Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

846 AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉNETI KÉKDÉSE 1 ment végbe, — a rendek egymásközti ellentéteit azonban nem tárgyalja, s az ezekhez kapcsolódó jelenségeket nem vezeti vissza az osztályérdekekre. A nemesség, a papság és a városok rendi összetételében az idők folyamán átalakulások mentek végbe. Így a nemesség' sok esetben elnyerte a birodalmi lovagi rangot, ami Württembergben odavezotett, hogy a fejedelemség rendjei közül a nemesség a XVI. század során teljesen eltűnik ós helyét a városi társadalom felső rétege foglalja el. A rendek és a fejedelmek viszonyának alakulásában — ismertette Péter Katalin Carsten álláspontját — döntő szerepe van a reformációnak. Vagy eltűnt a katolikus főpapság, mint pl. Württembergben, vagy a katolikus fejedelemségekben, így Bajorországban, megnövekedett a katolikus főpapság súlya, és ellentéte a protestáns szimpátiájú másik két renddel elmélyült. Az adatok alapján az szűrődik le, hogy az abszolút fejedelmi hatalom ott erősödött meg elsősorban, ahol az uralkodó katolikus volt. A német fejedelmi hatalom megerősödése általában a XVI. században kezdődik és a XVII. században teljesedik ki. Minthogy a referátum alapjául szolgáló munka nem vette figyelembe a reformáció és a parasztháború kapcsolatát, továbbá a XVII. században a német fejedelemségeknél is megfigyelhető merkantilizmust, ezért lényeges történeti és elméleti kérdésekre nem kapunk választ. Az mindenesetre leszögezhető, hogy Hessenben a városok erősítése, Szászországban a nemesség előretörése figyelhető meg, hogy Württembergben az abszolutizmus a nemesség bizonyos rétegeinek, Bajorországban a városok és nemesség egyes rétegeinek a támogatásán alapszik. Az, hogy Carsten nem vizsgálja a különböző rendek érdekellentéteit — állapította meg Péter Katalin —, nemcsak történetszemléletéből fakad, hanem a német osztályok e korbeli fejletlen állapotából is, mely megnehezítette az egyes osztályok érdekeinek szétválasztását. Engels a kor német polgárságát nyárspolgárnak nevezi; e polgárság osztályérdekei nem váltak el élesen a meglehetősen alacsony fejlődési fokon álló nemességétől, hiszen éppen ez az egyik oka annak, hogy Németországban ekkor még nem nemzeti egység, csak territoriális központosítás jöhetett létre. A városok fontos szerepét Carsten könyvéből csak közvetett adatokból olvashatni ki. Kiderül ugyanis, hogy a fejedelemségek rendkívüli mértékben meg voltak terhelve adósságokkal. A hitelek nyilvánvalóan csak a szabad birodalmi városok polgárságától származhattak. így Németországban a gazdasági és osztályviszonyok fejletlensége következtében az a sajátos helyzet állt elő, hogy azok a városok, amelyek helyzetüknél fogva a császári abszolutizmus támaszai lehettek volna, a birodalmi hatalommal szembeni decentralizáció eszközeit erősítették. Befejezésül az előadó Marx és Engels megállapításaira utalt, akik a német fejedelemségek szerepének kettős voltára mutattak rá, amennyiben az ún. reichsunmittelbar elemekkel szemben a centralizációt, a birodalmi hatalommal szemben pedig a decentralizációt képviselték. Marx ós Engels a német fejedelmi abszolutizmus szerepét távolról sem tekintették haladónak : ahogy a reformáció utáni német fejlődést kispolgárinak nevezték, úgy a német fejedelmek abszolutizmusát az abszolút monarchia legkisvárosiasabb utánzatának minősítették. Niederhauser Emil az orosz abszolutizmus elemzését az előzmények bemutatásával kezdte. Ismertette azt a folyamatot, amelynek során a moszkvai részfejedelemség vezetése alatt a széttagoltság állapotából a XVI. század elejére megszületett a centralizált Oroszország. Kitért a központi kormányszékek, a prikázok szerepére, s megállapította, hogy a központosításnak bizonyos gazdasági és társadalmi előfeltételei ugyan kialakultak, de fejlettségi fokuk messze elmaradt a nyugat-európai központosított monarchiáétól. A nagybirtokos bojársággal szemben a moszkvai fejedelmek az ún. „szolgáló nemesség"-re támaszkodhattak, majd IV. Iván az opricsnyina rendszerének bevezetésével a bojárok jelentékeny részét megfosztotta birtokaitól. Az ő idejében alakult ki a korlátlan fejedelmi hatalom orosz változatának ideológiája Iván Pereszvetov munkáiban. A centralizációt követte a XVII. században az abszolutizmus kialakulásának kora. Niederhauser utalt arra, hogy a szovjet történetírás, Lenin egy megállapítására támaszkodva, ehhez az időhöz köti az összorosz piac kialakulásának kezdeteit, amikor tehát bizonyos megkéséssel létrejön a központosított állam megfelelő gazdasági alapja. Felszámolják a feudális széttagoltság maradványait, és az amúgyis csonkán kialakult rendi képviseleti monarchia átalakul abszolút monarchiává. A bojár duma, mely a moszkvai fejedelemség kora óta az uralkodó mellett működő, elvben tanácsadó, de olykor döntő szerepet játszó testület volt, belsőleg átalakult. Az ügyintézés egyre inkább nemesi vagy nem-nemesi duma-írnokok kezébe került; ez az értelmiségi elem képviselte a szakértelmet az országos és nemzetközi politika kérdéseiben. A nemesség osztályuralmának kiteljesedése a felvilágosult abszolutizmushoz kapcsolódik, amely a XVIII. század első felében, I. Péter uralma idején bontakozik ki. I. Péter egész reformpolitikája — fejtegette Niederhauser — azt a célt szolgálta, hogy az