Századok – 1962

Történeti irodalom - Párttörténeti Közlemények 1961 (Ism. Ránki György) 889

TÖRTÉNETI Hi 01)ALOM 889 jegyének bevezetese, a kórházak, gyermekmenhelyek ellátatlansága, női ipar felügyel ők alkalmazása stb.), amelyek keletkezése nem kapcsolódik jellemzően a háborúhoz, tehát a kötet bevezetésében említett válogatási szempontoknak megfelelően közlésük mellőzhető lett volna. A fentiekhez hasonló a jegyzetek és kommentárok problémája is. Nem egy esetben a jegyzet és a kommentár a jelzett kérdés kimerítő történeti ismertetésére törekszik. Így adódhattak olyan esetek, mint például az 1. sz. dokumentumnál, hogy annak egyik, a külpolitikai helyzetalakulására vonatkozó kitételét a jegyzet olyképpen magyarázza meg, hogy — szükségtelenül — leírja: miért tört ki az első világháború, milyen ellentétek vezettek a Balkán-háborúkra stb. Vagy egy másik, Fiúméval kapcsolatos dokumentum (78. sz.), kommentárja a város államjogi helyzetének egész történetére utal, Mária Terézia 1779. évi diplomájáig visszamenőleg. Ugyanígy túlzottnak látszik az a gondosság, amellyel a 45. sz. dokumentum kommentárja a délszláv egységtörekvések történetét 1868-tól kezdve bemutatja. S ide sorolhatjuk — sok más között — a 82, 275, 291, 293, 392, 401, 404. sz. dokumentumok terjedelmes kommentárjait illetve jegyzeteit is. E kommentárok, jegyzetek értékét csökkenti, hogy anyagukat jórészt közismert kézikönyvekből merítik. (így gazdasági-pénzügyi vonatkozásban Szterényi, Popovics munkáit, a politikai történethez Gratz Gusztáv, illetve Patyomkin ismert könyvét- használja.) Hiányzik ellenben a jegyzet a 401. sz. dokumentum egyik kitételénél: az olvasó számára nem világos, mely „ismert osztrák eseményekre" utal a szöveg, és jegyzet kellene, hogy utaljon a 348—354 sz, dokumentumoknál arra, hogy szövegük — csaknem teljes egészében — már megjelent a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai 5. kötetében. A kötet értékét nagyban növelik azok a függelékben közölt mutatók, amelyek elősegítik az olvasó jobb tájékozódását az anyagban: a személynév-mutató és különösen a gondosan összeállított helynév- és tárgymutató. A kutató munkáját jól szolgálják azok a táblázatok, amelyek összefoglalják a mozgósítási pónzszükséglet alakulását, tájékoztatnak az egyes kormányok üléseinek időpontjáról és résztvevőiről, feltüntetik azoknak a minisztertanácsi jegyzőkönyveknek, illetve német nyelvű másolataiknak a számát, amelyekben a királytól vagy közvetlen környezetétől származó bejegyzések találhatók. Kár, hogy a 60—61, 272—273, 306—307. lapok között elhelyezett érdekes facsimiléket — jegyzék híján — az olvasónak magának kell felfedeznie. Végezetül még egy, a technikai szerkesztéssel kapcsolatos megjegyzés. Zavaró, hogy a lábjegyzetek számozása nem oldalanként, hanem dokumentumokként kezdődik újra. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a kötet egy oldalán két-három dokumentumszöveg is helyet kap, s a hozzájuk tartozó jegyzetek a lap alján azonos számokat kapnak, i A fenti kisebb-nagyobb megjegyzések nem csökkentik a kötet összeállítójának példás gondossággal végzett, nagy szakmai felkészültségről tanúskodó munkáját, amiről csak elismeréssel szólhatunk. Nem túlozunk, ha befejezésül azt állít juk, hogy a dokumentumkötet nemcsak a szakembereknek, hanem mindazoknak is, akiket érdekelnek az Osztrák-Magyar Monarchia és közelebbről a régi Magyarország első világháború alatti történetének kérdései, a dualizmus kereteit szétfeszítő erők végső kifejlésének problémái, — érdekfeszítő és egyben tanulságos olvasmányt nyújt. Mucsi FERENC PÁRTTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK 1961 Az utóbbi időben a Párttörténeti Közlemények egy-egy számát átlapozva mindig örömmel állapíthattuk meg a folyóirat egyenletes színvonalemelkedését. Mégis, újból kézbe véve a tavalyi esztendő egyes számait, s egységesen áttekintve az egész évfolyamot, bizonyos fokig meglepetéssel összegezhettük benyomásunkat: az első esztendők kezdeti nehézségein túlhaladva a Párttörténeti Közlemények jól szerkesztett, gazdag tartalmú folyóirattá nőtte ki magát. Az utóbbi években számos bizonysága mutatkozott új- és legújabbkori történetírásunk rohamos fejlődésének. Ez egyaránt jelentkezett a kutatók s az általuk elkészített munkák számbeli gyarapodásában, az elkészített művek anyaggazdagságában, elvi és módszertani színvonalának javulásában. Ennek a folyamatnak szerves része párttörténetírásunk fokozódó igényessége is. Pedig nem kétséges, hogy a legnagyobb nehézségekkel talán itt kellett megbirkózni. Nemcsak azért, mert az új- ós legújabbkor s ezen belül különösen a munkásmozgalom történetének kutatása korábban a legelhanyagoltabb stúdiumok közé tartozott, hanem azért is, mert 1956 előtt a dogmatikus szemlélet a tör-