Századok – 1962
Vita - Trócsányi Zsolt: A „Wesselényi védelme” szerzőségének kérdéséhez 836
838 TRÓCSÁNYI ZSOLT a Wesselényi által Szatmár megyétől beszerzett bizonyítvány értékét a perben), s ingerülten faképnél hagyja. Másnap értesül a Benyovszky által elkövetett hibáról. Felháborodásában csak fegyelme tartja vissza attól, hogy meg ne botozza ügyvédjét. A replica e szakaszát azonban revocálja (visszavonja): bűntelensége tudatában nincs szüksége mentőkörülményekre, s megvetendő dolognak tartja a iótettckben megnyilvánuló erkölcsi gazdagsággal dicsekedni.11 Ezzel az ügyvédek szerepét illetően a napló tanúsága érdemben véget is ér. Annyiban igazat adhatunk hát Bartának. hogy Wesselényi véd с lrr ében a legfontosabb ügyvédi szerepkört Benyovszky látta el; mellette azonban jelentős szerep jutott Kubinyinak s Lissovényinak is. Másrészt Wesselényi szerepe ügyvédjeivel szemben minden, csak nem passzív: ügyvédjei csak a felhasználAoíő jogi ér\eket szolgáltatják számára, abban azonban maga dönt, hogy melyik érv s hogy kerüljön valóban felhasználásra. Mindez erősen redukálja az ügyvédek szerepét, benne a Benyovszlyét is (akit illetően egyébként, ismételjük, egyetértünk Bartával: kora egyik legkiválóbb magyar ügyvédje volt, a nagy politikai perek szakértője, s a perekben vitt szerepén túl széleskörű közéleti tevékenységében is az ellenzék derék harcosa). II.Az elmondottak már magukban is felkeltenék a gyanút, hogy Benyovszky szerepe kisebb lehetett Wesselényi érdemi „derekas" védelmének kidolgozásában, mint ezt Barta véli (bár ez a szerep kétségtelen, s ezt — mint ki fogjuk fejteni — nem úgy értjük, hogy Kölcsey szerepét növelnénk vele). Felmerül azonban még egy körülmény, amelyet Wesselényi védelmének korábbi irodalma (Barta cikkét is értve) nem mérlegelt: magának Wesselényinek a szerepe a védőirat megalkotásában. E tekintetben természetesen csak akkor mondhatnánk ki a végső ítéletet, ha módunk lett volna a védőirat összes előzetes fogalmazványainak gondos egybevetésére; ily forráslehetőségekkel azonban nem rendelkeztünk. így csak a Wesselényi-napló tanulságaira hivatkozhatunk. Eszerint Wesselényi 1838 májusi—augusztusi szatmári tartózkodása alatt (az idő zömét Erdőszádán, a Degen -feldek kastélyában tölti, ahonnan közvetlenül van módja érintkezni zsibói uradalma tisztjeivel s embereivel, valamint erdélyi barátaival s rajtuk keresztül erdélyi kormányférfiakkal is) heteken át dolgozik a derekas védelmen. S az 1830-as évek ellenzékének vezére az írott szóval nem bánik ugyan olyan könnyen, mint az élőbeszéddel, de az 1838. augusztus 2-án elkészült munkálat 36 ív. Ezt másnap sürgősen átküldi Kölcseynek azzal a kéréssel, „hogy addig is míg oda megyek az ö dolgozatával egybe kösse".12 Augusztus 8-án érkezik Csekóre, s 9-e és 14-e közt szakadatlanul dolgoznak együtt Kölcseyvel a védőiraton. A szöveg 40 ívnél többre nő; a befejezést együtt fogalmazzák.'3 Vessük össze a két számot (40-nél több — 36), vegyük még hozzá azt, hogy Wesselényi (különösen saját ügyében) nem szívesen enged az általa kimondottakból, s azt is, hogy a védőiratnak bizonyos részei (mint rá fogunk térni) Deáktól származnak, mások pedig (mint azt Barta igen kézzelfoghatóan kimutatja) Kölcsey halála után keletkeztek. Ezek után még az is kérdés, hogy a Bartától is Kölcseynek tulajdonított részek szerzője Kölcsey-e, vagy ezek a szakaszok is Wesselényi (ill. Deák) művei, s Kölcseyé itt is csak a stilizálás érdeme, s a hiteles kézirata alapján neki tulajdonított részek a Wesselényivel 1838 augusztusában Csekén együtt folytatott munka alapján keletkeztek. Mindenesetre Kölcsey érdeme az 1838 augusztus eleje előtt készült részek fogalmazásbeli egyeségesítése, stilizálása (bár ez nem változtat azon a körülményen, hogy a szöveg magán viseli Wesselényi hatalmas logikai képességeinek kétségtelen nyomait). Deák szerepót illetően elsősorban a korábbi irodalomra s a Wesselényi-levelezés néhány darabjára kell alapoznunk véleményünket. Már Ferenczy Zoltán ismerte Wesselényi 1837. november 30-i levelét Deákhoz, amelyben a fiscus 1837 novemberi replicaját illetően kérte megjegyzéseit, különösen a király s kormány különbségére vonatkozóan. Deák evonatkozású jegyzeteit Ferenczy látta a Wesselényi-levéltárban. így e szakasz legalább részben tőle származik (tegyük hozzá: ami a szerkesztést illeti).14 Ferenczy joggal tulajdonítja Deák művének (hangsúlyozzuk: a szerkesztés tekintetében) a védelem azon szakaszát is, amely azt fejtegeti, hogy hütlenségi pernek csak tettleges lázadás esetén van helye; kimutatja, hogy Kölcsey maga jelzi: felhasználta ez adatokat.1 6 S Ferenczy érdemben Deáknak tulajdonítja a védelem azon részeit is, amelyekben arról van szó, hogy Wesselényi nem volt s nem lehetett kapcsolatban titkos társaságokkal.16 Wesselényi 1838. szeptember 17-én megküldte neki a derekas védelem egész addig elkészült szövegét, oklevelei-11 Uo. 1838. aug. 17—18., 21. Ld. még a periratok megfelelő részeit. 11 N 1838. aug. 2—3. " Uo. 1838. aug. 8—14. " Ferenczy Z. : Deák élete I. köt. (Bpest, 1904) 216—217.1. 16 Uo. 218—219.1. " Uo. 219.1.
