Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
40 PEIÍJÉS GÉZA most saját érdekében is ki kellene fejtenie a két hadtudomány különbségeit. Ezenkívül királyához intézi szavait, akitől végső soron függ a török háború; figyelmeztetnie kellene, hogy hadvezérei helytelen elmélet alapján járnak el. Erről azonban szó sincs az emlékiratban; ahány okot felsorol, egy sem elvi természetű, hanem gyakorlati: a rossz ellátás, a csapatok késői gyülekezése, a hadvezérek rosszindulata stb. Montecuccoli, Hohenlohe, Sparr és a többi nem valamilyen rossz elmélet megtévedt képviselői, hanem természetüknél fogva habozó, tétlenkedő emberek, egyszóval: rossz hadvezérek. Mindezek után feltételezhető, hogy Montecuccoli sem hadtudományi elvi síkon támadja Zrínyit. Ez így is van. Visszaemlékezéseiben Zrínyiről általában mint tapasztalatlan, szenvedélyes, képzetlen katonáról ír, és szó sincs róla, hogy valamilyen külön hadtudományt tételezne fel nála.8 1 Zrínyi ellen emelt vádjai nemcsak azért érdekesek, mert kiindulását alkotják a Zrínyit elitélő osztrák és német felfogásnak, hanem mindenekelőtt a bennük rejlő tendencia miatt. Ez a tendencia pedig a vasvári béke igazolása és a magyarok vádolása az 1661—64. évi háborúban tanúsított magatartásukért és a katonai műveleteket akadályozó ellenállásukért. Montecuccoli visszaemlékezéseit 1670-ben kezdte írni, tehát aljban az időben, amikor a Wesselényi-összeesküvés megtorlásaként Bécs terrorja dühöngött Magyarországon. Igazolni kellett ezt a terrort, melynek egyébként fő sugalmazója volt a császárnál,8 2 meg kellett fosztani a magyarság felkelését minden erkölcsi és jogi alapjától. Éppen ezért minden felelősséget a nemzetre, elsősorban Zrínyire kell hárítani. Közismert volt, hogy a magyarság azért lázadt fel, mivel a vasvári béke bebizonyította, hogy Bécs nem tudja és talán nem is akarja felszabadítani Magyarországot. A feladat tehát: bebizonyítani, hogy a háború balsikereiért és magáért a vasvári békéért is a magyarság a felelős. A bécsi tanácsosok ugyan rengeteg baklövést követtek el — és ezeket egyáltalán nem titkolja Montecuccoli —, azonban Lipót császár személye biztosíték volt arra nézve, hogy Bécs komolyan vette a török háborút, de minden jó szándék megbukott a magyarok fékezhetetlenségén, németgyűlöletén, sőt kimondott ellenállásán. Ezért van, hogy az 1661. évi erdélyi hadjárat leírásánál nem emlékszik meg arról, hogy Bécs tiltotta el a csatától. Ha megírja, döntő adatokat szolgáltatott volna a magyarok igaza mellett. Mikor Zrínyiről van szó, nemcsak elhallgat tényeket, hanem el is ferdíti azokat. És érdekes, hogy ugyanazon tényekről és eseményekről utólag másként nyilatkozik a nyilvánosságnak szánt visszaemlékezéseiben, mint az események idején írt magánleveleiben. így visszaemlékezéseiben Üj-Zrínyivárról csak a lekicsinylés hangján tud írni, ezzel szemben egy 1661-ben írt levelében elismerően emlékszik meg róla.8 3 Az eszéki vállalkozást visszaemlékezéseiben felesleges, időt, embert és pénzt elfecsérlő vállalkozásként jellemzi, viszont az események idején szinte lekesülten ír róla, és szükségesnek látja, hogy Zrínyi visszavonulását más irányokban végrehajtott diver-81 Ausgewählte Schriften. 3. köt. 343., 377. és 4. köt. 120. 1. 82 1670-ben, Lobkowitz elleni feljelentésében arra hivatkozik, hogy a Magyarország ellen követendő eljárás tekintetében mindig azon a véleményen volt, hogy „szabad utat kell engedni a fegyvereknek", és ellenezte a „lázadókkal" való tárgyalást. All'Imperatore in voce. Német fordítását közli Veltzé : Ausgewählte Schriften. 3. köt. 393. 1. 83 Például a Deila Guerra col Turco-ban „teljesen jelentéktelen" erődnek nevezi Új-Zrinyivárt, melynek építése rossz volt, elhelyezése szintén. Lib. II., cap. XL VI.; viszont 1661. júl. 9-én a brandenburgi választóhoz írt levelében elismeréssel emlékezik meg a várról és kiemeli, hogy az veszélyezteti és „blokirozza" Kanizsát. Marczali : Regesták a külföldi levéltárakból. Bpest. 1882. 217. 1.
