Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I és renaissance elemeket keverő alkotásokban, majd a polgári házak díszítésében és berendezésében is tisztán renaissance ízlésben. Valószínű, hogy a világi és egyházi nagybirtokosok által kezdeményezett építkezések nyomán a renaissance a polgárság körében is utánzásra talált. A román műemléki bizottság által Szászsebesen a templom helyreállítása során kiásott 1520 körüli renaissance sírkő arra a reményre jogosít, hogy hasonló emlékek kerülnek elő majd Vácott, Veszprémben, Pécsett stb. A polgári emlékekhez hasonlóan későgótikus és renaissance eleinek keverednek a mezővárosok és falvak fennmaradt emlékeiben is. így érkezik el a XV. század második felében a központi hatalom által átvett, majd a nagybirtokos által folytatott renaissanoe irányzat a XVI. század húszas éveire a magyar faluba, ahol 1520 után a későgótikus épületek már elszigetelt jelenséggé' váltak. A magyarországi későgótika nem sok nyomot hagyott a szomszéd államokban. Kivéve Moldvát, ahol Nagv Ist ván vajda uralkodása alatt találkozunk későgótikus magyar hatással, már a Havasalföldön sincs nyoma magyar hatásnak. Sziléziában — a boroszlói városházát kivéve — szintén nincs magyar hatás, a fennálló szoros politikai kapcsolatok ellenére sem. Sokkal élénkebben reagáltak a környező államok a magyar renaissancera. Budai hatást kell látnunk Ivutná Horán (Hrádek 1493), a krakkói Wawelen, a Laski János gnieznoi érsek részére készült sírköveken, a Thurzó János püspök által építtetett boroszlói portálén. Hangsúlyozni kell, hogy a Magyarországról átvett renaissance mindenütt a helyi ízlés elemeivel bővül, de a kezdeményezés Magyarországról indul ki. A Mohács utáni évtizedek megszüntették a központi műhelyeket, a művészeti irányzatok provincializálódtak, a királyi Magyarországon a Habsburgok irányító szerepe erődítések építésében nyilvánult meg, az itt alkalmazott olasz hadmérnöki rendszer Erdélybe is utat talált. Erődítési építkezéseket valósított meg az egyházi és világi nagybirtokos réteg is, átalakítva régebbi gótikus székhelyeit (Perényi, Nádasdy, Báthory). A városok egészüket tekintve már nem változtak, de — a renaissance ízlésnek megfelelő négyszögletes — főtér házai fokozatosan renaissance épületekké alakultak át. Egyegy város (pl. Kolozsvár) kőfaragó műhelyei messze vidékek szállítóivá váltak. A falvakban a renaissance népi motívumaival találkozunk, s ez a népi művészet a XVII. században. sőt azután is fennmaradt. A Mohács utáni évtizedekben Magyarország a szomszédok felé művészeti téren is elveszíti kezdeményező szerepét, az osztrák, cseh és lengyel renaissance saját útját járja, amelyen csak az olasz építészek működése és a Kárpátok két oldalán lengyel és német elemelvből kialakuló helyi stílus az összekötő kapocs. * Entz Géza előadásához a konferencia résztvevői Gere cicit László Johamies Fiorentinus und die pannonische Renaissance с. tanulmányát (Acta Históriáé Artium Vl.fasc. 3—4) kapták meg korreferátumként, a konferencia ülésén pedig Wtadyslnw Tomkiewicz professzor adott korreferátumot „Lengyel—magyar művészeti kapcsolatok a 15. század végén és a IG. század elején" címmel. Bevezetőben a renaissaneeszal foglalkozó lengyel művészettörténeti kutatás utolsó tíz esztendejével foglalkozott, majd megállapította, hogy Lengyelországba a renaissance több úton került el, egyik közülük a .Magyarországon át vezető út volt. A Károly és Nagy Kázmér idejében fennálló szoros kapcsolatok után csak I. Ulászló idejében találkozunk olyan művészeti megnyilvánulással, amely magyar hatásra mutat. I. Ulászló szarkofágját 1421 körül olyan olasz művész készítette, aki Ghiberti és Donatello műveit ismerte, s Magyarországról ment Lengyelországba. Ezt a tételt nemcsak a koporsó magyar vörösmárvány anyaga bizonyítja, hanem a Stibor János fökamarás budai síremlékével fennálló szoros kapcsolatok is. A magyar renaissance legnagyobb hatását II. Ulászló uralkodása idején érte el, amikor Zsigmond lengyel herceg (a későbbi I. vagy Oreg Zsigmond király) magyarországi tartózkodása alatt művészetpártoló programját kialakította. Megvalósítói a Wawelen dolgozó (Magyarországról átköltöző) olasz mesterek és észak-magyarországi kőfaragók voltak. Firenzei Ferencet (f 1516) Bartolomeo Berecci váltotta fel, az ő nevéhez fűződik az Itálián kívüli renaissance műemlékek legszebbikének, a Zsigmond-mauzoleumnak megalkotása. Tomkiewicz részletesen foglalkozott á kápolna művészeti kérdéseivel, rámutatott arra, hogy Berecci többször járt Magyarországon vörösmárványért és talán megelőzőleg a Bakócz kápolnán is dolgozott. Tomkiewicz Bereccivel kapcsolatban azt a kérdést intézte a magyar művészettörténészekhez, hogy vajon Berecci művészi egyénisége — amely krakkói művei alapján ítélve, ottani működésekor már teljesen megállapodott volt — nem magyarországi működése alatt érett-e meg.