Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I Perényi József hozzászólásában felhívta a figyelmet arra, hogy bár Maiowist és Makkai előadásai sajnálatos módon nem követhettek egységes módszert (miután a marxista összehasonlító módszer alapelveit még nem dolgozták ki), de még így is lohetőséget nyújtottak bizonyos összehasonlításokra. A majorsági gazdálkodás megindulását a lengyel és a magyar gazdasági életben a piac fejlődése okozta (Lengyelországban a nyugati gabonaexport, Magyarországon a hadsereg fogyasztása). A török birodalom fejlődése azonban arra mutat, hogy a törvényszerűségek felállítása tekintetében óvatosnak kell lennünk. Nem fogadható el olyan általánosítás, hogy a piac rendkívüli okokból bekövetkező, hirtelen kitágulása a feudalizmus bizonyos fokán szükségszerűen létrehozza a majorsági gazdálkodást, hanem tekintetbe kell venni a társadalmi struktúra, a politikai viszonyok ós a felépítmény visszahatásának kórdósét is. Felszólalásának második részében azzal a nézettel szemben foglalt állást, hogy az allódiális gazdálkodást a kapitalizmusba való átmenetnek minősítsék. Ju. V. Bromlej hozzászólásában elsősorban a XV—XVI. századi szlovén és horvát fejlődés párhuzamaira utalt. A zsellóresedés folyamata a szlovén területen is a XVI. században gyorsult meg. Amíg a XV. században az összes parasztoknak mindössze 10%-a volt zsellér, addig a XVI. században arányuk 30%-ra nőtt, s intenzívebb volt mint a horvátországi. A robotrendszernek a XVI. század hetvenes éveiben történő végleges megszilárdulásával kapcsolatban rámutatott arra, hogy ugyanebben az időben Horvátországban is már csak a kétnapos robotról hallunk, az egyházi birtokokon azonban ez nem jelentett újdonságot, mert ott a jobbágyok már korábban is súlyosabb helyzetben voltak. Ez indokolja, hogy az egyházi birtokok parasztsága nem vett részt az 1573-i felkelésben, továbbá azt, hogy a reformáció tanai a földesurakkal szembeni harcban nem játszottak szerepet. Sinkovics referátumának azzal a megállapításával kapcsolatban, hogy a jobbágyság szabad költözését gátolni igyekvő XV. századi intézkedésekben az örökös jobbágyság egyik gyökerét kell látni, Bromlej megemlítette V. P. Susanin kutatásait, melyek hasonló horvát jelenségekre mutatnak rá, s felhívta a figyelmet az orosz parasztság történetéből ismert „tiltott évek" rendszerének párhuzamára. * A konferencia második részén Révész Imre akadémikus és Jan Dhondt professzo (Belgium) elnökölt. Az első referátumot Kazimierz Lepszy professzor tartotta meg „A lengyelországi reformáció társadalmi főkórdósei az 1945—-60 közötti lengyel történeti irodalomban" címmel. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a reformáció Lengyelországban számtalan felekezetet (ós azon belül is több szektát) hozott létre, melyoknek térhódítása nem hitvitákban, hanem elsősorban a középkorvégi lengyel katolikus egyház hatalma és a pápai politika befolyása elleni tiltakozásban nyilvánult meg. Az egyház hatalma elsősorban gazdasági téren hívta ki a különböző rétegek ellenállását (az egyházi terheknek reformáció formájában történő felszámolása). A nagy számban külföldi egyetemet végző lengyel ifjúság élónk kapcsolatot teremtett nemcsak a humanizmus és reformáció vezető szellemeivel, hanem a szomszédos országok (köztük a krakkói egyetem révén Magyarország) reformáció felé hajló csoportjaival. A háború előtti történetírás érdeklődését ós eredményeit jellemezve Lepszy rámutatott arra, hogy míg a XIX. századi összefoglalások elsősorban a tény-anyag összeállítására törekedtek, addig a későbbi irodalom (felekezeti hovátartozóság szerint) elvi álláspontot foglalt el a reformáció ellen vagy mellett, aminek követkoztében igen sok kérdést elhanyagoltak. A háború után megindult kutatás szervezetileg a Történettudományi Intézet keretén belül felállított, a renaissanceszal és reformációval foglalkozó bizottság feladatává vált, fontos szerepet játszott azonban a Filozófiai ós Szociológiai Intézet is, amely a reformáció korának lengyel irodalmát publikálja. A kutatás alapelveit az 1953-ban Kielcében az armnusokról és az 1958-ban Varsóban tartott kongresszusok tisztázták. A marxista történettudomány elsősorban a reformáció gazdasági alapjára irányította a figyelmet. Olyan kérdések kerültem a kutatás homlokterébe, mint amilyen az egyház vagyonának (birtokainak) nagysága, a királyi és nemesi birtokokkal szembeni aránya, az egyház ós a városi polgárok, ill. parasztok közötti viszony, az egyházi adó (a pápai csakúgy mint az államnak nyújtott ún. subsidium charitativum) nagysága. Ezekre a kérdésekre nemcsak monografikus feldolgozások, hanem forráskiadványok segítségével keresnek választ. A reformáció társadalmi alapjainak vizsgálata azt bizonyította, hogy a parasztok ós a reformáció közötti viszony bonyolult, sok összetevőt felölelő jelenség volt, s a legkülönbözőbb okok játszottak közre abban, hogy a lengyel parasztság ragaszkodott a katolicizmushoz. A cseh befolyás vizsgálatából kiderült, hogy míg a huszi-