Századok – 1962

Történeti irodalom - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenységének első évei (1890–1896) (Ism. Mérei Gyula) 880

881 TÖRTÉN ETI IROD A LOM létrehozni. Bebörtönzése, majd külföldre távozása után a lassalleánus-kispolgári demokrata csoport tett szert kizárólagos befolyásra a munkások körében: az Általános Munkás Beteg- és Rokkantpénztár vezetői. Az ő megalkuvó, a legalitást fétisizáló tevékenységük sikerrel fojtott el minden törekvést, amely a munkások forradalmi szellemben történő nevelésére irányult volna. A mozgalom vezetői az osztrák „mérsékeltek" álláspontját követték és úgy küzdöttek a polgári szabadságjogokért, hogy e harcot nem rendelték alá a szocialista forradalomra való felkészülésnek. A szabadságjogok megvalósítását hol egyes ellenzéki pártoktól (leginkább a függetlenségiektől), hol az úri Magyarország kormányától remélték. A pártban a betegpénztáriak megalkuvása folytán átmeneti időre a burzsoá befolyás érvényesült. A 80-as években azonban már kialakult egy, a pártvezetés opportunizmusával szembenálló ellenzék, a radikális szocialisták illegálisan külön szervezkedő csoportja, Szalay András és Essel András vezetésével. Ez a csoport — a korábbi szakirodalom állításaival ellentétben — nem volt anarchista, nem volt marxista sem. de közelebb állt a marxizmushoz, mint a többi ellenzéki munkásesoport vagy a vezetők. Mind Ausztriában, mind nálunk e radikálisok váltak az osztályharcos csoport vezetőivé és ők közelítették meg a legjobban a II. Internacionálé célkitűzéseit, noha abban, hogy a forradalmat közeli lehetőségnek vélték, tévedtek. A nyolcvanas évek végén a cipészek egylete volt fő bázisuk. Befolyásuk viszonylag gyenge és számszerűen is kevesen voltak. Emiatt egymagukban nem tudták elérni a vezetőség leváltását. Más ellenzéki csoportokkal való összefogásuk főleg azon bukott meg, hogy a többi csoport elfordult a marxizmustól. Az ellenzéki csoportok közé tartozott a nyomdászok ökonomista, a kisipari mimkások „nemzeti demokrata" alapon szervezkedő összefogása, valamint a ..Reform" c. lap körül tömörülő irányzat. 1889-ben a radikálisok a II. Internacionálé segítségét kérték, amely az osztrák szociáldemokrata pártra bízta a közvetlen támogatást. A Magyarországi Általános Munkáspárt az osztrák párt javaslatára leváltotta a vezetőségről az opportunista Ihrlingert, és helyére a radikális szocialista Engelmann Pált állította. Az ő lelkes munkájának eredményeként kiszélesedett a mozgalom bázisa, mert a vidék ipari és mezőgazdasági munkásai között is megindult a szervezés, sőt sikerült kiküszöbölni az ellenzéki csoportok nézetkülönbségeit és elfogadtatni a marxizmust is. Ez a tevékenység megteremtette az 1890-ben életrehívott marxista tömegpárt megalakításának a feltételeit. 1890 decemberében a ,,Magyarországi Általános Munkáspárt" felvette a ..Magyarországi Szociáldemokrata Párt" nevet, ós az új párt első kongresszusán magáévá tette az osztrák testvérpárt hainfeldi programját. Az Elvi Nyilatkozat nem mondta ki félreérthetetlenül, hogy a hatalom megragadása csak forradalom útján lehetséges. Nem •elemezte a magyarországi sajátos viszonyokat sem, és nem ezekből vonta le a marxizmus alapján álló elvi következtetéseit, de fellépett az osztályellentétek elmosása, a parlamentarizmus szerepének a túlbecsülése ellen, és lényegében véve marxista módon határozta meg a magyarországi prolctax'iátus feladatait. A kongresszus a legközelebbi feladatok közé sorolta a szakszervezeti mozgalom további kiszélesítését, a mezőgazdasági munkások közötti szervezőmunka megindítását, a társadalmi reformokért, és a polgári demokratikus szabadságjogokért vívott harcot. Az 1890. évi kongresszus tehát a marxizmus győzelmét jelentette a kispolgári reformizmus fölött, ha ez a siker ekkor még nem is maradéktalan. A kongresszus után fokozódott a párt agitációs és szervezőmunkája. Különösen a Békés megyei agrárproletariátus soraiban értek el sikereket, amint az e területen kibontakozó szocialista jellegű agrármozgalmak mutatták. A munkásmozgalom nagyarányú fellendülése a kormányt arra késztette, hogy megkísérelje annak terrorisztikus lefékezését, illetve a mozgalomnak a kormány befolyása alá vonását. A megriadt betegpénztári vezetők előbb szervező tevékenységének lassítására kívánták rávenni a párt többi vezetőjét, majd a Békés megyei mozgalmak nyomán — megrettenve annak a pártot és a betegpénztárt esetleg fenyegető következményeitől, a legalitás elvesztésétől félve — lemondtak pártvezetőségi tagságukról. Az opportunisták kiválása a vezetésből lehetőséget teremthetett volna az osztályharcos álláspont maradéktalan érvényesülésére, de Engelmannék nem tudták tartósan feltartóztatni a betegpénztáriaknak a pártvezetésbe való visszajutására irányuló rohamait, amelyek az 1893. évi II. kongresszuson végül is sikerrel jártak. Az opportunisták helyzetének megszilárdulását követően Engelmann a többi radikális szocialistával együtt kivonult a kongresszusról és 1894 januárjában egy Aradon összehívott kongresszuson megalakította a „Magyarországi Szociáldemokrata Munkáspárt"-ot. Engelmannéknak a kiválásig végzett tevékenysége elismerésre méltó sikerekre tekinthetett vissza, Nemcsak a gyári munkások még különálló csoportját vonták be a párt kötelékeibe, hanem új, fiatal munkásgárda felkutatásáról, eszmei kiképzéséről is gondoskodtak vezetői utánpótlás nevelése céljából. A gyári munkások, 12 Századok