Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

856 AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉNETI KÉKDÉSE 1 szerint Bethlen gazdasági reformjai, a kollegiális alapon szervezett államhivatalok, a polgári osztály nyilt támogatása már a centralizált feudális hatalmon túlmutató jelenségek. Kedvezőbb külpolitikai helyzetben, zavartalan folyamatosság esetén mindez egy nemzeti abszolutizmus kialakulásához vezethetett volna. Azonban a Rákócziak idejón, a fejedelmek családi és fejedelmi birtokain nyugvó uralma összeomlott, s mikor a császári hadak, a törököt kiűzve Magyarországból, megszállják Erdélyt, a fejedelemség külön élete végetér. Heckenast Gusztáv az abszolutizmus problémáját a kuruc szabadságharcok korszakában vizsgálta. Mondanivalóit két súlypont köré csoportosította; az ideológia és. gyakorlat, vagyis Zrínyi Miklós elméleti munkássága és a Rákóczi-szabadságharc államszervezete köré. Megállapította, hogy Zrínyi életében a történelmi fejlődés még nem tűzte napirendre a magyar abszolút monarchia megteremtését, s ezért Zrínyi nem is. fejtette ki a problémát rendszeresen, csak szétszórtan, konkrét helyzetekre alkalmazva. Tudott dolog — fejtegette Heckenast Gusztáv —, hogy Zrínyi munkáit a kuruc korban sokat olvasták, de hogy felismerték-e a nemzeti abszolutizmus programját, azt a rendelkezésre álló forrásanyag alapján még nem lehet eldönteni. A Rákóczi-szabadságharc történetében abszolutista tendenciák csak egy rövid, a szécsényi országgyűlésig terjedő szakaszban jelentkeznek. Ezek forrása — Iieckenast szerint — nem Zrínyi elmélete, hanem a Habsburg-államapparátus példája. Másként áll a helyzet Rákóczi magyar királyságának tervével. Rákóczi köznemesi környezete, tanácsosai és diplomatái Zrínyi szellemében fordultak Mátyás király alakjához és propagálták Rákóczi királyságát a Mátyás-kultusz segítségével. Az a kérdés azonban eldöntetlen, hogy a köznemesség az erőskezű uralkodót, vagy a nemesi szabadság képviselőjét látta-e Mátyásban. Problémaként vetette fel Heckenast Gusztáv, vajon Rákóczi trónrajutása esetén a rendi szabadságjogok képviselője lett volna-e — mint ezt a polgári történetírás állította —, vagy pedig abszolút uralmi módszereket gyakorolt volna-e. Bár Rákóczi az abszolutizmus elméleti irodalmát jól ismerte, kormányzási gyakorlatát — fejtegette Heckenast Gusztáv -— az elmaradt hazai viszonyok, az örökös jobbágyság megszilárdult rendszere nem az abszolutizmus irányába befolyásolták. Benczédi László Heckenast referátumához kapcsolódva, a Thököly-felkelés államszervezetének egyes kérdéseivel foglalkozott. Rámutatott arra, hogy a korai kuruc harcok — az ún. bujdosó mozgalom — nemesi vezetésével szemben, 1678-ban Thököly fellépéseegyfajta rétegeltolódást is jelzett az első kuruc háború irányításában. Ettől az időponttól kezdve vált a kuruc mozgalom egyre inkább annak a hivatásos katonarétegnek az ügyévé, amely korábban a törökellenes végvár-vonalban szolgált, s amely az 1671. évi császári redukciós rendelet következtében vesztette el kenyerét. 1678 után lépésről-lépésre olyan személyek kerültek előtérbe Thököly környezetében, akik — akár nemesi, akár nem nemesi származásúak voltak — zömben katonai érdemek útján emelkedtek ki az ismeretlenség homályából. Az 1682 után kiépülő kuruc fejedelmi államszervezet legfőbb feladata éppen ennek a mintegy 20 ezer főnyi hadigépezetnek adminisztrálása, ellátása és irányítása volt. A katonai jellegű feladatokkal Thököly csak úgy boldogulhatott -— mutatott rá a hozzászóló —, hogy háttérbe szorította a széthúzó rendi erőket, s erősen központosított, lényegében katonai jellegű uralmat épített ki. A hozzászóló hangoztatta: véleménye szerint csupán a történelmi körülmények sajátos összejátszása vezetett oda, hogy 1672-ben a magyarországi birtokos nemesség — akár töredékes részben is -— a Habsburg-uralom ellen fordult. Mindaddig, amíg fennállott a török uralom, a magyarországi birtokos osztályok elsődleges érdeke a török uralom felszámolása volt. Ezzel magyarázható, hogy mihelyt a bécsi udvar a magyarországi kormányzás abszolutisztikus formáit feladta, és a korábbi Habsburg-ellenes megmozdulásokban résztvett nemeseknek büntetlenséget biztosított — a nemesség érdekeltsége a Thököly-felkelésben megszűnt . Ezért volt szükségszerű, hogy a Habsburg-ellenes kuruc háború szervezésekor Thökölynek a hagyományos rendi politikai erők megfékezésére is törekednie kellett. Hozzászólása további részében Benczédi László a Thököly fejedelmi hatalma szolgálatában álló, központosított kuruc államszervezet működését jellemezte. A vita előző fázisából kiindulva, de mondanivalóit elsősorban a magyar történetre vonatkoztatva, fejtette ki Mályusz Elemér a rendi centralizált állammal kapcsolatos észrevételeit. Mályusz Elemér hangsúlyozta, hogy a rendiségre jellemző, a rendiséget meghatározó társadalmi feltételek nem tűnnek el nyomtalanul az abszolutizmussal mint meghaladott jelenségek. Ellenkezőleg, bár más formában, de továbbra is befolyásolják a fejlődóst. Rendiség ós abszolutizmus nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő tényezők. Már a polgári történetírás felhívta a figyelmet a rendi állam dualisztikus jellegére, s ehhez az eredményhez nyilván a hegeli dialektika elvének alkalmazásá-