Századok – 1962
Történeti irodalom - Kőműves Imre: Mielőtt elfelejteném (Ism. Márkus László) 352
306 TÖRTÉNETI IRODALOM 352 nete Debrecenben", ,,A termelőszövetkezetek szerepe és jelentősége Somogymegyében 1919-ben", „A Tanácsköztársaság emléke és Bauer István munkássága". A dolgozatok sok új, gyakran a kutató számára alig hozzáférhető forrásanyagot hoznak felszínre, sok helyes megállapítással gazdagítják a Tanácsköztársaság helyi történetét. A kezdő kutatók keze nyomát mutató, néha a forráskritikát, sőt a tudományos munka módszereit is hiányosan ismerő dolgozatokban fel-felcsillan a tehetség, s biztatást nyújt a jövő történész generációját illetően. Tudományos értékeiknél nagyobb jelentőséget ád e kötetnek éppen a fiatal tehetségek felkutatása, buzdítása és felkarolása; az a tény, hogy ez az évenként megjelenő kötet a történelem iránt érdeklődő legfiatalabb generációnak egyetlen fóruma. —lt— KŐMŰVES IMRE: MIELŐTT ELFELEJTENÉM (Budapest, Kossuth Kiadó. 1961. 261 1.) Emlékirat, napló, novellagyűjtemény — mind a három műfaj keveredik Kőműves Imre legújabban megjelent „Mielőtt elfelejteném" című könyvében. A szellemesen könnyed ós játékos cím olyan mondanivalót takar, amelyet — ezt már az első oldalakon tudja az olvasó — éppen nem lehet elfelejteni: egy forradalmi harcokban edzett író emlékeit. A magyar munkásmozgalom 1925—1927. évi harcairól, ugyanakkor az író egyéni élményeiről — az MSZMP szervező titkára volt — szól a könyv, tartalmában, szerkezetében és stílusában egy kitűnő novellista színvonalán. Három és fél évtized távlatából idézi fel a szerző életének ,,egy-két dátumát". Ezek a dátumok azonban egyben a magyar munkásmozgalom Horthy-korszakbeli történetének jelentős állomásai is. 1925. április 14-én tartotta második — alakuló — gyűlését a MSZMP (az elsőt a rendőrség provokátorok ,.harcbavetésével'' egy héttel korábban feloszlatta), e valóban jelentős esemény bemutatása — az aktív résztvevő és író tollával — igen értékes dokumentum a legújabbkori magyar történelem művelői számára. Hasonlóan érdekes és értékes — a történetírónak jelentős segítséget nyújt — a könyv többi fejezete is: megismerjük a MSZMP 1926. évi mozgalmi munkáját, amellyel részt vett a parlamenti választásokban, a fővárosban és vidéken, a Horthy-rendszer osztálybíróságának és rendőri szerveinek működését; a börtönt, a kommunisták nevelőiskoláját, összetartásukat, rugalmasságukat, amellyel végül a rács mögött is kezükbe ragadták az irányítást és korlátokat emeltek a fehérgárdista börtönőrök önkénye elé. A könyv szerzője izgalmas konspirációs tevékenységet mond el a tárgyilagos, de színes krónikás stílusában, mozgalmi vezetők és egyszerű harcosok vonzó képét festi meg gazdagon árnyalt ecsetvonásokkal, mesterien mutatja be a mozgalmi munka frázisoktól ós lakkozástól mentes, realizmusában is mólyen megrázó mozaikjait: a féllegális sajtómunkát, a választási hadjáratot, a börtönéletet, az MSZMP szerteágazó tevékenységét, amely a Tanácsköztársaság bukása után először mozgósította a tömegeket az osztályrend ellen. S mindezt a felidézett történelmet átszövi a könyv „akaratlan főszereplőjének", az írónak igazi szocialista humanizmusa, harcostársai iránti szolidaritása, bölcs és finom iróniája, amely alatt ott izzik minden hamis pátosztól mentes, megingathatatlan meggyőződése. Hite az eszmében, amely „megmaradt s ma is úgy kondul az emberi szívekben, mint amikor a régi harangverők éltek". A könyv erkölcsi tanulsága a XVII. századi harcos puritán, angol író, Bunyan Zarándokát juttatja eszünkbe, aki a halál vizének partjáról visszatekintve zarándok -útjának küzdelmeire ós fáradalmaira, így szólt: „És mégsem bántam meg semmit !" — végakaratában pedig egy milliomos büszkeségével jelentette ki „Kardomat annak, aki utánam fog jönni zarándokutamon, bátorságomat és ügyességemet annak, aki meg tudja szerezni !" A könyv olvasója, ha lelkében igaz eszmények élnek, kész nyomába lépni e régi harangverőknek, akikről Kőműves Imre — Bunyan Zarándokjának mementójaként — így vallott: „Irigyelném, ba ezek másnak a tapasztalatai lennének. . . Harcosok, emlékszem rátok, tízezer évig fogtok élni az utókor szívében, mint ahogy mi is emlékezünk azokra, akik évezredek előtt felkeltek a zsarnokság ellen." Kőműves Imre könyve — irodalmi kvalitásain túl — értékes történeti dokumentum, hasznos és jelentős törekvés a múlt felidézésére. Helyes és szükséges lenne, ha ebben a műfajban további művek gyarapítanák a történeti valóság sokoldalú ábrázolására irányuló törekvéseinket. MÁRKUS LÁSZLÓ
