Századok – 1962

Vita - Trócsányi Zsolt: A „Wesselényi védelme” szerzőségének kérdéséhez 836

VITA A „WESSELÉNYI VÉDELME" SZERZŐSÉGÉNEK KÉRDÉSÉHEZ Rövid tanulmányunk az évek óta folyó, egyre inkább kiszélesedő Kölesey-vita egy részletkérdésének megoldásához kíván hozzájárulni: Wesselényi híres derekas védelme szerzőségének tisztázásához. Az alkalmat (részben az erkölcsi kötelezettség erejével) Barta Istvánnak a Századok 1961. évf. 4 — 5. számában megjelent cikke (,,Ki írta Kölcsey 'Wesselényi védelme' c. munkáját ?") adta meg rá. Hangsúlyozni kívánjuk: Barta lényeges állításaival részben vagy egészben egyetértünk; szerintünk sem tekinthető Kölcsey az egész vádirat szerzőjének, s Barta részben helyes irányban tájékozódott, amikor a munka nem Kölcsey-fogalmazványnak bizonyuló részeit Benyovszky Péter művének vélte. Cikkünk tehát részbenaz általa kifejtettek további precizirozása, s csak részben tart igényt arra, hogy nóvumnak tekintessék. Egyes-oly részletkérdésekben, amelyek nem tartoznak a kérdés érdeméhez, nem is kívánunk vitába bocsátkozni vele; vizsgálódásunkat (már csak helyszűke miatt is) a kérdés érdemére korlátozzuk. I. Az első kérdés, amelyben Barta tételét tovább kell finomítanunk, Benyovszky szerepe Wesselényi védelmében általában. Barta Wesselényi ügyvédjeként szerepelteti Benyovszkyt, s egyben (egészében helyesen) felvázolja Benyovszky helyét a reformkor politikai életében. Az az állítás azonban, hogy Benyovszky volt Wesselényi ügyvédje hűtlenségi perében, részben nem teljesen pontos, részben pedig a mái olvasók körében félreértésre adhat okot, hisz a mai olvasó hajlamos lehet arra az elképzelésre, hogy az ügyfél, átadván ügyét ügyvédjének, lényegében már passzív fél a perben. Lássuk ezek után Wesselényi ügyvédeinek szerepét a perben. E sorok írója, készülő Wesselényi-életrajzához végzett kutatásai során, feldolgozta e kérdés legfontosabbnak tekinthető forrását: Wesselényi naplóját. A napló, ill. annaka Magyar Országos Levéltárba került része sajnálatosan csonka; a hűtlenségi per időszakából (1835 február — 1839 február) hosszabb s igen fontos részek hiányzanak belőle: az 1837 júniusának közepétől 1838 február végéig terjedő szakasz s az 1838. október 26. utáni rész. E részeket illetően többszöri érdeklődésre is csak azt a választ nyertük az anyag eredetijének kolozsvári ismerőitől, hogy ezen időszakokból nem maradt fenn Wesselényi naplója. Az itt elmondandókat tehát csak ennek figyelembevételével lehet teljesnek tekinteni.1 Amikor Wesselényi 1835. május 3-án, perének a magyar királyi tábla előtt való felvétele előtt két nappal, a peres gyakorlatnak megfelelően „ügyvédet vall" a személynöknél (azaz megnevezi a védelmét ellátó ügyvédeket), négy személyt sorol fel: Kubinyi Miklóst, Benyovszkyt, Lissovényit és Gyöngyösit. Az utolsóval nem találkozunk a továbbiakban a naplóban, a többi hárommal igen. Kétségtelenül Benyovszky viszi köztük a legjelentősebb szerepet. Kubinyira Wesselényi bizonnyal hatalmas tapasztalata s tekintélye miatt tart igényt. Lissovényi a legkevésbé ismert köztük; amennyire a naplóból kivehető, ő még Benyovszkynál is baloldalibbnak tekinthető. Lássuk most már az ügyvédeknek a naplóból megállapítható szerepót a perben. Wesselényi még valószínűleg 1835 február végén — március elején, kényszerű pesti tartózkodása alatt, kapcsolatba lép Benyovszkyval s Kubinyival. A napló két utalása Kubinyi közvetítő szerepére Wesselényi s a nádori közbenjárást javasló G-osztonyi Miklós {később Wesselényi perének referense a királyi táblán) közt (1835. március 10—11.) feltehetően az ügyvéd Kubinyira s nem a későbbi nógrádi követre, Kubinyi Ferencre vonatkozik. Az ügyvédek érdemi szerepe azonban a per felvételét megelőző hetekben kezdődik. A védekezés irányát maga Wesselényi már a királyi táblai idózőlevél kézhezvétele napján, 1835. február 27-én meghatározza: nem 6 van perbefogva — írja —, hanem „minden 1 Már cikklink lezárta után értesültünk róla, hogy a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került a Wesselényi-napló 1837 jünius — 1838 februári része. Minthogy azonban e részek érdemben nem tartalmaznak újat (csak egynéhány részletet illetően), az abból nyert adatokat nem volt szükséges beledolgozni a cikkbe.