Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

850 AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉNETI KÉKDÉSE 1 Molnár Erik felhívta a figyelmet arra, hogy ezt a logikai vázat ki keh még tölteni az egyes társadalmi osztályok és osztálycsoportok magatartására vonatkozó konkrét történeti anyaggal, amely természetesen országok szerint különbözik. De a konkrét történeti anyagnak feltétlenül ki kell terjednie az egyes osztályok és osztálycsoportok ideológiájára, s az ideológia osztálygyökereinek kimutatására is. Ha — mondta befejezésül Molnár Erik — a történetnek e szubjektív oldalát elhanyagoljuk, nem érthetjük meg a marxizmus történetszemléletét sem, amely ugyan az objektív összefüggések kimutatására veti a fősúlyt, de nem mellőzi a szubjektív történeti formákat sem, amelyek leplében az objektív összefüggések megjelennek. Pach Zsigmond Pál bevezetőképpen azokról az elmúlt évtizedben lefolyt vitákról szólt, melyek során a magyar történészek a rendi képviseleti monarchia, az abszolút monarchia fogalmának tisztázására törekedtek. A viták, a megjelent munkák, így az egyetemi tankönyv, illetőleg Mályusz Elemérnek és Elekes Lajosnak a rendiség és központosítás kérdését taglaló tanulmányai, legújabban pedig Wittman Tibor ós Makkai László cikkei azt jelzik, hogy a becses eredmények ellenére mihamarabb szükség lenne a centralizácó folyamatának több évszázados (XV—XVIII. század, de legalábbis XV — XVII. század) együttes áttekintésére. Ő maga az agrárfejlődés tanulmányozása kapcsán tapasztalta a hosszabb folyamat tanulmányozásának tudományos hasznát; egyébként az agrártörténet az adott kérdés szempontjából is rendkívül fontos, hiszen az alapban, nem utolsósorban az agrárviszonyok területén jelentkező folyamatok alapvetően befolyásolták a politikai felépítmény fejlődését, a centralizációnak, az abszolutizmus kialakulásának történeti folyamatát. Már a korábbi viták során felmerült a rendiség és centralizáció, a centralizáció és az abszolutizmus egymáshoz való viszonyának, valamint az abszolutizmus alapvető jellegének és osztálytartalmának kérdése. E vitákon az abszolutizmust a burzsoá viszonyok kibontakozásának államtípusaként felfogó állásponttal szemben az a vélemény jutott túlsúlyra, hogy az abszolutizmus, osztályjellegét tekintve, feudális abszolutizmus. Az elhangzott referátumok többsége is ezt az álláspontot vallotta, de — hangsúlyozza Pach Zsigmond Pál — Makkai László nyitó referátuma e tekintetben félreérthető. Amikor Makkai a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korszakának tipikus államformájáról szól, amikor a kapitalizmust összekapcsolja az abszolút monarchiával, elmossa az abszolutizmus alapvető feudális jellegét, s az abszolút monarchiát átmeneti jellegű, sőt inkább tőkésedő jellegű államtípusként tünteti fel. Pach Zsigmond Pál a következőkben Anglia és Franciaország vonatkozásában vizsgálta, vajon valóban egybeesik-e a tőkés árutermelésbe való átmenet és az abszolutizmus. Megállapítja, hogy az átmenet korszaka Angliában a XV. század végétől a XVIII. század utolsó harmadáig tart, Franciaországban pedig az átmenethez, a tőkés gazdasápra való áttéréshez tartozik a császárság, a restauráció, sőt bizonyos értelemben még a júliusi monarchia időszaka is. Tehát e két országra korlátozva is, az átmenet korszakának legfeljebb első szakasza esik az abszolutizmus korszakára; a tőkés termelésre való átmenet második szakasza már hathatósabb felépítményt, nem abszolút monarchiát, hanem burzsoá államot követel. Továbbidőzve az angol és francia fejlődésnél, az előadó figyelmeztette Makkait, hogy a két ország fejlődésének vizsgálatában sokkal messzebb keh menni a diszt ingválásban, főként az agrárfejlődésben mutatkozó eltérések figyelembevételével. A klasszikusok idézeteinek helyes értelmezéséből az derül ki, hogy ők az angliait tekintették a kapitalizmus kialakulása klasszikus útjának, viszont Franciaországot jelölték meg mint az abszolutizmus klasszikus példáját. Másrészt viszont gondosabb periodizációval el lehet kerülni azt a hibát is, hogy az abszolutizmust, amely alapvetően feudális, egészében, fejlődési szakaszainak megkülönböztetése nélkül azonosítsák a feudalizmussal. Áttérve Közép-Kelet-Európa országaira, Pach Zsigmond Pál két kérdést vetett fel.. Az egyik: beszélhetünk-e az egyszerű árutermelésről a tőkés termelésre való átmenetről, a feudalizmusból a kapitalizmusba való áttérésről az Elbától keletre eső országokban a XVI —XVIII. században? Erre a kérdésre, a stockholmi kongresszuson elhangzott előadására utalva — melyben saját régi nézeteit is korrigálta — az előadó negatív választ adott. Legfeljebb előzményekről, előtörténetről lehet szólni. A másik kérdést beszélhetünk-e ugyanitt, ugyanekkor abszolutizmusról? A válasz feltétlenül pozitív. A negatív és pozitív válasz együtteséből az következik, hogy a közép-kelet-európai országokban kialakuló abszolutizmus nem a tőkés termelésbe való átmenet periódusának állami felépítménye, hanem a szoros értelemben vett késői feudalizmus állama. Az abszolut izmus a közép-kelet-európai országokban világosan levezethető a „második Leibeigenschaft" viszonyaiból, a földesúri-jobbágyi osztályharc kiéleződéséből, — de megjegyzendő, hogy ezek a viszonyok nem vezettek feltétlenül, kizárólag abszolút monarchiára. Ismeretes a lengyel „nemesi demokrácia" ellenpéldája. A Leibeigenschaft