Századok – 1962
Történeti irodalom - S. Vincze Edit: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása és tevékenységének első évei (1890–1896) (Ism. Mérei Gyula) 880
880 Tö UT К N HT I 1 RODA 1-ОМ tés vagy inkább vitatható elgondolás zavarja az általános jó benyomást. Ilyennek tekinthető a román, illetve erdélyi részek viszonylagos vázlatossága és szűkreszabott terjedelme, amely nemcsak azért zavaró, mivel a tárgyalt korszakban a román mozgalom sommivel sem játszott a horvátnál vagy a szlováknál jelentéktelenebb szerepet, hanem éppen az utóbbi nemzetiségek történetét tárgyaló fejezetekkel összehasonlítva tűnnek e fejezetek kevésbé kidolgozottnak s arányukban is csekélyebbeknek. Mindezek után. úgy hiszem, jogosan megállapítható, hogy Arató Endre könyve nemcsak megold és lezár történeti irodalmunkban eddig még megnyugtatóan nem szereplő kérdéseket, hanem egyben újabb kutatásokra is ösztönöz. Éppen ebből a régóta esedékes munkából derül ki, hogy mennyi móg az eltüntetésre váró fehér folt hazai nemzetiségi történeti kutatásunk egyébként alapos igényű térképén. Arról nem is beszélve, hogy a könyvben megfogalmazott igény, miszerint e fehér foltok felkutatására induló tudományos vállalkozásokat néha a rokonszakmák: irodalomtörténet, néprajz és történetírás közös erőfeszítéseinek egy befogásával kell útjára indítani (reméljük, hogy e nagylélekzetű munka a rokonszakmákban dolgozó kollégáink figyelmét is felkelti) — mennyire indokolt. Annál is inkább, mivel az Arató Endre által gyakran ajánlott összehasonlító módszer sikeres alkalmazása — amelyet az azonos törvényszerűségek vizsgálata is igényel — sem képzelhető el máskülönben. Nyilvánvalónak tűnik persze az is, hogy ki kellene végre alakítani e nálunk elég nagy múlttal rendelkező, de sokszor megalapozatlan és méltánytalan bírálattal illetett módszer helyét történetírásunk kebelén belül, a szovjet történetírás hasonló jellegű újabb kísérleteinek a figyelembevételével. Ha Arató munkája csak az eddig elmondottakra ad ösztönzést, már akkor is nyilvánvalóak az érdemei. De ennél tovább is megy. Hiszen éppen az ezernyi szállal összefűzött Duna-medencén belüli népek közös történelmének tárgyalása során hangsúlyozza azt a régóta megfogalmazott, de néha kellő figyelemre nem méltatott felismerést, hogy a közös dunai történelmet nem lehet megírni az érdekelt országok történészeinek közös erőfeszítése nélkül. Ahhoz, hogy ez a néha még fellelhető anakronizmus teljesen megszűnjék, több közös kutatásra is szükség van, és természetesen még több olyan munkára, mint: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon. CSATÁRV DÁNIKT, S. VÍNCZE EDIT: A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT MEGALAKULÁSA ÉS TEVÉKE1VYSÉGÉNEК ELSŐ" ÉVEI (1890-1896) (Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeli Intézete. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1961. 363 1.) A hót fejezetre osztott, bevezetővel, mintaszerű jegyezetapparátussal és névmutatóval ellátott könyv minden lapja szerzőjének lelkiismeretes, tárgyát szerető gondoskodásáról tanúskodik. Az eddig föllelhető kiadatlan forrásanyag, nyomtatott források, szakirodalom teljes feldolgozását nyújtja. A mű bemutatja a magyarországi munkásosztály öntudatosodását, szervezkedésének kezdeteit, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulását és a párt működésének első éveit. A könyv tartalma többet ád, mint amit a cím elárul. Szerző ugyanis, miután röviden megvilágította, hogy a nemzetközi és a magyarországi munkásmozgalom feladata az 1870-es években szocialista tömegpárt létrehozása volt, részletesen foglalkozik a magyarországi munkásosztálynak az 1880-as évek második felében vívott harcaival. Rámutat arra, hogy a magyarországi kapitalizmus fejletlensége miatt a gyáripari munkásság számszerűen is, eszmei tekintetben is gyenge volt. Emiatt nem jöhetett létre Magyarországon tömegpárt a 70-es években. A 70-es évek elején dühöngő rendőri terror ugyanilyen irányba hatott. Csak Frankel Leó szervező tevékenységének eredményeként jött létre 1880-ban a Magyarországi Általános Munkáspárt, az első magyarországi szocialista párt. Eszmeileg mindazok az áramlatok érvényre jutottak e párt célkitűzéseiben, amelyek a magyarországi és ausztriai munkásmozgalomban hatottak; a különböző opportunista-szocialista elméletek, elsősorban a lassalleanizmus. Nem sokkal az első szerveződési próbálkozások szárnybontogatása után már 1869-ben a marxizmus tanításai is kezdenek elterjedni a munkások között. A Párizsi Kommün nyomában megindult muíikásüldözésck visszavetették a mozgalmat, amelyet Frankéi működése lendített fel újra, ámbár következetesen marxista pártot ő sem tudott
