Századok – 1962

Történeti irodalom - Wangermann; Ernst: From Joseph II. to the Jacobin Trials (Ism. Benda Kálmán) 909

TÖRTÉNETI ) H ODA 1-ОМ 911 Gyökeresen megváltozott a helyzet 1792 márciusában, Ferenc trónraléptével. Lipót nem vonta bé fiát terveibe, annak önálló elképzelései nem voltak, s kezdettől fogva mindenben a vezető méltóságokra hallgatott. Ezek a legmagasabb arisztokrácia köréből kerültek ki, s az elhunyt uralkodóval ellentétben úgy vélték, hogy a francia forradalommal szemben az egyetlen lehetőség a régi rendszer mellett való merev kitartás. Lipót kezdeményezéseit sorban elejtik: abbamarad a törvények kodifikálása, elutasítják a nemnemesek országgyűlési képviseletét, sőt a tartományfőnökök utasítást kapnak, hogy a jövőben erre vonatkozó kérvényeket ne fogadjanak el. Lipót bizalmi embereit sorban menesztik, az általa Íratott, röpiratokat bevonják, megszigorítják a cenzúrát és eltiltják a külföldi lapok behozatalát. Az egyház befolyása és hatalma egyszerre megnő, s a protestánsok sérelmei kiújulnak. A parasztság megint lázong, s a polgárság is mindjobban szembefordul a reakciós rendszerrel. Felülkerekedik a háborús politika, létrejön a Franciaország elleni-első koalíció. Wangermaxm szavaival élve: Lipót a nem-nemeseket akarta megnyerni, hogy a háborút és a forradalmat elkerülje, — Ferenc összefog a nemességgel, hogy háborút indíthasson a forradalom ellen. 1793 elején már mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy a felvilágosult abszolutizmus korának vége van, reakciós és háborús évek következnek. Még 1793-ban visszaállítják a rendőrminisztériumot. Pergen gróf átveszi régi hivatalát; fő kötelessége a francia ügynökök ártalmatlanná tétele, a forradalommal rokonszenvezők megfigyelése és megbüntetése. Az immár ismét csak az uralkodótól függő rendőrminisztérium hatásköre egyre növekszik, hovatovább bírósági ügyekben is önállóan jár el, s szinte legfőbb kormányzati szervvé válik. A volt jozefinisták, a kormánnyal szembenálló elégedetlenek lassanként egymásratalálnak. Innsbruckban diákok szervezkedését leplezik le, Stájerországban a városi polgárok olvasó köröket szerveznek, Bécsben pedig klubokat alapítanak. Ezeknek az elégedetleneknek még nincs egységes szervezetük, céljaik sem forrtak ki, a klubok tagjai politikai vitákat folytatnak, tiltott újságokat, könyveket olvasnak, tevékenységük ezzel ki is merül. Zömükben értelmiségiek és polgárok, a szélesebb tömegekkel nincsen kapcsolatuk. Mozgalommá válásuk még meg sem kezdődött (csak a magyarországi radikális demokraták jutottak el a szervezkedésig), amikor 1794 nyarán a rendőrség lesújt rájuk. Érdekesek Wangermann adatai az osztrák jakobinus perre, főleg annak politikai hátterére vonatkozóan. 1794 nyara krízis a birodalom életében. A Franciaország elleni háború nem hozott győzelmet, itthon terjed az elégedetlenség, az újoncozást alig tudják végrehajtani, különösen Magyarországon szigorú rendszabályokra van szükség. A hadseregben mindennaposak a szökések, s míg a császári katonaság és a francia nép fraternizálnak egymással, idehaza tüntető kedvességgel fogadják a francia hadifoglyokat. A forradalom eszméi kezdenek ismertté válni a hadseregben és az itthonmaradottak közt. A kormány, hogy elriassza a forradalommal rokonszenvezóket, elhatározza, hogy kegyetlen ítélettel példát statuál mindenki számára. A rendőrség embere, Degen könyvkereskedő Beférkőzik az elégedetlenek közé, s felnagyított jelentései alapján 1794. július 24-én megindulnak Bécsben a lefogatások. Az uralkodó vizsgálóbizottságot nevez ki. Martini, a nagy jogász, a legfelsőbb osztrák bíróság alelnöke annyit még elérhetett, hogy a felségsértésért, és hazaárulásért perbefogottak a rendes bíróság elé kerüljenek, de azt már ő sem tudta kivédeni, hogy a bíróságot két rendőrségi taggal ne egészítsék ki. Az ítéletek ennek megfelelően rendkívül szigorúak voltak: a hadbíróság két halálos ítéletet hozott, a polgári pedig 30 — 60 évi börtönöket osztogatott. Ugyanakkor Magyarországon 18 embert ítéltek halálra, s ebből héten az ítéletet végre is hajtották. A könyv utolsó fejezete a jakobinus-mozgalom következményeit vizsgálja. 1795 után a rendőrség mindenhatósága még fokozódott, hovatovább a kormányzati szervek is irányítása alá kerültek. A rendőrség veszi kezébe a cenzúra-ügyeket, s ő a gazdasági rendszabályok végrehajtója! A terror egyre fokozódik: immár nemcsak a „jakobinusokra", hanem a volt jozefinistákra is kiterjed. A szabadkőműves páholyokat bezárják, újra életbeléptetik a halálbüntetést. Az ateista és felvilágosult gondolkozású tanárokat elbocsátják, s hogy a veszélyes szabadgondolkodás ellen felvértezzék az ifjúságot, a nevelésbe újra bevonják az egyházat. Mindezzel azonban — mondja Wangermann — nem tudták az általános elégedetlenséget leszerelni, sem pedig az elnyomott osztályok szabadságra törekvését elfojtani. Bár a rendőrminiszter l£01-ben azt jelentette, hogy Ausztriában minden csendes, — ez a csend nem a beletörődés, hanem az újabb harcra való felkészülést takarta. Részletesen ismertettük Wangermann könyvének gondolatmenetét és eredményeit, mert azokat igen jelentősnek érezzük. Könyvében sikerrel rajzolta meg azt a folyamatot, mely számos összetevő eredményeként végül is az 1794-es eseményekhez, az osztrák és a magyar jakobinus perhez vezetett, s közben eddig figyelemre nem méltatott, fontos rész-