Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

AZ ABSZOLUTIZMUS TÖ ÉTÉN Eli KÉRDÉSEI 845 tizmust megalapozó központosított rendi monarchia létrejöttekor megvoltak azok a társadalmi feltótelek, amelyek a nyugati típusú abszolutizmus legjellemzőbb vonásai közé tartoznak. Emlékeztetett Wittman a kasztiliai városok 1480-ban létesült szövetségére, amely mögött a városok lüktető gazdasági ereje állott, s arra, hogy Spanyolországban ez idő tájt Angliához és Franciaországhoz hasonlóan a szabadparaszti tendenciák nagy előretörését lehet megfigyelni; a parasztság differenciálódik, növekszik a falusi háziipar stb. A nyugati jellegű fejlődés azonban csírájában elhal: már a század végén megkezdődött a városok önállóságának korlátozása, és a központi államhatalom a paraszti árutermelőkre, sőt az összes paraszti egzisztenciára súlyos csapást mért a moriszkok üldözésével, s azzal, hogy a földművelést alávetette a juhtenyésztés érdekeinek. A juhtenyésztő vállalkozók szervezete,a Mesta ugyanazon 1492-es évben kapta meg végleges alkotmányát, amikor Amerika felfedezése megkezdődött. A XVI. század elején megindultak Spanyolország felé a nagy amerikai arany- ós ezüstszállítmányok. A marxista és polgári történészek egyetértenek abban, hogy a kivételes lehetőségeket a spanyol társadalom gazdasági élete nem tudta kihasználni a manufaktúratermelés kibontakoztatására. Az óriási kincsképződós — más tényezőkkel együtt — odavezetett, hogy a tőke nem tudott behatolni az ipar szerkezetébe, mely a XVI. század folyamán visszahanyatlott, — viszont olyan expanzív külpolitikát tett lehetővé, mely a világ legnagyobb hatalmává avatta a spanyol monarchiát V. Károly és II. Fülöp uralma idején. Wittman nyomatékkal hangsúlyozta az 1520 —21-es castiliai és valenciai városi felkelés leverésének döntő jelentőségót. A felkelés leverése nemcsak a királyi hatalom, hanem a juhtenyésztők győzelmét is eredményezte. — A juhok nemcsak Angliában „ették meg az embereket", hanem Spanyolországban is, itt azonban ez nem a kezdeti tőkefelhalmozás velejárója, hanem a hanyatlás kórtünete volt. Wittman Marxra hivatkozott, aki megállapítja, hogy Spanyolországban „az arisztokrácia a legmélyebb megalázásba süllyedt, anélkül, hogy emellett elvesztette volna leggonoszabb előjogait, míg a városok középkori hatalmukról való lemondásra kényszerültek, anélkül, hogy cserében modern jelentőségre tettek volna szert". Az abszolutizmus Spanyolországban „megalázta" az arisztokráciát, de ez nem jelentette ennek intézményes visszaszorítását; a kis-nemeseket, a hidalgók széles tömegeit pedig a másfélszáz évig tartó háborúskodással elégítette ki. Tehát a spanyol abszolutizmus lényeges vonásokban eltért mind a nyugati, mind a keleti államfejlődés főbb kritériumaitól. A spanyol merkantilizmus, a bullionizmus kimerült a nemesfém felhalmozására és megtartására irányuló törekvésekben, és legfeljebb az árforradalom romboló következményei elleni küzdelemmel egészült ki. Kereskedelmi tőke felhalmozását nem támogatta, s a továbbiakban sorozatos csődökbe rántotta bele saját és külföldi hitelezőit, kereskedőit. Wittman hangsúlyozta a spanyol állam extravertált jellegét, azt, hogy az állam főbb bevételei Spanyolországon kívül estek. A fejlődés szempontjából döntő, hogy a tartományi különállás az abszolutizmus virágkorában is szilárd maradhatott, sőt, a központi hatalom olyan fontos támasza, mint a Mesta, is a tartományi autonómia egyik fő tényezője lett. Ebből következett, amit a spanyol történetírók (J. VicensVives) is elismernek, hogy a spanyol abszolutizmus új bürokráciája nem a régi helyébe lépett, hanem mellette épült ki. Az apparátus fejlődésképtelen volt, mert a gyarmatosítás hatalmi érdekei teremtették meg, s ugyanakkor a régi feudális talajban gyökerezett. Campanella hiába tanácsolja polgári szakemberek bevonását, a tisztviselők hatékony ellenőrzését, ilyenről nem lehetett szó a hanyatlásnak indult spanyol monarchiában. A XVII. század elején a spanyol állam kénytelen belenyugodni Hollandia függetlenségébe, a gyarmatokon vetélytársai térhódításába. A harmincéves háború világossá tette a spanyol abszolutizmus hanyatlását; 1640-ben kitört a hatalmas katalán felkelés, ezzel csaknem egyidőben Portugália is elszakadt, kivívta függetlenségét. Végezetül Wittman Tibor megállapította, hogy a spanyol abszolutizmus története szorosan kapcsolódik a Földközi-tenger országainak XVI — XVII. századi történetéhez. Ha érzékeltetni akarjuk azt a különbséget, amely a spanyol fejlődést egyrészt a francia és angol fejlődéstől, másrészt „az ázsiai uralmi formáktól" (Marx) elválasztja, a mediterrán abszolutizmus fogalmának bevezetését látná indokoltnak. R. Péter Katalin a német fejedelmi abszolutizmus kérdését F. L. Carstennek 1959-ben megjelent, nagy anyaggyűjtésen alapuló munkája nyomán ismertette. A londoni egyetem tanára Württemberg, Hessen, Szászország, a négy kis rajnai fejedelemség, Kleve, Mark, Jülich ós Berg, a Pfalz és Bajorország XVI —XVII. századi történetét dolgozta fel, s eltekintett a más jellegű porosz és osztrák fejlődés bemutatásától. A könyv alapkoncepciója, hogy a fejedelmi hatalom megerősödése a rendekkel való állandó harcban