Századok – 1962

Történeti irodalom - Budapest régiségei (Ism. Györffy György) 248

TÖRTÉNETI IRODALOM 251 detibb rövid formájában lektoráltam is. Sajnos a teljesen átírt és csaknem duplájára nőtt tanulmányba, melyet csak nyomtatásban volt alkalmam olvasni, számos tárgyi tévedés csúszott be. így pl. István király életírását nem а „XV. századi Hartvik-Krónika" tartotta fenn (69. 1.), Hartvik püspök 1112—1116 között írta magát a legendát. A tanulmány szépséghibája, hogy a legtöbb forrásidézet hibás és néhol a források értelmezése pontatlan. Részletes bírálatba itt nem bocsátkozom, minthogy erre a rendelkezésre álló tér nem elégséges. A királyi kápolnák elterjedésének kérdésében korábbi észrevételemhez, ti. hogy többnyire szőlővidóken fordulnak elő, hozzáfűzhetem, hogy a többségük hajdani erdőispánságok területén maradt fenn. A XIII. század emlékanyagát egy cikk képviseli: Vattai Erzsébet: „A margitszigeti korona" c. tanulmánya (XVIII. 191 — 210). A szerző ismerteti azt a koronát, amely a margitszigeti domonkos apácakolostor templomából egy sír mellékleteként 1838-ban előkerült. A korona egykori tulajdonosára a múltban a legváltozatosabb vélemények láttak napvilágot. Vattai Erzsébet megelégszik azzal, hogy a koronát a műformák alapján a XIII. század végére helyezi, s feltevósszerűen az Árpád-ház valamelyik nőtagjához kapcsolja. Â XIII —XV. szazadig terjedő korszak meghatározó stílusának, a gótikának magyarországi fejlődéséről ad nagyvonalú áttekintő képet Gerevich László „Buda szerepe a magyarországi gótikus építészetben és az európai stílusáramlatokban" c. tanulmányában (XVII. 45 — 72). A magyarországi elindulást a késő-román kora-gót átmeneti stílusú alkotások jelzik; Budán viszont a domonkosokkal bejött második hullám idején létesült műhely; ez hozta létre az ún. .Mátyás templom első formáját. A továbbiakban taglalja azokat a hazai sajátságokat, amelyek az európai gótikus áramlatokban mutatkoznak, s vázolja a polgárság építkezésének jellegzetességét, végül a Budán működő királyi műhely országos kisugárzására mutat rá. Több évszázad keresztmetszetét nyújtja numizmatikai szempontból Huszár Lajos: „A budai várpalota ásatasainak éremleletei" c. mintaszerű dolgozatában (XVII. 197 — 240). A várásatások során 2837 érem került elő. Ezek megoszlása a meghatározása szerint: 32 antik, 1492 középkori magyar; 943 újkori magyar, 321 külföldi pénz, végül 49 jeton és bárca. Történetileg sokat mond, hogy amíg az Árpádok 9 és az Anjouk 30 éremmel vannak képviselve, addig Zsigmond korából 400-nál több érem került elő. Mint érdekesség kiemelendő, hogy Huszár Lajos az egy verőtővel készített hamis 1579-i Rudolf dénárok egy helyen talált tömegéből (316 darab) egy hamisító műhely létezésére mutatott rá a budai várban. G. Magyar Mária „A budai vár fegyverleletei" c. anyagközlésében (XVII. 247 — 260) a számban hem jelentős fegyveranyag feldolgozására tesz kísérletet. Sajnos a leletek summás ismertetéséből nem kapunk rendszeres, kronológiailag kellően megalapozott képet az anyagról. Az ismertetést a budai fegyvermesterek és a várőrség létszámára vonatkozó történeti áttekintés zárja le, mely teljesnek távolról sem mondható. Három középkori évszázad fazekasságának technikatörténeti fejlődését mutatja be Holl Imre a címében szerény, de eredményeiben figyelemre méltó adatközlésében: „Adatok a középkori magyar fazekasság munkamódszereihez" címen (XVII. 177—196). A budai várásatás anyagán elindulva, nagy történeti és néprajzi összehasonlító anyag alapján mutat rá a készítésmód fejlődési állomásaira: Az Árpád-kori fazekasok csoportiparos működésére egyszerű tányérú kézikorongon; ezt váltotta fel a biztosabb konstrukciójú kézikorong a XIV—XV. századi jobbágyiparosok kezén, végül ezek versenytársává fejlődött fel a XV. századi városi fazekasság, mely lábbal hajtott korongon dolgozott, s mázt kezdett használni. Egy másfajta leletanyag, az állatcsont szisztematikus természettudományi vizsgálatát kapjuk Bökönyi Sándor: „A budai várpalota ásatásainak állatcsontanvaga XIH—XVII. század" c. anyagközléséből (XVIII. 455-486). Az 1200 darabra rugó állatcsontok közül 13 fajta háziállat és ennél valamivel több vadállatfajta csontja került elő. A tanulmány túlmegy a leletanyag nyers feldolgozásán, s állatfajtáink történetét is új szempontokkal gyarapítja. A magyar háziállatok történetének tudományos vizsgálatát Hankó Béla kutatásai alapozták meg. Bökönyi épít Hankó eredményeire, de több ponton nem fogadja el. Hankó szerint a fehér magyar marha a honfoglaló magyarok által behozott állatfajta, míg Bökönyi a középkori ásatások alapján egy kistermetű rövidszarvú állat elterjedésére következtet, melynek színe Brown feljegyzése szerint egórszínű volt. Bizonyos kétkedéssel olvassuk, hogy a XIII —XVIII. századig egyfajta juhtípus fordul elő, mely nem azonos a rackával. (Kételyünk csak az esetben áll fenn, ha a szerző a rackán az ovis strepsiceros hortobagyensis-t érti s nem az ún. oláh rackát). E kérdés bővebb megtárgyalására egyébként Bökönyi külön tanulmányt ígér. A törökkori lócsont -anyagból kitűnik egy kitenyésztett arab ló koponyája.