Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

848 AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉNETI KÉKDÉSE 1 hivatali arisztokrácia eltűnt, de helyét nem foglalta el a burzsoázia. Az elnyomott tömegek osztályharca rendkívül bonyolult körülményék között folyt. Az egyes nemzetiségi burzsoáziák nem tudtak közös álláspontot elfoglalni, nem tudták erőiket egyesíteni, viszont a szultánok a mohamedánokat szinte osztálykülönbség nélkül összefoghatták a „gyaurok" elleni harcban. Ha abszolutizmusról egyáltalán beszélni lehet az oszmán birodalomban, akkor — állapítja meg Perényi — az 1840-től 1918-ig terjedő idő minősíthető ennek. Ez azonban csak hipotézis, amelyet a gazdasági és társadalomtörténeti kutatások nem alapoznak meg. Az előadó végezetül kifejtette annak szükségességét, hogy az állami földmonopóliumon alapult despotizmus rendszerét, amely a világ kétharmad részén kétezer éven át fennállt (India, Kína) a történészek tegyék közelebbi vizsgálat tárgyává. A vitának ehhez az első, az egyes országok fejlődését nyomon kísérő részéhez, többen hozzászóltak. A legtöbb tanulságot Molnár Erik két hozzászólása nyújtotta. A vita kronológiai rendjét felbontva, e két hozzászólás fő mondanivalóit összefoglalva, azokat a következőkben regisztrálhatjuk: Molnár Erik rámutatott arra, hogy az abszolutizmus vizsgálatát tanulságos a szovjet történettudomány történetével, fejlődésének áttekintésével kezdeni, ugyanis a szovjet történetírás a dogmatizmus elleni küzdelemben alkotta meg az orosz abszolutizmus helyes elméleti képét. Amikor az abszolutizmus kérdését a szovjet történészek 1946-ban •először megvitatták, a dogmatizmus virágjában volt. Az orosz centralizációt és abszolutizmust nem az orosz történet konkrét összefüggéseiből vezették le, hanem Marx és Engels más történeti tények elemzése alapján fölállított tételeiből magyarázták, melyeket dogmatikusan alkalmaztak az orosz történetre. Amit Marx és Engels csak vezérfonalnak szánt, azt általános ós végérvényes igazságnak tekintették. Minthogy Marx és Engels az angol—francia történetet tartva szem előtt, kifejtették, hogy a centralizált királyi hatalom az árutermelő polgársággal szövetkezve, az árutermeléssel és a polgársággal együtt emelkedett fel, hogy maga az abszolút monarchia és a burzsoázia és a feudálisok egyensúlyi helyzetén alapul, amelyek közül az első még nem elég erős, a második már nem elég erős ahhoz, hogy a hatalmat közvetlenül gyakorolja, — e gondolatmenetnek megfelelően dolgozta ki Baziljevics a szovjet történettudomány álláspontját az orosz centralizáció kérdésében. Az orosz centralizációt és abszolutizmust, mint a centralizáció legmagasabb fokát és legtökéletesebb megvalósulási formáját, a polgári árutermelés kezdeti szakaszával s a fejedelmek és városok szövetségével hozta kapcsolatba. Feltételezte, hogy a kereskedő burzsoázia irányítása alatt а ХУП. században kialakult az egységes összorosz piac, amely az abszolutizmus gazdasági alapját alkotta. Itt Lenin egyik félremagyarázott tételének dogmatikus alkalmazása a hiba forrása. A történeti tények azt mutatják, hogy a XVTI. században az összorosz piac kialakulása éppen csak megkezdődött. Kétségtelen azonban, hogy már Baziljevics utalt arra: a centralizáció legfőbb szociális indítékát a nemességnek a parasztsággal vívott osztályharcában kell látni, abban, hogy a nemességnek erős központi hatalomra volt szüksége. Az orosz történet 1949 —61-i periódizációs vitáin Juskov és mások már egyenesen a falusi osztályharc kiéleződéséből, az ezzel kapcsolatos történeti tényekből vezették le a centralizációt. Végül Szaharovnak a Voproszi Isztorii 1961. évi 9. számában a centralizációról írott cikke tisztázta megnyugtatóan a centralizáció és abszolutizmus problematikáját. Szaharov megállapítása szerint az abszolutizmusba torkoló centralizációnál a polgárság és a polgári árutermelés nem játszott szerepet. A centralizáció azért jött létre, mert a XIV—XV. században erőteljesen fejlődtek a parasztság termelő erői, és a XVI. századtól kezdve a mezőgazdasági árutermelés is fellendült. A nemesség magához ragadta a terméktöbbletet és az árutöbbletet. Hogy a röghözkötött és a robotra fogott parasztság ellenállását megtörje, kiépítette a centralizált majd abszolút államhatalmat. A továbbiakban Molnár Erik az elhangzott referátumokra tette meg megjegyzéseit, és elsősorban Makkai László álláspontját cáfolta. Az orosz történelmi példa és az orosz történetírás példája is mutatja: nem tartható az a felfogás, hogy az abszolút monarchia gazdasági-társadalmi alapja az árutermelés polgári fejlődése, illetve az egyszerű árutermelésnek a tőkés árutermelésbe való átmenete. Mind Makkai László a vitán elhangzott referátumában, mind Elekes Lajos a központosítás kérdéseiről írott tanulmányában (Történelmi Szemle, 1969. 3 — 4. sz.) Marxra és Engelsre támaszkodnak az abszolutizmus, illetve a centralizáció társadalmi alapjainak elemzése során, azonban nem veszik figyelembe, hogy Marx az európai abszolutizmusnak legalább kétféle típusát különböztette meg: az angol-francia típust, amely a feudálisok és a burzsoázia egyensúlyi helyzetén alapul, és a német-spanyol típust: amelyet a feudálisok túlereje jellemez, a fejletlen vagy visszahanyatló polgársággal szemben.