Századok – 1962

Történeti irodalom - Erdélyi János levelezése I. köt. (Ism. Mályuszné Császár Edit) 342

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 342 fő fejezeteinek a sodrában. Több mindent, és ez a kritikai igény legalábbis egy vonatkozásban nemcsak a szerkezetet illetheti, hanem tartalmi érvényű is. Az adott forrásviszonyok között is indokolt lett volna kiemeltebben szólni Pollack Mihály művészi és vállalkozói pályájának szoros összefüggéséről. A monográfiában a tervek bemutatását legtöbbször szinte közvetlenül követi az elkészült épületek leírása. Pedig Pollacknak a közbeeső szakaszbeli szerepe meghaladta a tervező mesterét, építkezéseinek túlnyomó részét vállalkozókónt maga kivitelezte is. A monográfia mindezt csak érinti, kutatását, részletesebb feltárását — anélkül, hogy kifejezetten elhárítaná — láthatólag nem érzi feladatának. így csak következtethetünk arra, hogy Pollack általában fővállalkozóként szerepelhetett, aki a munkák egy részét saját embereivel végeztette, más részét alvállalkozóknak adta ki. Ez utóbbiak (ácsmesterek, lakatos-, ill. kőfaragó-mesterek) nevei — amint erre a szerző is rámutat — rendre feltűnnek az építtetők sorában is, ami a kapcsolat kétoldalúságát jelzi, s feltehetően egyoen Pollack vállalkozói hasznának ez útoni gyarapítását is. Hogy építkezései során tevékenysége nem merült ki csupán a művészi tervezésben és az alvállalkozó munkájának irányításában, hanem a kapitalista vállalkozóéval is egybeesett, arra jól utal az — a kötet jegyzetanyagába szorult — tényközlés, amely szerint Pollacknak az 1810-es évek második felétől már saját tóglaégetője működött Újlakon, és benn a városban is raktárházat épített magának. Mindez persze felveti annak lehetőségét, hogy tevékenységét a Szépészeti Bizottmányban, ill. a pesti építész céh élén a művész szempontjai mellett a vállalkozó érdekei is befolyásolták. Pollack vállalkozói tevékenységének céltudatosabb vizsgálata még teljesebbé tehette volna Zádor Anna kitűnő munkájának nevezetes érdemét. Azt, hogy nemcsak egyik legkiválóbb újkori építészettörténeti monográfiánkat alkotta meg, hanem megrajzolta legjobb történeti polgár portréink egyikét is. SZABAD GYÖRGY ERDÉLYI JÁNOS LEVELEZÉSE Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: T. Erdélyi Ilona (A Magyar Irodalomtörténetírás Forrásai. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1960. 520 1.) Az Irodalomtörténeti Intézet művelődéspolitikai adósságot törleszt Erdélyi eddig ismeretlen levelezésének közzétételével. A költőt az életben sok megpróbáltatás, az utókor részéről kevés hála érte. Legfőbb ideje, hogy legalább a módunkban álló második lehetőséget megragadva, lerójuk elismerésünk adóját népköltészetünk első módszeres gyűjtője és Petőfi legtehetségesebb elődje előtt. Alakjának rekonstruálása a sok száz levél nélkül nem volna lehetséges, így a publikáció nagy lépéssel visz előbbre megismeréséhez. Mindenki számára csábító feladat szemtől-szembe kerülni olyan érdekes egyéniséggel, mint Erdélyi János. „Szegény a kunyhó, hangos és hideg", ahonnan útjára indult, mégis tudjuk, hogy nehezen illeszkedett be tíz éves korában a pataki kollégium környezetébe: visszasírta a kukoricafosztást, a fonókát, ahová anyjával és nővéreivel eljárt, dalt, mesét hallgatni. És hány alkalommal cserélt még környezetet, kissé mindig aggodalmaskodva, mindig visszakívánva a régit ! Ezeket a változásokat s a nyomukban bekövetkező áthangolódást követhetjük most nyomon a kötet leveleiben. Mikor már egészen otthon volt Sárospatakon, nevelősködésre kényszerült és a köznemesi házban érezte magát idegennek. Holott a finomlelkű, művelt Kolosy Józseftől sokat tanulhatott, egyebek közt — bár erre sohasem történt még utalás, ezúttal sem történik — a színház szeretetét. A továbbiakban feltárul előttünk a reformkor életének Erdélyivel való minden kapcsolata. A levelezők névsora mutatja, hogy indulása többé-kevésbé egész útját meghatározta: irodalmi fegyvertársai a sárospataki diák-társaságban megismert ifjak, vagy azok rokoni-baráti köre. Sárospatak viszonylag demokratikus szelleme, a dalköltészet iránti hajlandósága csak alátámasztotta a költőben a nép ós a népdal iránt élő természetes hajlamot. Levelezésén keresztül ismerjük meg politikai állásfoglalását is. Erdélyi nem foglalkozott napi politikával, de mint Kazinczy Gábor ós a Vachottok barátja, Kossuth jóismerőse és tisztelője, a szélsőballal érzett. A figyelmesen összeválogatott kötet sokat segít abban, hogy megismerjük ezt a gyakran nehezen érthető és zárkózott művészi egyéniséget. A dolog természetéből