Századok – 1962

Történeti irodalom - Harvey; J.–Hood; K.: A brit állam. The British State (Ism. H. Haraszti Éva) 330

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 330 s az agrárválságot — közvetve pedig az egész válságot — enyhítette. Fennállottak ezek az előnyök mindannak ellenére, hogy Németország kliringadósságot csinált, hogy a termékek egy részét devizáért továbbadta, s számunkra részben haszontalan iparcikkeket exportált Magyarországra. Világos, hogy ezek a körülmények a válság elmúltával Magyarország számára nem voltak többé előnyösek, Németország számára viszont egyre előnyösebbekké váltak. Ennek ellenére a szerződésnek ilyen dialektikus felfogását Childnél helyeselhetjük. Child egészében helyesen mutat rá, hogy a német szerződés az adott helyzetben jobb volt, mintha egy ilyen szerződés egyáltalán nem létezett volna. Mivel kedvezőbbé váltak az eladási feltételek, ez bizonyos mértékig a nemzeti jövedelem emelkedését segítette. Ezzel szemben az emelkedést részben a németek sajátították ki. A kelet-európai országok a kliringszerződéseken keresztül a márka árfolyamát támogatták, „ugyanakkor a nem kívánatos áruk átvételével gyakorlatilag társadalmi tőke" veszteséget szenvedtek. Child könyve természetesen nem korlátozódik Délkelet-Európa és Németország kapcsolatára. Részletesen elemzi a német kereskedelempolitikát más viszonylatban is, bemutatva, hogy a német gazdaságpolitika azokkal a területekkel növelte kereskedelmét, melyeket módja volt gazdaságilag kizsákmányolni. Könyve egészében alapos s érdekes tudományos munka. RÁNKI GYÖRGY J. HARVEY—К. HOOD: A BRIT ÁLLAM (THE BRITISH STATE) ' (London, 1958 / Bpest, 1960) 1829-ben egy angol hölgy, Mrs. Gore, a „Hungarian Tales" с. mesekönyv szerzője, azt írta, hogy az anglománia sehol sem „dühöng" annyira Európában, mint Magyarországon. Lehet, hogy ezt a megállapítást sokan igaznak érezték a múltban és sokan igaznak érzik ma is. Én nem. A magyar reformkor, ha nem is bővelkedett nagyon angliai utazókban, de bővelkedett olyan reformerekben, akik az angol gazdasági eredményeket, nemzetgazdasági eszméket ós alkotmányosságot mintaképnek, követendő példának tekintették. És jól tették. Anglia minden tekintetben megelőzte a reformkori Magyarországot. A magyar reformnemzedék nagyságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ezt a mintaképet nem egyoldalúan szemlélték, gazdasági és társadalmi berendezkedését nem szolgaian kívánták lemásolni, hanem az elért eredményeket kritikusan vizsgálták és a tapasztalatokat a magyar viszonyokra, a nehéz magyar valóságra, a magyar állapotoknak megfelelően akarták hasznosítani. Hogy csak közismert példákat idézzünk: Kossuth nemzetgazdasági eszméinek megvalósítása során, az önálló magyar ipar megteremtéséért fáradozva angol példára hivatkozik. Kossuth vódvámot akart, midőn az angol ipari burzsoázia a szabadkereskedelemórt harcolt sikerrel, de Kossuth így érvelt: ,,Ha angol volnék minden erőmmel azokat támogatnám, kik ott a szabad kereskedést pártolják . . . ám de a mi állapotunk éppen megfordítva áll." És Széchenyi sem volt az angol intézmények feltétlen csodálója, mint ahogyan a maga korában és később — főleg Széchenyi felvett, külsőséges angol szokásaiból ítélve — felületes szemlélők vagy történettudósok állították. Már első angliai útja alkalmával 1815-ben megállapította, hogy ,,nemzetiségszeretetből az angolok utánzása a legügyetlenebb dolog, amit tehetünk". És az arisztokrata társaság fölé helyezte gyáros és mérnök ismerőseit, a gőzgépeket és gázvilágítást tanulmányozta és egy gázfejlesztő gópmintát csempészett ki minden tilalom ellenére, hogy czenki birtokán kipróbálja, majd elterjessze. Soha nem szűnt meg óvni nemzetét, — mint a Kelet Népében is tette — „Angliának, Amerikának példáját követni sokban jó, igen ... de . . . csak akkor tegyük — és itt a dolog veleje —, mikor ott állunk, hol angol ós amerikai most áll; ma pedig — és ez a dolognak még inkább veleje — azt tegyük, mit ők tettek akkor, mikor nemzeti állásukat tekintőleg k. b. olly lépcsőn valának, mint mi vagyunk ma ..." Az angol alkotmányosság is élesszemű magyar bírálóra talált Bölöni Farkas Sándor személyében, aki 1831-es világkörüli útja során az angol életet figyelve állapította meg: „Az Anglia Constitutiójának theóriája igen szép s a ki e nemzet preasis állapotját nem ismeri, igen is azt hiszi, hogy ott a szabadság, jóllétei s minden egyes ember boldogsága a legszebb virulójában van, de ezen Constitutio csak a Nemzet csak egy igen kevés részének kedvező; a nagy rész ki van zárva ezen hasznok és jótétekből, melyeket a Constitutio Ígérni látszik. A vagyon csak egynehánynál van a többi szigorog és rongyos . . ."