Századok – 1962
A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858
«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I tizmus elsősorban a társadalom radikális (plebejus) elemei között terjedt el, addig a morva testvéreket a lengyel nemesség látta szívesen mérsékelt ideológiájuk miatt. Nem került még sor a lutheranizmus ós az anabaptizmus elterjedésének részletesebb feltárására, az ariánusok (akiknek múltja mindig nagy vonzóerőt gyakorolt a lengyel és külföldi kutatókra) ideológiájával és történetével foglalkozó kutatás azonban rámutatott arra, hogy fellépésük nem volt forradalmi, a társadalmat nem erőszakkal, hanem rábeszéléssel igyekeztek megváltoztatni, kifejezetten pacifista magatartásuk a török és tatár háborúk idején sok ellenséget .szerzett, a XVI. század hetvenes éveiben pedig radikalizmusukból is sokat engedve teljesen elveszítették vonzóerejüket.' Fellendült az Andrzej Fryez Modrzewski lengyel filozófus, író ós politikus működésére vonatkozó kutatás is. A lengyel reformációnak ezt a „C'ommentariorum de republica emendanda libri quinque" című műve miatt egész Európában közismert vezéralakját műveinek új kritikai kiadása és a referátum szerzőjének monográfiája helyezte új megvilágításba. Az elméleti-teológiai kérdések vizsgálata egyelőre csak az arianusokkal kapcsolatban élénkült meg. Vonzó feladata volt a legújabb kutatásnak, hogy az arianusok gondolkodásában fellépő racionális elemeket kimutassa, ezen a téren a nemrég elhúnyt L. Chmaj szerzett magának elévülhetetlen érdemeket. Igen nagy érdeklődést tanúsít a lengyel történetírás aziránt a kérdés iránt: mi volt az oka a reformatio gyors hanyatlásának? A király Lengyelországban ragaszkodott a katolicizmushoz, a — nyugat-európaihoz képest csak kis szerepet játszó — polgárság is csak részben hagyta el azt. A reformáció-tulajdonképpeni hordozója a nemesség volt (elsősorban gazdasági okokból), s amikor az ellenreformáció hatása alatt visszatért Róma hűségére, már nem maradt befolyással rendelkező réteg a hitújítás mellett. Befejezésül Lepszy ismertette az ellenreformációval (azon belül elsősorban a jezsuitákkal) és a reformáció iskolatörténetével kapcsolatos újabb marxista irodalom eredményeit. * M. M. Szmirin akadémikus referátuma „A német reformáció néhány kérdésé"-hez kívánt hozzájárulni, s ezzel a reformáció kiindulópontjának sokoldalú elemzését adva járult hozzá a konferencia tematikájához. Bevezetőjében hangsúlyozta a marxista történettudománynak azt a tézisét, hogy a reformáció nem vallási irányzatok egymás közti harca, hanem a tömegek széles mozgalma, mely a kapitalizmus korának kezdetével, a társadalmi viszonyok alapvető változásával áll kapcsolatban, s ezért az európai polgári forradalom legkorábbi periódusa. Ennek a bonyolult és sokrétű folyamatnak feltárásában nagy szerepe volt a Deutsche Historiker-Gesellschaft által 19G0-ban Wernigerodeban rendezett konferenciának. A legelsőrendű feladat az 1500 körüli gazdasági hefyzet tisztázása volt. Ha általánosan elfogadott is volt az a nézet, hogy Németországban ebben az időben már voltak kapitalista viszonyok, tisztázni kellett a kérdést, hogy milyenek voltak formái és fejlődési lehetőségei. Kétségtelen, hogy bizonyos iparágakban kapitalista termelési viszonyok uralkodtak, ezek azonban — amint azt a szovjet történetkutatás már régebben hangsúlyozta — éles ellentétben álltak az ország feudális szétdaraboltságával. A XV. század végén fellendülő szászországi ezüstbányászat vizsgálata is azt bizonyítja, hogy míg egyrészt a termelésben félreismerhetetlen kapitalista formák érvényesültek, addig ezeknek a formáknak hordozói állandó harcban álltak a hercegi hatóságokkal. Németország gazdasági helyzetére vonatkozólag Szmirin egyetértését fejezte ki K. H. Blaschke professzornak a konferencián kifejtett nézetével, hogy Németország ekkor gazdasági szempontból már egységet alkotott. A marxista történetírás sajnos elhanyagolta a német gazdasági élet XV. század végi, XVI. század eleji fellendülésének tényét és általában beérte azzal, hogy a polgárságnak a parasztháború alatt követett magatartását bírálta. E. Müller-Mertens a wernigerodei konferencián rámutatott arra, hogy a bányászatban. a fém- és textiliparban a XV. század második felétől kezdve kapitalista termelési mód jutott túlsúlyra, s hogy a polgárság törekvése ebben az időben még nem a feudalizmus megszüntetése, hanem a kis politikai egységek helyén egységes, központosított monarchia megteremtése volt. Ez a megállapítás szükségszerűen felveti azt a kérdést, hogy megvoltak-e a feltótelek ilyen monarchia megteremtéséhez, megvolt-e a monarchiának (a polgárság melletti másik) támasza, az erős nemesség. A német fejlődés sajátossága következtében ilyen, a polgársággal együttműködő nemesség nem volt, és a társadalmi helyzet előbb érett meg a feudalizmus-ellenes forradalomra, mint ahogyan a forradalmat véghezvívő és eredményeit élvező osztály 11 Századok
