Századok – 1962
Vita - Trócsányi Zsolt: A „Wesselényi védelme” szerzőségének kérdéséhez 836
A „WESSELÉNYI VÉDELME" SZERZŐSÉGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ 837 közgyűlések szabad szóihatása", ügye tehát a szólásszabadság sérelme. S ugyanakkor dönti el azt is, hogy védelmében a forum (a királyi tábla illetékessége) s a processus (a perfolyamat — ti. annak törvénytelen volta) ellen támad, szavai mentségébe pedig nem bocsátkozik (ezzel ti. elismerné, hogy közgyűlési kijelentéseknek bírája lehet a közgyűlésen kívüli tényező). Ha a per későbbi folyamára gondolunk, látnunk kell, hogy a védelem valóban ezt az irányt követi, amíg erre módja van. A védekezés módjának elvi meghatározása tehát, ismételjük, Wesselényinek tulajdonítható. Ezen az elvi alapon végzik el azután ügyvédjei a perbeli feleletek (replicak) kidolgozását. Az első replica még a per felvétele előtt elkészül. Ezt Benyovszky dolgozza ki, s Kubinyi is jóváhagyja (bár az öreg Kubinyi a napló szerint már ekkor is irigyen figyeli fiatalabb kollégája működését); Benyovszky 1835. május 4-én érkezik Pozsonyba, s ott felolvassa Wesselényinek s Deáknak a replica-tervet.18 Ez kerül aztán benyújtásra. A fiscus feleletét Wesselényi 1835. május 30-án kapja meg; másnap megvitatja Deákkal és elküldi Deák rávonatkozó nézeteivel együtt Kubinyinak s Benyovszkynak. Kubinyi még júniusban kidolgozza tervezetét (ez eltér a Deákótól), s egyben jelzi Wesselényinek: Benyovszky még nem dolgozott semmit az ügyben, s nem is közölt vele semmit .Wesselényi (aki június 19-én veszi Kubinyi küldeményét) ismét személyes féltékenységére gyanakszik.2 Nem sokkal később azonban megérkezik Benyovszky tervezete is. Július 30-án Wesselényi ismét Deákkal vitatja meg a két replica-tervet; „igen procatori"-nak találja őket, egy közjogi fontosságú perben tömörséget tart illőnek. Így abban állapodik meg Deákkal, hogy új, tömör replica-tervezetet dolgoznak ki, s ezt megküldik a két ügyvédnek.3 A szöveget Deák fogalmazza meg, s Wesselényi augusztus 13-án küldi el az ügyvédeknek.4 Mielőtt még választ kapna tőlük, augusztus 31-én újra összeül Deákkal s harmadik ügyvédjével, Lissovényivel is; az utóbbi azt tartja a legfőbb fegyvernek, hogy a királyi tábla nem ítélhet egy, az országgyűlés előtt közjogi kérdésként forgó perben.5 Wesselényi ezt jelzi Kubinyinak; az erre, sértett hiúságában, goromba levélben válaszol neki s Deáknak: elítéli az ügy országgyűlési vitatását, s a kormány álláspontjára helyezkedik a perben: szerinte szóval is lehet a hűtlenség vétkébe esni, király és kormány egy, a király magában is magyarázhat törvényt. Wesselényi erre le akar mondani szolgálatairól; csak Deák ellenzésére s azt meggondolva tesz le erről, hogy Kubinyi tekintélye miatt a szakítás káros pletykákra adhatna okot, s az országgyűlés után (Deák ekkor birtokára vonul) szüksége lesz rá. így mégis elfogadja Kubinyi replicaját6. A védelem 1835 őszén benyújtott felelete végül is Kubinyi, Benyovszky és Lissovényi közös műve lesz; Kubinyi azonban oly zavarosan és sértően viselkedik, hogy Wesselényi 1835 októberében el kívánja ejteni.' Az ügyvédek szerepe most csak majd egy év után folytatódik a perben: az 1836. augusztus 25-i ítéletet (ez állapítja meg a királyi tábla judicatusát a perben) Benyovszky tiltmányozza. 1836. augusztus 27-én indulnak meg Wesselényi megbeszélései az új replicat illetően: előbb Benyovszkyval s Lissovényivel, majd velük megállapodva Kubinyival is. Leszögezik az új replica alapelveit; a fogalmazás Benyovszky feladata lesz.8 Szeptember 12-én mutatja be Wesselényinek; az jónak találja, de nagyon hosszúnak. Maga javítja át; szeptember 25-én visszajuttatja neki, majd vele, Lissovényivel, Kubinyival újra átrágják, s végül is Benyovszky fogalmazza meg a beadandó szöveget. „Isten legyen kegyelmes ezen foltozott mívnek" — írja róla Wesselényi.9 A fiscus újabb replicajára 1837 elején készül ela válasz: Benyovszky fogalmazza az első tervet, ezt Wesselényi hosszúnak s rossznak találja, maga dolgozza át, aztán megvitatja vele s Lissovényivel, majd újra négyesben vizsgálják meg, Kubinyi bevonásával.10 Innen kezdve az ügyvédek szerepe jó időre eltűnik szemünk elől, a napló hiányos volta miatt. Csak 1838 tavaszán találkozunk újra velük. Ez az 1838 júniusi — augusztusi híres incidens. Wesselényi ti. 1838. május 13-án Szatmárba indul, hogy személyesen irányítsa a védelméhez szükséges oklevelek beszerzését ; távollétében Benyovszky, afiscuss a referens ítélőmester törvénytelen sürgetései után, 1838. június 2-án kénytelen újabb replicat benyújtani; ebben helyes érvek mellett (amelyek használatára jórészt Wesselényi utasította távozása előtt) azt a hibásat isalkalmazza, hogy Wesselényi 1838 márciusi pesti árvízi mentési érdemeire hivatkozik. Wesselényi 1838. augusztus 17-én érkezik vissza Pestre; aznap felkeresi Benyovszkyt. Már akkor összekap vele (az ti. kétségbevonja la Wesselényi : Napló (a továbbiakban: N) 1835. máj. 4. ! N. 1835. jún. 19. 3 Uo. 1835. júl. 30. « Uo. 1835. äug. 13. « Uo. 1835. aug. 31. 'Uo. 1835. szept. 15. ' Uo. 1835. okt. 18. 'Uo. 183Ö. au£. 27. • Uo. 1836. szept. 12.. 16.. 25—2 я. " Uo. 1837. jan. 14., 16—18.
