Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I A következő korreferens, Benda Kálmán, a történettudományok kandidátusa ..Az erdélyi fejedelmek hatalmának társadalmi alapja" c. előadásában arra a kérdésre keresett feleletet, hogy a fejedelmek „hogyan próbálták országukban a központosítást megvalósítani és hogy ezekben a törekvéseikben a társadalom mely részeire támaszkodtak?". A központosítás megteremtésére egyrészt Erdély különleges, a magyarországitól elmaradt fejlődése, másrészt az a tény nyújtott előnyös lehetőséget, hogy a legnagyobb birtokokkal összekapcsolt vajdai tisztséget a fejedelmek nem töltötték be. Az Izabella királynő által megindított központosító politika nem támaszkodhatott az előjogaikat féltékenyen őrző (és titokban Habsburg-párti) szász polgárokra, de a székely társadalom belső válsága miatt a székelyekre sem. Ilyen körülmények között Erdélyen kívüli erőre kellett támaszkodni, így tett János Zsigmond és Báthory István, ezért adott Bocskai a hajdúknak szabadságot. Báthory Gábor bukása bebizonyította, hogy egyedül despotizmussal a fejedelem uralma nem tartható fenn. Bethlen Gábor már céltudatos gazdaság-politikával szilárdította meg uralmát, s jövedelmeinek fokozásával a nemességtől függetleníteni tudta magát. Utóda nem folytatta a Bethlen által megkezdett utat, hanem saját — amúgy is hatalmas — családi birtokainak növelésével igyekezett hatalmát megszilárdítani. Az erdélyi állam tragikus összeomlása azonban megmutatta, hogy egyedül feudális földtulajdonra nem lehetett központosító törekvéseket felépíteni. * Október 13-án a konferencia keretében a Magyar Történelmi Társulat Egerben vándorgyűlést rendezett, ahol Jan Dabrowslci professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia alelnöke tartott előadást. A vándorgyűlés lefolyásáról és az előadásról e folyóirat. hasábjain (1961. 942—943. 1.) már részletesen beszámoltunk. * A konferencia utolsó napján, október 14-én Oeverich László ós Székely György elnöklete alatt művészettörténeti kérdések kerültek napirendre. Az első referátumot Enlz Géza tartotta „A magyarországi késői gótika és a renaissance kutatásával kapcsolatos újabb eredmények" címmel. A halódó gótika késői stílusperiódusának és a születő renaissaneenak egymással összekapcsolódó irányzata Magyarországon egy minden tekintetben átmeneti korszakban jött létre. Az Alpokon túl Mátyás házassága idején Magysrország elsőnek vette át az olasz renaissance művészetet, amint azt a visegrádi palota •díszudvara olyan kifejezően mutatja, ahol a gótikus kerengővel ellátott udvar közepén renaissance vörösmárvány szökőkút áll és a kerengő feletti párkányt ugyancsak renaissance mellvéd díszíti. A renaissance művészetet ugyan a királyi udvar vette át elsőnek, de gyorsan terjedt el, nemcsak a nagybirtokosok, lianem a köznemesek és a városi polgárok között is. A Jagellók udvara hozzájárult észak felé történő expanziójához, s amikor a török hódítás halálos csapást mért a művészeti központokra, az ország perifériáján, a királyi Magyarországon csakúgy, mint Erdélyben, hosszú századokon át tovább élt. A renaissance elterjedése, a központi hatalom által fenntartott műhelyek működése és más műhelyekkel való kapcsolata, ezen keresztül a központ i hatalomnak a renaissance terjesztésében játszott szerepe régebben csupán írásos adatokból volt ismert, s a tudomány nem egyszer fenntartással fogadta ezeknek a híradásoknak valódi értékét. Ma a budai és visegrádi ásatások után olyan anyaggal rendelkezünk, amely lehetővé teszi, hogy az épületeket és azok belsejét rekonstruálva bizonyítottnak lássuk Mátyás építkezésének renaissance voltát, Giovanni Dalmata alkalmazását. A budai kerámia anyag nemcsak a műhely fejlődését mutatja be, hanem lehetővé tette, hogy az olasz majolika átvételét is igazolja a kutatás. A visegrádi nyaraló főbb részeiben a késői gótikát tükrözi, de díszítő elemei már a firenzei renaissance formáit mutatják (az egy 1473-ban készült oroszlános szökőkutat kivéve). Valószínűleg Visegrádhoz kapcsolódik annak a János fráternek munkássága, aki később — királyi és főúri megbízásból — Nyírbátorban, Kolozsvárott, Kolozsmonostoron, Szegeden és Désen dolgozott. Mátyás halála után a királyi műhelyek még tovább folytatták működésüket, biztos, hogy több olasz mester (Johannes Fiorentinus Marone) is tovább dolgozott, de az építtető király helyét a világi ós egyházi nagybirtokosok foglalták el. A magyar művészek munkássága is folytatódott, nemcsak szobrászok, hanem ácsok, festők, asztalosok által készített emlékek is fennmaradtak. A budai kerámia műhely anyagával Esztergomban, Egerben, Nagyvázsonyban és Sümegen egyaránt találkozunk. A városokban a XVI. század elejéig, míg a késői gótika uralkodott, ennek szellemében készültek a templomok belső díszítései. A század elejétől kezdve azonban a renaissance utat talált a polgársághoz is, eleinte későgótikus