Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

A SZOVJETUNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉIN ESZFRON1 JA A RENAISSANCE ÉS A REFORMÁCIÓ KÉRDÉSEIRŐL TARTOTT MAGYAR—LENGYEL KONFERENCIA A Magyar Tudományos Akadémia II. osztálya rendezésében 1961. október 10 — 15. között Budapesten konferenciát tartottak a renaissance és reformáció lengyel- és magyarországi közös problémáiról. A konferenciát október 10-én délután 3 órakor Molnár Erik akadémikus nyitotta meg. Beszédét annak hangsúlyozásával kezdte, hogy a magyar és a lengyel történet régóta ismert közös vonásait mindeddig nem tárták lel a marxizmus módszerével. Pedig „éppen a renaissance és reformáció óta, illetőleg ezt a kört, kissé kiterjesztve aXV.századtól a XVIll. századig terjedő korszak" adhatja a legtöbb tanulságot. Ha a párhuzamosságról szóló tételt nem is szabad túlfeszíteni, mégis úgy látszik, hogy alapjában véve azonos társadalmi viszonyok (a parasztság örökös jobbágyságba döntése, a központosított államhatalom hiánya) következménye volt a függetlenség elvesztése mindkét államban, mindkét ország nemessége az erősebb (Habsburg, illetőleg cári) államhatalomnál keresett támaszt saját jobbágyságával szemben. A konferencia tárgysorozatán szereplő első referátumok (M. Malowist, Makkai L.) és korreferátumok (Smkovics J., H. Samsonowicz és Szűcs J.) a két ország gazdasági és társadalmi fejlődését elemezték. Az október 10-i délutáni ülésen Molnár Emajd Székely Gy. professzor, a 11-i délelőtti ülésen M. M. Szmirin akadémikus elnökölt. Az első előadást Marian Malowist professzor tartotta.,, Lengyelország XV —XVH. századi társadalom- és gazdaságtörténetének problematikája" c. referátumának bevezetőjébenrámutatott arra, hogy Lengyelország XV — XV11. századi történetében a gazdasági és társadalmi fejlődés terén hatalmas változások figyelhetők meg, melyek végső fokon minden téren visszaeséssel zárulnak. A források hiánya és a meglevő források elégtelen elemzése következtében ugyan ma még nem adhatunk kimerítő jellemzést erről a korszakról, bizonyos azonban, hogy átmeneti korszakról van szó, s ezen belül — Malowist véleménye szerint — olyan jelenségek tapasztalhatók, amelyek a nyugati államokban a feudalizmus első válságára jellemzőek. A pusztásodás, a parasztok (sőt a kis- és középnemesek) városba özönlése, ugyanakkor néha az országhatáron túl fekvő (orosz) területeken az új mezőgazdasági települések felvirágzása és a szegényparasztok idénymunkája arra mutat,hogy a parasztságon belüli vagyoni differenciálódás növekvőben volt. A feudális pénzjáradék bevezetése is előrehaladt, s a pénzjáradék értékének csökkenése a kisnemeseket is a városba kényszerítette, hogy ott az iparban és kereskedelemben keressenek megélhetést. Az ipari fellendülés nyomán már a nemzeti piacot előkészítő fejlődés egyes jelenségei is megfigyelhetők. A kép árnyoldalairól sem szabad megfeledkeznünk. Az ipar technikai színvonala alacsony volt, a munkamegosztás alig figyelhető meg, s ezek a jelenségek a belföldi fogyasztó alacsony vásárlóerejével párosulva olcsó cikkek előállításával jártak együtt; a külkereskedelemben beálló változások is hátrányosak voltak. Lengyelországnak földrajzi fekvése következtében nagyarányú tranzitokereskedelem lebonyolítására volt lehetősége. Már Nagy Kázmér uralkodása idején megfigyelhető a lengyel kereskedők privilegizálására törekv ő politika, melynek lehetőségei a litván unióval és az orosz területekre való behatolással még csak megnövekedtek. A tranzitokereskedelem azonban azzal a hátránnyal járt, hogy túlságosan sok importcikket hozott be az országba. Az import struktúrája a XV . században megváltozott. Egyre több olcsó cikket hoztak be, s ez a hazai kézműveseket érintette hátrányosan, ugyanakkor egyre nagyobb mértékben szállítottak ki nyersanyagot (gyapjút, bőrt, fát és erdei termékeket), a XV. század folyamán megindult a nyugatra irányuló lengyel gabonakivitel is. A legfontosabb a „lengyel mezőgazdaság struktúrájában a növekvő kereskedelemmel főképpen pedig a gabonakivitellel kapcsolatban beálló változás" kérdése. A gabonaexport