Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 47 az okkupáció és az első iskolatörvény elleni parlamenti felszólalásainak hatása alatt foglalkoznak személyével, s nyilván nem tévedünk annak megállapításakor, hogy Mocsáry 1879. évi, az első treforti iskolatörvényjavaslat ellen mondott beszéde történeti jelentőségű és következményű lett mind Mocsáry életében mind a magyarországi nemzetiségtörténetben. Mocsáry kivételes politikai tisztánlátása csendül ki ebből, az első önkényes iskolatörvény (1879: XVIII. t. с. a magyar nyelv kötelező népiskolai oktatásáról) ellen 1879. április 30-án az „elvhű függetlenségiek" nevében mondott beszédéből, melyben a készülő törvényjavaslatot a magyarosítás leplezetlen eszközének mondja, mely ellentétben áll az 1868. évi nemzetiségi törvénnyel és megtagadja azt. Nyilvánvaló, hogy Mocsáry itt is, mint később, az 1883. évi középiskolai törvényjavaslat vitájában, nem a magyar nyelvnek mint államnyelvnek iskolai tanítását, hanem a törvényjavaslat magyarosító célzatát ítélte el, amely szándék ellentétes az 1868. évi nemzetiségi törvény szellemével. „Tanácsos-e nékünk szakítani az 1868-ban kifejezést nyert nemzetiségi törvénnyel?" — kérdi. Vajon célszerű-e felbolygatni a nemzetiségi kérdést, célszerű-e az államnak, a magyarságnak magára vonni azon kétségtelenül felébresztendő ódiumot, provokálni azon veszélyeket, amelyek természetes következményei lesznek? Nekünk arra kell törekednünk, hogy minden nemzetiség, mely e hazát lakja, itthon érezze magát s a szabadságnak, a jólétnek részükre való biztosításával kell őket e hazához erősen láncolni. . . Nemzetiségi politika tekintetében (tehát) feladatunk belterjes politikát űzni, őrizkedni a germanizmustól, mert hogy a németség, illetőleg az osztrák germanizáció sokkal veszélyesebb ellenségünk, mint valamennyi nemzetiség, mely e hazái ; an van. Tanácsos-e nemzetiségi viszályt felébreszteni most, midőn a legnagyobb szükségünk van arra, hogy e hazának minden lakosa egy szívvel, egy lélekkel azon legyen, hogy ezen ország fenntartassák ?"60 Mocsáry politikája világos: együttműködés a hazai és szomszédos másajkú népekkel, közös front a fenyegető osztrák—német germanizáció ellen Magyarország és Délkelet-Európa védelmére. Rendkívül jelentős, hogy 1878 — 79-ben mint a radikális ellenzék vezére (1874—84 között a Függetlenségi Párt elnöke) deklarálja ezt a politikát, bár pártjának egy része már ekkor sem osztotta véleményét. így Madarász József, az 1879. április 30-i beszéd elhangzása után, éppúgy mint írányi Dániel 1886-ban, kijelenti, hogy Mocsáry álláspontja nem fedi a párt véleményét. Ekkor még csak egy kisebbség nyilatkozik Mocsáryval szemben, hét évvel később viszont maga a megalkuvás útjára lépett, immár álellenzéki párt tagadja meg alapítóját és ideológusát. A szerb nemzetiségi sajtó korán felismeri az okkupációs és iskolatörvénypolitikában rejlő veszedelmet, de azt a védelmet is, melyet Mocsáry bátor kiállása biztosít a másajkú magyarországi nemzeteknek. A Zastava méltatja elsőként Mocsáry beszédének politikai jelentőségét. A lap „Táviratok a Zastavának" rovatában6 1 a következőket olvassuk: „Mocsáry volt az egyetlen magyar, aki nem fogadta el a javaslatot. Beszéde nagy jelentőségű. Ha egyedül is — mondotta — a magyarok közül, mégis eleget kell tennem hazafiúi kötelességemnek." Egy héttel később6 2 így nyilatkozik Mocsáryról a lap pesti tudósítója: „A magyar országgyűlés letárgyalta azt a törvényjavaslatot, mely a 60 Képv. Napló 1878 — 81. 261-262. 1. 61 Zastava 1879. máj. 2., 58. sz. 62 Posle rasprave. Zastava 1879. máj. 9., 61. sz.
