Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 49 mozgalom, mely az 1868. évi nemzetiségi törvényben deklarált jogokat nyíltan elutasította. Mocsáry finom taktikával, X. Y. álnéven jelenteti meg 1886 januárjában Pesten a közművelődési egyletek köntösébe búvó, üzleti mellékízzel szervezett és országos méreteket öltő soviniszta vállalkozást leleplező iöpiratát. „A közművelődési egyletek és a nemzetiségi kérdés" című brosúra a vajúdó kérdés elevenére tapintott. Mint egy láthatatlan karmester intésére, egyszerre hangzott fel a társadalmi-politikai visszahatás fezőrjeinek hangzavara: kormánypárt, mérsékelt ellenzék (apponyisták), finánctőke és történeti földbirtokos osztály, asszimiláns bürokraták és a „zweibundista" irányzat minden rangú és rendű csatlósa elérkezettnek látta az időt, hogy összefogjon az ismerős ismeretlen ellen. A röpirat magyar és nemzetiségi bírálataiból kiérezhető, hogy mindannyian Mocsáryt sejtik az álnév mögött, akinek inkognitóját felfedni a nemzetiségi vagy éppen a magyarországi szerb sajtónak nem állott érdekében. Annál kevésbé, mert beavatott nemzetiségi politikai körökben híre járt, hogy Mocsáry lövidesen nyílt színvallást követel a kormányzattól a Házban. A szerb sajtó méltatása így inkább arra szorítkozott, hogy a röpirat magyar jellegét és a nemzetiségi kérdésben tanúsított pártatlanságát hangsúlyozza.6 4 A későbbi fejlemények a lap 0. R. jelzésű bírálóját igazolták. Amikor Mocsáry 1886. február 8-án a röpiratában mondottakat hatalmas politikai védő- és vádbeszédben a Ház előtt is kifejti, a régóta raktározott mesterséges és hamis fajgyűlölködés lavinája az álszabadelvű társadalom minden fontosabb politikai őrhelyéről elindul a pártjától és függetlenségi képviselő társaitól elhagyott, s egyedül csak a töredék szerb és román képviselői csoport által támogatott magyar Mocsáry felé. Ugyanakkor pedig a nemzetiségi sajtó vezető orgánumai, a szerb Zastava, a román Tribuna és Gazeta Transilvaniei, a szlovák Národnie Noviny, a horvát Obzor, a szász Kronstädter Zeitung részéről az apologiák és elismerő, buzdító, sőt magasztaló cikkek áradata tör fel az elvhű író és politikus iránti megkülönböztetett szeretet és nagyrabecsülés jeleként. Mocsáry a „Néhány szó a nemzetiségi kérdésről" című egykorú röpiratában ezeket írja a beszéde nyomán támadt megnyilatkozásokról: ,,A képviselőházban 1886. február 8-án történt felszólalásom következtében míg egy részről rám szakadt a magyar lapok bántalmazásának zápora, a nemzetiségek részéről egész sorozatát kaptam az üdvözleteknek. Ezek részben említve voltak a (magyar) hírlapokban, természetesen ugyanazon a hangon kommentálva, mint felszólalásom, ami azonban nem háborít abban, hogy ezen üdvözleteknek tárgyilagos jelentőségét helyes világításba helyezni megkísértsem. Legelső volt érdemes román hazánkfiának, Vajda Lászlónak (Vasile Vaida) üdvözlete. Azután jöttek a szerbek táviratai. Újvidékről ezt írják: Fogadja az újvidéki szerbek köszönetnyilvánítását utolsó beszéde alkalmából. Hogy Szabovljevits (Sabovljevic) Tisza, Szilágyi, Apponyi beszéde után a magyarországi nemzetiségek végleg kétségbe nem estek, Ont illeti elsősorban a hála. Az imádott haza üdvéért adja Isten, hogy szavai más alkalommal szebb visszhangra találjanak az országgyűlésen, mert egyedül 64 Kulturna drustva i narodnosno pitanje. Zastava, 1886. febr. 2., 10. sz. 4 Századob
