Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
48 KEMÉNY G. GÁBOR nem-magyar elemi iskolákban is kötelezővé teszi a magyar nyelvoktatást. A tárgyalás eredménye nem volt előttünk kétséges... A nemzetiségi képviselők csoportja (politikai meggyőződésre való tekintet nélkül) méltóképpen és ékesszólással jelezte a veszedelmet, melyet ilyen törvények alkotásával önönmagának készít a magyarság. Ugyanígy nyilatkozott Mocsáry is, akit éppen ezért a legigazibb magyar hazafinak tar tunk. Őt nem igézte meg annyira a »nemzeti nagyság« varázsa, hogy ne látná előre, milyen komoly napok állanak még Magyarország előtt." Es további három héttel később, amikor a Zastava hasábjain több mint félezer aláírással megjelenik a magyarországi szerbség bizalom-nyilvánítása a magyar országgyűlés szerb képviselői iránt;63 a Mihajlo Polit Dcsanciénak, Milos Dimitrijevicnek, dr. Nikola Maximovicnak, Mihajlo Sabovljeviének és Antonije Hadziénak mondott köszönet a sorok között Mocsárynak is szól, akit már ekkor szívébe zárt a magyarországi szerbség. (Mint érdekességet megemlítjük, hogy M. Sabovljevié, aki közben programját az 1884. évi ún. „kikindai program"-mal, röviden kormánytámogatással cseréli fel, hét évvel később egyike azon sajnálatos szerepet játszó nemzetiségi képviselőknek, akik akkor hangoztatnak kompromisszumos elveket Tisza Kálmán felé, amikor Mocsáry döntő ütközetére készül Tisza Kálmán nemzetiségellenes kormányzati politikája ellen !) Az 1879 —1886 időszakról kevés mondanivalónk van. Mocsáry politikai szerencsecsillaga, ha ilyenről az ő esetében egyáltalán beszélhetünk, rohamosan hanyatlott. Már a nyolcvanas évek elején több szociális és nemzetiségpolitikai felszólalása (a kormányzat okkupációs, adózási és társadalompolitikája ellen, a felekezetieskedés ellen stb.) miatt népszerűtlenné vált a Függetlenségi Párt egyre türelmetlenebb nemzetiségi politikát hirdető többsége előtt, mely 1884-ben — az első lehető alkalommal — kibuktatja az elnöki székből a pártvezért, hogy helyére a szociális és nemzetiségi kérdésekben megalkuvó Irányi Dániel üljön. Mocsáry, akit az 1884. évi választásokon nagynehezen tud megválasztani Kiskunhalas, a színmagyar alföldi parasztváros, ettől kezdve már csak néhány párthívével állja a régi függetlenségi programot, a társadalmi és nemzetiségi megegyezés egyre inkább elsikkadó álláspontját, s ezek is — az egy Eötvös Károly kivételével — sorra elpártoltak tőle. A képzett és tapasztalt politikus nem tesz különösebb számvetést önmagával és pártjával, amikor a döntő mérkőzés megvívására határozza magát. Álláspontja: vagy megállítja a másajkú nemzetek ellen rohamozó kormányzati politikát a további — most már — helyrehozhatatlan nemzetiségpolitikai visszaélések elkövetésében, vagy maga is szakít a párttal és nemcsak érzelmileg, személyileg is azok mellé áll, akik számarányuk és etnikai helyzetük ellenére jogtalan kisebbségi sorba kerültek. Nagy elhatározás ez a kossuthi felfogású Függetlenségi Pártot alapító Mocsáry Lajos részéről, aki kétségkívül korának egyik legnagyobb államférfiúi képességű hazafia volt. De tovább nem habozhatott. Tudta, hogy közel 10 millió másajkú magyarországi állampolgár tőle várja a józan magyarság nevében elhangzó tiltakozást, mely a második iskolatörvény (1883 : XXX. tc., az ún. középiskolai törvény) becikkelyezése' után nem késhetett már soká. Nyílt szembeszállás elindítására jó alkalmat nyújtott a közművelődési egyletek szervezésével kapcsolatban felburjánzó soviniszta nyelvi-egyesületi 63 Poverenica srpskim zastupnicima na ugarskom saboru. Zastava, 1879. máj. 30., 73. sz.
