Századok – 1962
Történeti irodalom - Budapest régiségei (Ism. Györffy György) 248
252 TÖRTÉNETI IRODALOM 252 Buda környékének XIII—XV. századi helytörténetét több kisebb cikk világítja meg. Nagy Emese „A középkori Gercse község temploma" c. anyagközlö tanulmányában a Pesthidegkút határában levő templomrom régészeti és történeti vizsgálatát kapjuk. Az egyhajós, patkóalakú szentélyű kis templom építési idejét a XIII. században határozza meg. A romot a régebbi kutatók (Beliczky, Garády, Gárdonyi) nyomán Gercsével azonosítja, mely 1212-től szerepel s a török alatt pusztult el. A templomot 1774-ben helyreállították, de 1817-től ismét romlásnak indult. — A „Kutatások a budaszentlőrinci pálos kolostor területén" c. anyagközlés az 1300 és 1304 között alapított pálos kolostor területén végzett újabb kutatásokról számol be. A szentélytől északra toronyszerű épület állott, mely egy sokszögű apszist zár magában; a kutatás során pedig ebben egy még kisebb ós még régebbi kápolnaapszis maradványai kerültek elő, melyet XIII — XIV. századi cserópanyag datál. Valószínűnek tartom, hogy e helyen keresendő a „Buda mellett a keszi előhegyen levő Sz. Lőrinc mártír kápolna" (capellam b. Laurencii martiris de promontorio Kezű prope Budám existentem), mely 1290-ban egy remete gondozása alatt állt. (Bártfai Szabó : Pest megye történetének okleveles emlékei, Bpest. 1938. 24. Megjegyzem, hogy a Promontorium középkori jelentése elsődlegesen nem szőlőhegy, mint némelyek írják, hanem előhegy, pl. 1440, 1485: in promontorio Elewhegh, ld. sajtó alatt levő történeti földrajzom I. kötet Váradelőhegy címszavát.) Ez a Sz. Lőrinc kápolna ugyanis magyarázatot adhat mind a kiásott legkorábbi épületrészekre, mind a remeteség kezdeteire. Nagy Emese cikkében hiányoljuk, hogy nem árulja el az olvasónak, hogy hol is fekszik (milyen utcában s szám alatt) az a jelentős romterület, amelyről beszámol. Az 1334-ben alapított óbudai klarissza kolostor helyével foglalkozik Jankovich Miklós „Adatok Óbuda középkori helyrajzához. Hol állott az óbudai klarisszák kolostora?" c. dolgozata (XVIII. 487 — 499). A XVIII. századi források középkori topográfiai adatainak kutatására beállított szerző a Zicby levéltárban talált is egy 1719-i levelet, melyből kiderült, hogy a klarissza kolostor a Zichyek óbudai „serfőző háza ellenében" állott. Egy korábbi megállapodásból (1697) pedig kiviláglik, hogy a Zichyek serfőző építésére egy 70 x 30 öl nagyságú telket adtak egy tűzvész pusztította kiváló hely mellett Megati B. Jánosnak. A serfőzőház 1717 előtt Geiger János, ettől kezdve Auer János bérletébe ment át, akit utóbb (1735-ben?) elárvereznek. A kérdést megnehezíti, hogy 1702-től volt egy másik sörfőző is Óbudán, melyet óbudai zsidók béreltek. E két sörfőző további sorsából állapítható meg a klarissza kolostor fekvése. Jankovich szerint Auert elárverezték, így a másik sörfőző működését bizonyítja, hogy Geigerók 1737-ben bérbevesznek egy sörházat. Az az 1762-i óbudai „régi sörház" pedig, mely 17 zsidó családnak szolgál otthonul, s azonos a ma is fennálló Lajos u. 158. sz. alatti házzal, szerinte a régi Menegati-féle sörház kell legyen. Mivel pedig e sörház a zsidó imaház telkével szemben áll, a klarissza kolostor helyét a zsidó templom helyére kellene tenni. — A feltárt adatok hasznosak, ezekből azonban másra következtetek. 1737-ben özvegy Geigerné és fia, Geiger György János bérbevett egy sörházat; ez a sörház nyilván azzal azonos, melyet 20 évvel korábban is Geiger János bérelt, s amely Auer elárverezésével megürült . A zsidó bérletben levő sörház pedig nyilván azonos a Lajos utcai (akkori nevén Zsidó utrai) házzal, melyet 1762-ben is zsidók laktak, s szemben áll a zsidó templommal. A Menegati — Geiger — Auer-féle sörház azonosítását a Lajos utcai házzal kizárja az a körülmény, hogy a sörház bérbevételekor telkének méretét meghatározzák (70 x 30 öl), s ez semmi módon nem egyeztethető a Lajos utcai telekkel, mely jóval ldsebb s egy háromszögletű háztömb része. A klarisszák melletti sörház tehát a másik óbudai sörházzal azonosítandó, melynek nevét a Serfőző utca tartotta fenn; ennek északi házsora az Árpád-híd budai hídfőjének építésével megszűnt. Ilyen módon a klarisszák templomát északabbra, a hídfő közvetlen közelében kell keresnünk, ami az eddig ismert történeti adatokkal is jobban összhangban áll (vö. Bártfai Szabó: Óbuda egyházi intézményei a középkorban 32. 1. és Id. a 70. lapon közölt vázlatot). Több évszázad településtörténetét érinti Holl Imre „Jelentés a nyéki kastélyépületek területén 1956-ban végzett hitelesítő ásatásról" c. beszámolója (XIX. 273 — 290). A hitelesítő ásatás a Garády Sándor által 1931-től 1942-ig folytatott nagyjelentőségű ásatások eredményeit több ponton kiegészítette. A Mátyás uralkodása alatt elkezdett és II. Ulászló alatt befejezett pompás vadászkastély mellett egy szobasort magában foglaló másik kastély is állott, melynek alapfalai ós leletei egy korábbi, Zsigmond-kori vadászkastély létezését bizonyítják. A királyi kápolna funkcióját betöltő közeli templom temetője XÍII —XVI. századi mellékleteket tartalmaz, sőt egyszerű IX —X. századi kerámia is került elő. Nézetem szerint ez összhangban van azzal, hogy a Nyék törzsnév a település kezdeteit a X. századra datálja. A Zsigmond-kor történetének egy-egy kérdését két kitűnő tanulmány világítja meg.
