Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

AZ ABSZOLUTIZMUS TÖ ÉTÉN Eli KÉRDÉSEI 857 val jutott. A marxista történetírásnak az ösztönös megértésnél természetesen tovább kell jutnia; a rendi államnak már csak egyik, bár fontos vonását látja a dualizmusban, lényegét ellenben abban ismeri fel, hogy biztosította az uralkodó osztályok számára a kizsákmányolást. Mályusz Elemér felhívta a figyelmet arra, hogy az abszolút fejedelmi hatalom egész rendszere csak része a felépítménynek, vizsgálata tehát éppen olyan sokoldalú érdeklődést igényel, mint magának a felépítménynek a vizsgálata. Elemezve Mátyás abszolutisztikus törekvéseit és П. Mohamed despotizmusát, hangsúlyozta, hogy Mátyás abszolutizmusa a rendiségből nőtt ki, s a két uralmi rendszer közti különbséget ez a tény determinálja. Az abszolutizmus megtörheti a rendek hatalmát, de maga a rendiség nem enyészik el. A bürokrácia, az abszolutizmusnak ez a legsajátabb produktuma, hűtlen lesz megteremtőjéhez, felhagy a fejedelem érdekeinek védelmezésével, a rendekhez csatlakozik, sőt maga is rendivé válhat. Mária Terézia korának magyar központi kormányszervei a rendi érdekek védelmezői, noha nincsenek országgyűlések és nincs rendi uralom. Mályusz Elemér hangsúlyozta, hogy az egész európai rendiségnek az alakulását erősen befolyásolta az egyházi ideológia. Egyháziak alkották az első rendet, az első statust és ordot, megszervezték a maguk külön bírói fórumát, példát mutatva kiépítették a feudális birtokszervezetet. A pápaság, az államokkal küzdve, kovácsolta ki az érveket, amelyekkel a hatalmi igények általában indokolhatók, s megteremtette azt a központi hivatalszervezetet, amely mintául szolgálhatott az államoknak. A rendiség teljesen hiányzik az ázsiai, afrikai államok életéből. Ebből arra lehet következtetni, hogy a rendiség és az abszolutizmusnak az a formája, amelyet Európában ismerünk, nem magyarázható meg az egyház szerepe nélkül. Mályusz Elemér egyetértett a vitaülés azon törekvésével, hogy a történészek keressék az európai államok abszolutizmusaiban a közös vonásokat. De ez nem szabad, hogy befolyásolja a tüzetesebb tanulmányozás során kibontakozó eredményeket; — nem szabad jelenségeket, akár kényelemből, akár mert elgondolásunkba nem ülik bele, említés nélkül hagyni, egyszerűen nemlétezőnek tekinteni. A kutatók számára igen vonzó és hálás feladat az egész magyar rendiség vizsgálata. Ez a magyar forrásanyag sajátos jellegével függ össze. Magyarország a középkorban állam volt, független, nem territórium, mint a német fejedelemségek. A XV. századi államszervezet megismeréséhez oly forrásanyagunk van, amely gazdag, de áttekint hető és általános érvényű megállapításokra alkalmas. A magyarországi rendiséggel és abszolutizmussal tehát — ezt tanúsítja Felix Rachfahl német történész tevékenysége a múlt század végén is — nemcsak a magyar fejlődés pontosabb megismerése céljából érdemes foglalkozni. * Az abszolutizmus kérdését taglaló vitával kapcsolatban összefoglalólag rá kell mutatni, hogy az egyetemes történeti, de különösen a magyar történeti problematikát nem merítették ki az előadók és a hozzászólók. Amennyire örvendetes, hogy gazdaságtörténeti vonatkozásokban új megállapítások és hasznos összefoglaló fejtegetések hangzottak el, annyira sajnálatos, hogy Molnár Erik kezdeményezése ellenére is alig bontakozott ki vita az ideológia kérdéseinek területén. A historiográfiai tájékoztatókból hiányzott A. D. Ljublinszkaja eredményeinek számbavétele, ami annál nagyobb hiány, mert a szerző legújabban külön tanulmányt szentelt a polgári történetírás abszolutizmusról vallott nézeteinek. Az elhangzott historiográfiai áttekintések egyébként sem pótolhatták a tudománytörténeti vonatkozások elemzését. Nem hangzott el Jean Bodin, Hobbes vagy Locke neve, nem merült fel a társadalmi szerződés gondolatkörének fejlődése, sem az enciklopédisták szerepe. Mindenképpen több figyelmet érdemelt volna az abszolutizmus és felvilágosodás egymáshoz való viszonya. A vita célja azonban nem kérdéskörök lezárása volt — ellenkezőleg —, minél sokoldalúbb vizsgálódás, a további feladatok, tennivalók kijelölése. A korszakkaí foglalkozó egyetemes és magyar történészekből — mint ezt talán a beszámoló is tanúsítja, — nem hiányzik a készség a további kutatásokhoz, az abszolutizmus problématikájának marxista igényű kimunkálásához. II. BALÁZS ÉVA