektíváját, teremtse meg a tudományos alapot mindennapi életünk problémáinak helyes megoldásához. A tudományok eredményesebb művelése érdekében nagyobb céltudatosságra ós tervszerűségre van szükség. Ennek feltételeit megteremtette a közelmúltban elfogadott Országos Távlati Kutatási Terv. A jogos társadalmi igények gyorsan nőnek a különböző társadalomtudományokkal szemben, sok feladat megoldásával vagyunk még adósak. „Soha a történelemben nem állt még üyen szép és megtisztelő feladat a tudomány mű-