Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

51593 COMENIUS UNOKÁJA Daniel Ernestus JablonsJci születésének háromszázados évfordulójára Nagy emberek ivadékait a kortársak és méginkább az utókor ítélete többnyire kétféle mérték alá szokta vonni -— mindkétféleképpen hamisan. Vagy megismétlődni látja bennük az előd nagyságát, s akár őszintén hódoló tiszteletből, akár csak célzatos személyi tömjénezésből olyan vonásokat is felfedezni vél az apából, nagyapából vagy távolabbi ősből az utódok alakjában, amelyek ezekből valójában hiányzanak, legfeljebb nagyon kicsinyített méretekben vannak meg. Vagy pedig ellenkezőleg: csak a nagy távolságot nézi apák és fiak, ősök és utódok között, s az utóbbiakat azért marasztalja el, mert nem tudtak ők is olyan nagyok lenni, mint az elődeik. Mindkét látásmód igazságtalan, egyrészt, mert nem azzal kezdi, hogy önmagában vizsgálja és értékelje az egyént, másrészt, mert az egyén életét kialakító tényezők közül egyedül csak a családi leszármazást veszi figyelembe s hajlandó elhanyagolni a családi tényezőnél sokkal nagyobb erejű társadalmi környezet — osztály viszonyok, politikai és egyéb ideológiák — formáló hatását. Komensky Erzsébet fiának, D. E. Jablonskinak az alakja is, a történelmi jelentősége is eltörpül óriás szellemű nagyapjának rendkívüli egyéniségéhez és az egyetemes emberi művelődés fejlődésében máig kitörölhetetlen nyomokat hagyott pályafutásához viszonyítva. A Comenius névre — noha viselője már majdnem három százada porlad számkivetése földjében — ma is ismerős visszhang kél a kerek világon mindenütt, ahol csak az emberiség boldogabb jövendőjéről és az ahhoz vezelő utakról és eszközökről esik szó: a szocialista nevelésről, a tudományos megismerés határtalan lehetőségeiről, a világbékéről, a világtestvériségről. Unokájának nevével ma már leginkább csak történettudományi szakmunkákban lehet találkozni, még ott sem valami sűrűn. A nagyapa egyszerre volt pedagógus és lelkipásztor, filozófus és politikus, filológus és látnók, száz- és százezrek csodált tanítója Európa-szerte a Brit Szigetektől a Bodrog partjáig, szülőhazájának pedig sokszor majdnem kolduskenyérre jutott száműzöttje közel félszázadon át. Az unokának már nem kellett a bujdosás keserű kenyerét ennie. Hosszú életét (1660—1741) viszonylagos jómódban, köztisztelettől környezve, majdnem teljesen zavartalanul élhette le egy új hazában, ahol nagyapja nyomdokainak nem egy tekintetben tudatos és termékeny követésével sokirányú hasznos tevékenységet folytathatott, de akkora mélyszántás, amekkora nagyapja után, tevékenységének egyik vonalán sem maradt a történelemben utána. Születésének háromszázadik forduló évében1

mégis megérdemli a megemlékezést— mégpedig senkitől sem jobban, mint mitőlünk magyaroktól. П. Rá-1 E dolgozat azért késett le a tricentenáris évről, mert szerzőjének nem volt módjában előbb befejezni a néhány ponton szükségesnek látszó kiegészítő bibliográfiai kutatásait . 1 Századok