Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

AZ ABSZOLUTIZMUS TÖ ÉTÉN Eli KÉRDÉSEI 849 Do vajon — vetette fel a kérdést Molnár Erik — megállhatunk-e a feudális abszolutizmus e kétfajta típusánál, mint az elemzés végső eredményénél. Levezethető-e a feudális abszolutizmus keletkezése és lényege két osztály egymáshoz való viszonyából, miközben a feudális társadalom alapvető ellentótét, a nemesség és parasztság ellentétét mellőzzük ? Vajon a kétféle fejlődési menetet nem lehet-e egyetlen alapfolyamatra visszavezetni? Molnár Erik erre a kérdésre, utalva az elhangzott referátumok tanulságaira is, azt a választ adta, hogy a francia, a spanyol és az orosz abszolutizmus a felületi folyamatok eltérő változatai mellett is egyformán azért jött létre, mert a feudális uralkodó osztálynak... •az államhatalom erős centralizálására volt szüksége ahhoz, hogy a kizsákmányolt parasztságot fékentarthassa. Ehhez még hozzá lehet fűzni — amire Engels többször utal — azt, hogy az abszolutizmus kialakulását a külső ellenséggel folytatott harc szükségletei meggyorsíthatják. Ami Angliát illeti, Makkai László referátumával szemben a Marx Tőkéjéből jól ismert tényekre hivatkozik. A parasztság kisajátítása, a tőkés termelés megalapozása a XVI. században, tehát a feudális abszolutizmus idejében indult meg. Az abszolút államhatalomra tehát a nemességnek — az új nemességnek — volt szüksége, hogy annak fedezete alatt végrehajthassa a paraszttömegek kisajátítását. Az is tudott dolog, hogy Kelet-Németországban a feudálisok a fejedelmi abszolutizmustól védve rakták a második jobbágyság igáját a parasztság nyakába. Molnár Erik az abszolutizmus meghatározásának nehézségeit abban látta, hogy az abszolutizmus politikai felépítménye lehet fejletlen, a természeti gazdálkodásból még alig kilépő árutermelésnek ós a manufaktúra-kapitalizmus fokát elért árutermelésnek is. A pontos meghatározásra azonban azért is szükség van, mert a polgári történetírás vitatja, hogy a XVI. századi Angliában vagy a XVII. századi Oroszországban abszolutista uralmi rendszer lett volna. A marxizmus a politikai hatalomnak az osztályokkal szemben fennálló viszonyából indul ki. Ebből kiindulva — hangsúlyozta Molnár Erik — azt találjuk, hogy az abszolutizmus — az osztályuralom egyéb formáival ellentétben — az államhatalomnak olyan rendszere, mely szervezetében és intézményeiben formailag független a társadalmi osztályoktól. (A kormányzati és igazgatási apparátus, a bürokrácia és haderő szervezetileg csak az uralkodótól függ.) Hogy ez a függetlenség mennyire csak formai jellegű lehet, arra Napoleon idézhető, aki szerint bár az állam hajóját ő kormányozta, mindig a víz mozgásától vagy a szél járásától függött, hogy a kormányrudat merre irányíthatta. Az abszolutizmus politikai felépítménye a gazdasági rendszereknek olyan szélsőségeit takarta, mint amilyen az angliai mezőgazdaságban előretörő kapitalista árutermelés, vagy az oroszországi robotoltató, lényegileg természetileg gazdálkodó feudális birtok. Sőt, valószínűleg Törökország sem hagyható ki e sorból. A marxista irodalom az abszolút államot feudális abszolút államként határozza meg, amelyet a parasztsággal vívott osztályharcában és a parasztságon gyakorolt hatalmának megerősítése végett a nemesi földbirtokos osztály épített ki. Ha nem veszszük figyelembe a bonyolult történeti összefüggéseket, ez a megállapítás látszatra a történeti valóság leegyszerűsítése, eltorzítása. Amikor azonban az abszolutizmust a parasztság osztályharcából vezetjük le, számolnunk kell azzal, hogy az emberek — Marx szavait idézve — a történetet csinálják, de nem tudják. Az adott társadalmi korszakot nem lehet saját tudatából megítélni. Ezt példázza Philippe de Comines, XI. Lajos udvari embere, az első oknyomozó francia történész. Comines egyáltalán nem kapcsolja össze a francia abszolutizmus kialakítására vezető eseményeket a parasztság osztályharcával. Sőt, munkájában a parasztság egyáltalán nem is szerepel. Comines leírja a felületi eseményeket, amelyek azt mutatták, hogy a királyi abszolutizmus az anarchia megszüntetésével s a városok megtörésével emelkedett fel. Mindazonáltal a francia nemes ebben az időben nagyon jól tudta, hogy folytonos harcban áll parasztjaival, azzal is tisztában lehetett, hogy a. királyi hatalom, mely az állam minden erejét saját kezében koncentrálja, nagyobb védelmet jelent a parasztokkal szemben, mint a rendi képviseleti állam. Az emberek ugyanis ismerik közvetlen vagy távolabbi osztályérdekeiket, és ez a rugója cselekedeteiknek. Az abszolutizmust abban az alakjában, amelyben létrejött, nyilván a nemesség nagy része sem akarta. Közvetlen érdekeibe beleütközött, hogy a királyi hatalom javára lemondjon rendi politikai jogairól, és részeltesse azt a paraszti munka termékeiből. Az osztályérdekeknek ezt az ellentmondó szövedékét az azokból fakadó ideológia koronázta meg, amely hűséget követelt a feudális állam feje, a király iránt és odaadást az «gesz francia feudális osztály — ,,a királyság" — közös érdekei iránt. A nemesség objektív léte a parasztság kizsákmányolásán nyugodott, s így az abszolutizmus a nemesség éxisztenciális érdekeit kielégítette. Az anyagi helyzetnek felelt meg a feudális osztály királyhű ideológiája is. 10 Századok