Századok – 1962

Történeti irodalom - Párttörténeti Közlemények 1961 (Ism. Ránki György) 889

890 TÖRTÉN ETI IROD A LOM ténetírás területén itt okozta a legsúlyosabb károkat, itt béklyózta leginkább a történetírói alkotókészséget — pedig fiatal történészekről lévén szó, itt kellett volna a legnagyobb ösztönzést nyújtani e készség kibontakoztatásához —- itt igyekezett a tudományt a mindennapi propaganda színvonalára süllyeszteni. A MSzMP vezetősége a párttörtónetírás első és legfontosabb kritériumának a tudományos megalapozottságot tekintve, a VII. kongresszus után jelentős ösztönzést adott a párttörtónetírás tudományos elmélyüléséhez s evvel egyidőben szóleskörű fellendítéséhez. A Párttörténeti Közlemények 1961. évi számait lapozgatva, nem a szokványos formula, hanem az őszinte meggyőződés állapíttatja meg velünk: e szabadabb tudományos légkör, e helyes tudománypolitika nélkül aligha könyvelhetnénk el ezeket az eredményeket. Történeti folyóirataink közül már rendeltetésénél fogva is éppen a Párttörténeti Közleményeknek kell a leginkább tudományos igényeken túlmenő közvetlen politikai oktató feladatokat betöltenie. Ebből a szempontból is elismerésre méltó a folyóirat egyre következetesebb politikai vonala, a személyi kultusz okozta hibákkal való szembenállás, a marxizmus alkalmazására való törekvés, amelyek valóban adekvát kifejezői a párt helyes politikai irányvonalának, melyhez történetírásunknak a továbbiakban is ragaszkodnia kell. A Párttörténeti Közlemények hasábjain 1961-ben 14 tanulmány, 10 közlemény látott napvilágot, kiegészültek a számok bizonyos levéltári dokumentumok közzétételével, valamint munkásmozgalmi memoir-rószletek közlésével. Ami a cikkek korszakbeli megoszlását illeti, itt mindenekelőtt a Horthy-korszakkal foglalkozó tanulmányok nagy súlyát kell örömmel megállapítanunk. Természetesen nem képviselhetünk olyan felfogást, mely szerint a történettudományban csak egy-egy korszak viszonylag teljes kimunkálása teszi lehetővé a következő korszak kutatását, mégis úgy véljük: a legújabbkori történetírás súlypontjának jelenleg s még néhány évig a Horthy-korszak feldolgozásának kell lennie, hiszen ez népi demokráciánk történeti feldolgozásához is nagy segítséget adhat. A mainál azonban többet teheínénk a népi demokrácia történeti kutatásában, s ezért joggal hiányolható, hogy az év folyamán mindössze két cikket talált a folyóirat szerkesztősége közlésre alkalmasnak. Hasonlóan hiányérzetet kelt bennünk, már pusztán a folyóirat tartalomjegyzékének áttekintése során, az elvi cikkek csekély száma. Ságrári Agvetnak a párttörtónetírás feladataival foglalkozó cikke az egyetlen, mely a párttörténet általánosabb, bizonyos fokig elvi módszertani, de inkább temat ikai kérdéseit érinti. Ságvári Ágnes tanulmánya a Párttörténeti Intézet által készített kutatási jegyzékre támaszkcdva megjelöli azokat a legfontosabb témákat, melyeknek feldolgozása az elkövetkező esztendőkben leginkább előreviheti a párttörténeti kutatást. Utal arra, hogy a párttörténeti tankönyv elkészülte után —- ez 1962-ben várható — mindinkább az egyéni kutatások, monografikus munkák kerülnek előtérbe. Határozottan aláhúzza a cikk, hogy à munkásmozgalom története eredmónyes kutatásának előfeltétele: szakítás mirdennemű statikus, sablonos szemlélettel. Habár Ságvári Agnes tanulmánya nem tér ki a párttörténetírás néhány érdekes elvi problémájára — ezekre a továbbiakban még utalni szeretnénk —, hasznos programot ad mind tematikai, mind módszertani szempontból a párttörténeti kutatók számára, s elősegítheti — reméljük elő is fogja segíteni —, hegy a szorosan vett szaktörténészeken kívül mind többen — elsősorban az egyetemek tudományos szocializmus tanszékeiről — bekapcsolódjanak a párttörtóneti kutató munkába. Nem lehet ismertetésünk feladata valamennyi tanulmány részletes elemzése, így csupán az általunk legfontosabbnak, párttörténetírásunk eredményeit, s bizonyos fogvatékosságait leginkább tükröző tanulmányoknak rövid kommentálásával kívánunk áttekintést nyújtani a folyóirat munkájáról. Az első világháború előtti munkásmozgalom kérdéseit három — mind témájában, mird szerzője egyéniségében — rendkívül különböző tanulmány tárgyalja. Nagy Dezső közleménye Szántó Kovács János életének utolsó — kevésbé ismert — éveit mutatja be. A helyi adatok feltárják a századforduló körüli vidéki szociáldemokrata mozgalom nehézségeit, az eluralkodó opportunizmus szembekerülését Szántó Kovács ösztönös forradalmi fellépésével. Nagy Dezső cikke nemcsak tartalmával keltette fel figyelmünket. Neve bizonyos fokig kirítt a folyóirat túlságosan csak céhbeli történészekre korlátozódó szerzői gárdájából, szinte figyelmeztetés volt a szerkesztőség számára, tegyen meg mindent a folyóirat munkatársi körének bővítésére. Fukdi z György tanulmánya (Szabadkőművesség, radikalizmus és szocializmus az 1918 előtti Magyarországon •— A Martinovics Páholy története) a szabadkőműves mozgalom anyagai alapján mélyíti el ismereteinket a korabeli munkásmozgalom eszmei arculatáról. A polgári radikális mozgalom józan történeti értékelése, a szabadkőművesség