Századok – 1962
Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi-Montecuccoli-vita (II. rész) 25
A „METODIZMUS*' ÉS A ZBlNYÍ— MONTECUCCOLI-VITA 31 következtetésének minden lépését tartalmilag, a bennük foglalt állítások igaz vagy téves volta szempontjából vizsgálat alá vegyük. De ebben az összefüggésben lenne még egynéhány megjegyezni valónk magáról a metodizmusról is, s így lényegében három állítás — melyek mindegyike egy-egy gondolati lépés — igaz vagy téves voltának a vizsgálata szükséges: 1. a metodizmus létezett; 2. a metodizmus szelekciót végzett Machiavelli hadtudományi elvei között, ezáltal elrontotta a hadtudományt; 3. Zrínyi a korabeli hadtudomány megkerülésével Machiavelli elveiből és a legjobb végvári hagyományokból ötvözte össze hadtudományi rendszerét. A metodizmus létének vagy nemlétének kérdésére itt a filológiai hatás tisztázása miatt kell újból kitérnünk. Ez azért szükséges, mivel Klaniczay ugyan több helyen is kijelenti, hogy a szövegszerű átvételeknek és hatásoknak nem tulajdonít túl nagy jelentőséget,6 1 mindazonáltal például a Vitéz Hadnagynak Machiavellihez való viszonyában „elvi kérdést" lát,6 2 és amint láttuk, a metodizmusban éppen azt tartja rossznak, hogy valamilyen iskola módjára „meghonosította a könyvből való hadakozás módszerét '. Nos, ha a metodizmus valójában iskola volt, sőt a hadakozás mesterségét könyvből tanította, nyilvánvalóan ismernünk kellene műveit. Ilyen művekről azonban a hadtudomány törtéhete nem tud. Ugyanis a harmincéves háború alatt és az azt követő évtizedekben nemhogy metodista, de semmilyen összefoglaló jellegű, a hadtudomány egész anyagát rendszerezni akaró könyvvel nem találkozunk. A nyugati irodalomban egyedül Montecuccoli lép fel ilyen igénnyel, nálunk pedig Zrínyi. Ámde tudjuk, hogy Montecuccoli művei a XVIII. század elejéig nem láttak napvilágot, Zrínyi pedig nem fejezte be a Tábori kis Traitât, melyből ez a rendszerezési igény kiérezhető. Hogy mennyire nem volt összefüggő hadtudományi rendszerezés, azt mi sem jellemzi jobban, mint hogy a harmincéves háborúban kialakultßs a taktika történetében döntő jelentőségű svéd taktikáról még hiteles leírás sem maradt fenn. És oly egyenetlen a hadtudományi irodalom termése ebben az időben, hogy a lovasság és a tüzérség taktikájával foglalkozó mű egyáltalán nem jelent meg, és a gyalogság harceljárásával is csak egy-két könyv foglalkozik, de ezek értéke is rendkívül problematikus.63 A hadtudományi irodalom e sivár időszaka egészen a XVIII. század első negyedéig tart. Ekkor több olyan író kezdi meg működését, aki összefoglaló jellegű, elvi és gyakorlati igényeket kielégítő — vagy legalább is erre törekvő — mű megírására vállalkozik. És jellemzően ezek az írók szinte egytől egyig azon hiányosságtól indíttatva kezdenek írni, hogy véleményük szerint a katonai mesterségnek nincs tudománya, mestere, de még könyve sincs.64 És ezeknek az íróknak a véleménye szerint tarthatatlan állapot az is, 61 Például: „Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a források ismeretének nem azért tulajdonítunk jelentőséget, mert azokból kívánjuk levezetni Zrínyi eszméit. Zrínyi világnézetét és politikai-hadtudományi elméletét a magvar társadalmi valóság alakította ki ... " Uo. 289. 1. 62 Uo. 294. 1. 63 Jahne : Geschichte der Kriegswissenschaften. Leipzig. 1891. 2. köt. 1281. 1.; kitértem erre a kérdésre Zrínyi Miklós, a hadtudományi író c. tanulmányomban, 83. 1. 64 Puységur (1655—1743), aki a századforduló körüli évtizedek összes francia háborújában részt vett; posztumusz művében, az Art de la guerre-ben (Párizs, 1749), ezt írja: ,,On ne trouve dans aucune livre, ni dans ce qui se pratique dans les armées, aucune voye qui nous indique par où il faudroit commencer acquérir des connoissances dans la guerre de campagne." (1. köt. 3. 1.) És másutt: ,,il [ti. a katonatiszt] ne trouve pas même de livre qui puisse seulement lui donner les premiers principes d'art." (Uo.
