Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei 917

918 KRÓNIKA! talános iskolai, 2. gimnáziumi ós technikumi, 3. szakmódszertani, 4. helytörténeti, 5« szakköri, 6. tantervi és tankönyvi, 7. művészettörténeti). Halmágyi Sándorné, Waczulik Margit, Szabolcs Ottó hozzászólásai alapján a jelenlévők a következő munkacsoportok szervezését fogadták el: 1. ált. iskolai, 2. középiskolai, 3. technikumi, 4. felnőttoktatási, 5. szakköri. Ezután a jelölőbizottság javaslata alapjárt megválasztották a tanári tagozat választmányát. A szavazás eredménye: A tanári tagozat elnöke: Unger Mátyás. A tanári tagozat választmányi tagjai: Besnyő Miklós, Bíró Sándor, Csillag Miklós, Eperjessy Géza, Farkas Márton. Gerlóczy Andrásné, Gyapay Gábor, Nagy Erzsébet (Ságvári gimn.), Nagy Gábor, Philipp Ilona, Szabolcs Ottó, Veress Judit, Vértes Róbert, Vörös István. Az ülés Székely György főtitkár zárszavával ért véget. J A tanári tagozat választmányának ülése 1962. május 9-ón a Társulat tanári tagozata Unger Mátyás elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgya a tagozat programjának megtárgyalása volt. A tanári tagozat programját Unger Mátyás ismertette. A program — a tanárok munkájának megfelelően — az 1962/63. tanévre készítendő el, s három fő programpont köré csoportosítható: 1. továbbképzés, előadások, 2. a tanárok tudományos munkájának támogatása és végül 3. néhány gyakorlati kérdés. 1. A tanári továbbképzés elvi szempontja az, hogy kevés, de a kérdés leghivatottabb ismerői által tartott előadást és ankétot (félévenként két előadást és egy ankétot) tartson a tagozat időszerű, az oktatásban is felhasználható témák köréből (előadások: Károlyi Mihály; A személyi kultusz; A magyar függetlenségi harcok; — ankétok: az NDK által megküldött oktatófilmekről, a megjelent egyetemi tankönyvekről). 2. A tanárok tudományos munkájának első területét a történelemoktatás módszertana jelenti. Ezzel kapcsolatban utalt Unger Mátyás az április 13-i ülés jelölőbizottságának előterjesztésére és javasolta, hogy a munkacsoportok iskolatípusonként alakuljanak meg. A kisebb módszertani tanulmányokat a Történettanítás, a nagyobb (1—2 íves) tanulmányokat az új Országos Pedagógiai Intézet (OPI) adhatná ki. A történettudomány művelése szempontjából a legtöbb eredményt ígérő terület a helytörténet. Ezzel kapcsolatban utalt a Hazafias Népfront szerepére és arra, hogy a tanári pályázatot az 1962. évre már meghirdették. Különleges működési területként jelentkeznek a szakkörök (ezeknek patronálását új formában kell megszervezni), a konzultációk (amennyiben ilyen igény felmerül) s az Országos Levéltár segítségével szervezhető, egy-egy kérdést < bemutató vándorkiállítások rendezése. Végül néhány gyakorlati kérdést vetett fel. Megállapította, hogy a tanári tagozat jelenleg a budapesti tanárok fóruma, s ha elsőrendű feladatnak látszik is a budapesti szervezet megerősítése, gondolni kell a tagozat vidéki munkájának kiépítésére ós fokozottabban kell bevonni az általános iskolákban működő történelemtanárokat. A megoldandó feladatok közé tartozik, hogy a tanári tagozat valamely folyóirat hasábjain megfelelő fórumhoz jusson. Befejezésül Unger Mátyás a tanári tagozat külföldi kapcsolatainak kérdésével foglalkozott és annak a reményének adott kifejezést, hogy az NDK tanáraival 1963 folyamán a cserét meg lehet szervezni. Unger Mityás referátumához elsőnek Nagy Erzsébet (Ságvári gimn.) szólt hozzá. Többek között javasolta, hogy vegyék fel az előadások programjába a gyarmati népek történetének kórdósét. Benyö Miklós a szomszéd népek történetének ismeretét elősegítő előadások jelentőségére mutatott rá. Farkas Márton az előadott programmal egyetértett, ós rámutatott arra, hogy a tanári tagozat a program megvalósításával gazdájává válhatna a tanárok tudományos munkájának is. Felszólalásának második részében ismertette a Deutsche Historiker Gasellschaft által felvetett cserelátogatás megvalósításának lehetőségét és rámutatott arra, hogy a magyar—csehszlovák történész vegyesbizottság határozatot fogadott el közös történész-vándorgyűlések rendezésére vonatkozólag. A határozat megvalósítását a Társulatnak kellene előmozdítania. Szabolcs Ottó hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a tanárok kutatómunkáját fokozottabban fel kell karolni (a tanári pályázat kiírása ennek csupán első lépése), s a tanárok részére megfelelő fórumot kell teremteni. Rámutatott arra, mennyire szükséges lenne egy, a népi demokratikus országok történetoktatását összehangoló nemzetközi konferencia megrendezése. Osatáry Mária véleménye szerint a tanári tagozat aktív működése sokkal jobb eredményeket érhet el, mint a megszüntetett módszertani tanács.