Századok – 1962

Közlemények - Unger Mátyás: A források felhasználása a középiskolai történelemtanításban 823

A FORRÁSOK FELHASZNÁLÁSA A KÖZÉI'ISKOLAJ TÖRTÉNELEMTANÍTÁSBAN 829 A gyakorlati élet követelménye érvényesül abban, hogy a hosszabb források teljes terjedelemben való közléséről lemondunk, amiért cserébe viszont a legjellemzőbb részletek gazdag választékát kínálhatjuk. A szerkezet kialakítása során figyelembe vesszük a tankönyvek anyagát, szerkezetét, anélkül azonban, hogy órabeosztásukat is át vennénk. Mindezzel azt szeretnénk elérni, hogy a forrás -szemelvénygyűjtemények a tantervek módosulásától és a tankönyvek változásától függetlenül az összes középiskolákban, gimnáziumokban és technikumokban egyaránt használhatók legyenek. Ezt elősegíti az, hogy az olvasókönyv kötetei hozzávetőlegesen egy-egy történeti kor illetve egy-egy társadalmi formáció történetét dolgozzák fel. így az I. kötet az ókor, а II. kötet a középkor (egyetemes történetében az angol forradalomig, .Magyarország történetében Mohácsig), a 111. kötet az újkor (1849-ig), a IV. kötet az új-és legújabb kor válogatott dokumentumait gyűjti össze. A feldolgozás megint csak igazodik az említett pedagógiai célkitűzéshez. A cél az. hogy a szöveg legyen mennél könnyebben olvasható és minden különösebb utánjárás nélkül is felhasználható. Ez többek között a szövegközlésben a mai helyesírás fokozottabb érvényesítését, az idegen vagy elavult magyar szavak mai jelentésének szeveg közben zárójelben történő feloldását követeli. A lapalji jegyzetek elsősorban a történelmi és földrajzi nevek, fogalmak, utalísok magyarázatá~a, mértékek megadására szorítkoznak. Az egyes történeti korok bevezetéseként rövid historiográfiai áttekintésben összefoglaljuk a kor forrástípusait, s felsoroljuk a legfontosabb forráskiadványokat. Az egyes forrásrÓ3zletek előtt más betűtípussal rövid bevezetőt adunk a forrásrészlet szerzőjéről, eredetéről, jellegzetességéről, történeti értékéről. Minden kötet végére egy-egy íves melléklet kerül, a legérdekesebb írástörténeti dokumentumokkal, a legtipikusabb források fakszimiléjével. (így pl. az ókortörténeti kötet mellékletében megtalálhatjuk az egyiptomi írások, a mezopotámiai ékírás legszebb emlékeit, néhány görög és latin nyelvű papiruszt, a latin felíratok írástípusait s középkori továbbélésüket. ) Forrásrészletek a tankönyvekben A forráspublikációk, elirestomathiák mellett egyes tankönyveinkben is találunk forrásrószleteket . Az 1957-ben megjelent Történelem a gimnázieimok III. osztálya számára eímű tankönyv volt az első, amely három ív terjedelemben elsősorban magyar történeti vonatkozású forrásokat közölt. Azóta az I. gimnáziumban használatos tankönyvünkbe is kerültek forrásrészletek, s reméljük lassanként valamennyi tankönyvünkben gyakorlattá válik ez. (Rendkívül örvendetes, hogy az 1958 óta megjelent és most is használatos általános iskolai könyvekben viszonylag szép számmal akadnak eredeti forrásrészletek. Ezek egyike másika ugyan még kissé nehéz a 12—14 éves gyerek számára, de a többsége igen jó szolgálatot tesz. Más iskolatípusok számára készült történelemkönyveink közül az ipari tanuló intézetek tankönyveiben és az átdolgozott technikumi tankönyvekben találunk még forrásszemelvényeket.) A szemelvények változatosabbá, didaktikailag érettebbé teszik a tankönyvet. A stilizált élet mellett—melyet a tankönyvíró a maga általánosabb, elvibb követelményeinek megfelelően próbál megfogalmazni—a forrás a tényleges élet egy darabkája: egyedibb, de egyben frissebb, elevenebb, meggyőzőbb amannál. Sohasem veheti ugyan át a tankönvvszöveg szerepét, de mindig kiegészítheti és elmélyítheti annak állításait és általánosításait. A forrásrészletek beillesztésének — most használatos tankönyveinkben — kétféle megoldásával találkozunk. Az általánosabb eset: a forrásszöveg egy-egy tanítási egység megtanulásra szánt szövege után van beékelve. A másik - és egyelőre csak az ipari tanuló intézetek I. osztálya számára készült tankönyvben fellelhető — megoldás: a forrásrészletek többsége a tankönyvszövegbe van beágyazva. Éppen mivel a tankönyvszöveg és a forrásrészletek elválaszthatatlan kölcsönhatásban vannak, ez a megoldás látszik a tökéletesebbnek. Ebben az esetben a kapcsolat szervesebb, a forrásrészletek funkciója még világosabb, hatása is kétségtelenül nagyobb. A tankönyvekben felhasznált forrásszövegek gyakorlati jelentősége rendkívül nagy. A forráspublikációkat, chrestomathiákat legfeljebb csak a tanár forgatja. A tankönyvben közölt forrásrészleteket a tanuló is olvashatja, ami sokoldalúbb és elmélyültebb feldolgozást tesz lehetővé. Ez a kezdeményezés más tekintetben is jelentős. A közölt részletek rádöbbentik a tanulókat arra. hogy a történelmet nem lehet valójában csak a tankönyvekből megismerni. Emlékeztetnek a forrásszövegek arra is, hogy a történettudomány megállapításainak a kritikailag kezelt források képezik az alapját. Mindez jelentősen megnöveli történetírásunk tekintélyét, hitelét, ami világnézeti szempontból sem lehet közömbös.