Századok – 1962

Közlemények - Unger Mátyás: A források felhasználása a középiskolai történelemtanításban 823

830 CJNGEB MÁTYÁS 0 A forrásszemelvénye к tanórákon való jeldolgozása. A feldolgozás típusai Miután, számba vettük a történeti források közlésének különböző alkalmait és lehetőségeit, a tanórákon való feldolgozás kérdésére kell rátérnünk. A forrásrészletek feldolgozásának két alaptípusát különböztetném meg aszerint, hogy a forrásrészletek feldolgozását a tanterv betűje és szelleme hogyan teszi lehetővé. 1. Tantervileg biztosított forrásjeldolgozó órák. Ilyen, történelemtanításunkban egészen új óratípussal most egyedül a gimnáziumok humán tagozatú III. osztályaiban találkozunk, ahol ha a heti órák száma 4, akkor évi 33 órát biztosít erre a célra a tanterv, A forrásfeldolgozó órákon egy vagy több egymással összefüggő forrásrészlet megbeszélése, feldolgozása az óra tárgya. Ez a források feldolgozásának speciális formája. 2. A források feldolgozására más osztályokban és tagozatokon a tanterv nem határoz meg eleve külön órakeretet. A tanterv szelleme azonban megköveteli és egyben lehetővé is teszi a források felhasználását az általános történelemtanítási gyakorlatban. A módszertani megoldás ebben a keretben rendkívül sokféle lehet, aminthogy a gyakorlat maga is igen sokrétű. A legáltalánosabb metodikai megoldásokra később még visszatérek. A tantervileg biztosított forrásfeldolgozó órákkal mint egészen speciális óratípussal nem akarok e helyen részletesen foglalkozni. Ezt a tanárok kezén forgó Történelmi forrásfeldolgozó órák a gimnázium III. osztályában című segédkönyvünk jórészt úgyis szükségtelenné teszi. Ezzel kapcsolatban inkább arra hivatkoznék, hogy ennek a most már ötödik éve folyó kísérletünknek országos viszonylatban is igen kedvező viszhangja van. A kezdeti nehézségeken, amelyek jórészt a feladat újszerűségéből fakadtak, az első két évben lényegében túljutottunk, s véleményem szerint a helyzet megérett a tapasztalatok összesgezósére. A források felhasználásának legáltalánosabb, minden középiskolai osztályban hasznosítható formája az ún. vegyes típusú órákon történik. A forrás ebben az esetben egyik — de kétségtelenül a leghatásosabb — eszköze a meggyőzésnek, a megelevenítésnek, a tanár legfőbb segítője a tárgyi és nevelési cél megvalósításában. A vegyes típusu órákon — az esetek nagy többségében — a források bizonyító, szemléltető anyagként kerülnek feldolgozásra. Az előkészített forrásrészleteket ilyenkor az óra előre meghatározott szakaszában, egyik vagy másik metodikai lépésnél használjuk fel. Ebben az esetben rendszerint csak rövidebb szemelvényt vagy szemelvényeket tudunk természetesen feldolgozni. A materialista történelemszemlélet kialakítása szempont jából azonban szerintem elengedhetetlen, hogy osztályonként egy-két döntő történelmi kérdést meg ne tárgyaljunk elsősorban a forrásokra támaszkodva. Ezt úgy lehet megoldani, hogy osztályonként legalább 4—5 órát csak források feldolgozására állítunk be. Annak a lehetőségét, hogy évente 4—5 órát ilyen célre lehessen fordítani, a tankönyvek belső méretezésével is mindinkább igyekszünk megteremteni. Pl. az 1961/62. tanévre új, átdolgozott kiadásban megjelent, technikumok I. osztálya számára készült tankönyvünkben az új anyag közlő órák száma 44 a 66-ból, a III. gimnáziumban pedig 61 a 99-ből, vagyis mindkét esetben csak az összóraszám 2/3-ára terveztünk „új leckét". Osztályonként 4—5 órát tehát valóban nyugodtan fordíthatunk arra, hogy egy-egy fontos, vitatott történelmi eseményt megvilágítsunk a források tükrében, illetve hogy egyegy kor jellegzetes forrástípusát, pl. a II. osztályban az oklevelet, bemutassuk. Az ilyen természetű forrásfeldolgozó órákat a legcélszerűbbnek látszik a tematikus egységeket lezáró összefoglaló óra után beiktatni. A tananyag összefoglalása, a leglényegesebb fogalmak megvilágítása és tudatosítása megteremti az alapot ahhoz, hogy a források feldolgozása ne a tanár egyoldalú interpretálásából álljon, hanem a tanulók élénk részvételével folyjék. így érhetjük el azt, hogy tanítványaink vitatkozzanak egymással, esetleg a forrásrészletek szerzőivel stb. Egyszóval ez a fajta tervezés valóban tág teret nyit a tanulói aktivitásnak, a tudatos absztrahálásnak, tehát olyan jellegű értelmi tevékenységnek, amely a világnézeti nevelés szempontjából alapvető jelentőségű. A forrásokra épített órák programját a következőképpen képzelem el. Az I. osztályban Ет; у пта a Periklész-kori Athén piacán. Aníg Spartacu3ák fegyvert fogtak. (A rabszolgák sorsa a római világbirodalomban.) Julius Caesar vagy Augustus (a római császárság kialakulása). A római technika (Róma a világváros, Pompeji romjainál, a római utak és vízvezetékek stb.). Itt jegyzem meg, hogy az I. osztályban az első tanórák egyikét célszerű bevezető óraként arra fjlhvsznilni, ho^y — amannyire az lehetséges, sokoldalú szemléltetéssel — elmondjunk egyet-mást a forrásokról s a forrásokat gondozó tudományos intézményekről.