Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

KRÓNIKA 919 Bíró Sándor hozzászólásában az előadások közt a legújabb tudományos eredmények ismertetését tartotta szükségesnek, mert a pedagógusok elfoglaltságuk miatt ebhez nem jutnak hozzá. Csillag Miklós örömmel üdvözölte a programot. Kiegészítésként a kiadványok területén filléres magyar nyelvű forráskiadványok (Anonymus, B-ogerius stb.) megjelentetését, tanulmányi kirándulások megszervezését és az év legfontosabb tudományos monográfiájával foglalkozó ankét megrendezését javasolta. Gerlóczy Andrásné felszólalásában az általános iskolai tanárok bevonásának szükségességét hangsúlyozta. A felszólalásokra Unger Mátyás válaszolt. Megköszönte az elhangzott javaslatokat, s azokkal túlnyomórészt egyetértett. A munkacsoportok felelőseire tett személyi javaslatait a jelenlevők elfogadták. Ezek szerint az általános iskolai munkacsoport felelőse Gerlóczy Andrásné, a középiskolaié Nagy Erziébet, a technikumié Waczulik Margit, a felnőttoktatásé Filla István, a szakkörié Gyapay Gábor lett. A székesfehérvári történész vándorgyűlés A Magyar Történelmi Társulat, a Művelődésügyi Minisztérium Középfokú Oktatási Főosztálya, a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet, a bejér megyei Tanács VB Művelődési Osztálya Székesfehérvárott 1962. május 16—18. között történész vándorgyűlést rendezett. A vándorgyűlés első napján az ülést Karcagi Gyula, a Fejér megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, hangsúlyozta a vándorgyűlés jelentőségét a XXII. kongresszus anyagának kiértékelése, a küszöbön álló oktatási reform és Fejér megye kulturális fejlődése szempontjából. A vándorgyűlés első előadását Óvári Miklós, az MSZMP KB. Tudományos és kulturális osztályának helyettes vezetője tartotta meg „А XXII. kongresszus ideológiai és tudományos kérdései" címen. Első helyen a kétfrontos ideológiai harc fontosságát emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a kétfrontos ideológiai harc alapvető feltétele annak, hogy helyesen oldjuk meg ideológiai és tudományos életünk problémáit. Az SZKP XXII. kongresszusa — mint ahogy az ezt megelőző XX. és XXI. kongresszus is — azért vethette fel és válaszolhatta meg korunk leglényegesebb kérdéseit, mert határozottan megvédte a marxizmus-leninizmus tanításait a különböző torzításokkal szemben. A személyi kultusz következményei érződtek nemcsak a politikában, a gazdaságban, a társadalmi életben, hanem az ideológia területén is. Az a körülmény, hogy hosszú éveken keresztül egy személy döntött fontos elméleti és nem egyszer tudományos kérdésekben is, megnehezítette az alkotó gondolkodás, az elméleti bátorság, a tudományos viták fejlődését. Ez a helyzet vezetett el sok tudományágban a betűrágáshoz, az idézetek gyűjtögetéséhez, az ideológiai munka elmaradásához az élettől, általában az ideológia és a tudomány elszakadásához a párt és a nép gyakorlatától. Súlyos következményekkel járt Sztálin szubjektivizmusa a történettudomány területén, különösen a párttörtónetírásban. Nem egy alkalommal elferdítette a tényeket, hogy kiemelje saját szerepét, ugyanakkor lebecsülte a tömegek történelemformáló erejét és a párt szerepét. Hasonló volt a helyzet a magyar történetírásban is. Emlékszünk rá, hogy sokszor Rákosi Mátyás cikkeiből, beszédeiből kiragadott egy-egy odavetett megjegyzés tudományos kérdések eldöntésének kiindulópontja lett. Nagyszerű fegyverünket, a marxizmus-leninizmus ideológiáját a dogmatizmus következtében nem tudtuk megfelelő hatásfokkal használni. Ezért nemcsak általános politikai szempontból, hanem ideológiai és kimondottan tudományos szempontból is szükséges volt, hogy a XXII. kongresszus ismételten is foglalkozzék a személyi kultusz káros következményeinek felszámolásával, a dogmatizmus elleni harccal, mert enélkül nem lehetséges a marxizmus továbbfejlesztése, új tudományos eredmények elérése. Kiemelve a dogmatizmus elleni harc fontosságát, a személyi kultusz minden maradványának következetes felszámolását az ideológiai életben és a tudomány területén, nem szabad megfeledkeznünk a jobboldali nézetek elleni harcról sem. Olyan helyzetben, amikor határozott harcot folytatunk a szektás jelenségek, a dogmatizmus ellen, mindig akadnak olyanok, akik ezt a harcot megpróbálják felhasználni magánuk a marxizmus-leninizmusnak a bírálatára és megkísérlik korábban már jogosan megbírált ós elutasított nézetek felelevenítését. Ezért, világosan le kell szögezni, hogy a XXII. kongresszus nem ad menlevelet semmilyen antimarxista irányzatnak sem. A Magyar Szocialista Munkáspárt az ellenforradalom óta eredményes harcot folytatott mind a szektás ós dogmatikus, mind pedig a revizionista nézetek ellen. Ez az