Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
158 MÉBEI GYULA A nacionalizmus volt Ausztriának és Európának legmelegebb problémája* Ezen túl kell jutni, s az európai emberiség univerzális eszméjével kell felváltani, mert ettől függ Európa népeinek jövője ós sorsa. A konstruktív elgondolásokban és a gyakorlatban rejlő hibák, fogyatékosságok feltárásából Európának le kell vonnia azt a tanulságot, hogy ha nem lép túl a nemzeti önzésen az egyetemes gondolkodás és cselekvés felé, szabadsága forog veszélyben. Ha ezt nem tenné, jövője nem lesz kevésbé szánalomra méltó, mint amilyen a múltja volt.74 A Monarchia fenntartása érdekében kifejtett valamennyi eszme, terv közös kiindulópontja az volt, hogy ezt a népközösséget nemcsak a népek, hanem Európa érdekében is fenn kell tartani. A népek nemzeti idealizmusa a reálpolitikai megfontolással szemben egy térség védelmi és gazdasági egységének a széttörésére vezetett, holott e közös védelmi és gazdasági érdekek a nemzeti közösségnél nagyobb egység létrehozását követelték volna meg. A döntés a nagyhatalmak érdekei szerint egy új politikai szövetség létrehozása érdekében történt. Emellett az a hiedelem is vezette őket, hogy ha széttörik a Monarchiát, amelyet — Hantsch állítása szerint — igazságtalanul és a tényekkel ellentétben, propagandisztikusan neveztek a „népek börtönének", és megsemmisítik a „Habsburg igát", akkor szabadságot és demokratikus fejlődési lehetőséget biztosítanak a Monarchia népeinek. A valóságban azonban — folytatja — Közép-Európának sem nemzeti, sem politikai kérdései nem oldhatók meg nagy kisebbségekkel rendelkező nemzeti államok fennállásával. Nem véletlen, hogy Európa a dunai monarchia bukása óta, „mióta nyers erőszakkal (ti. az 1920. évi párizskörnyéki békeszerződésekkel — M. Gy.) nyúltak olyan kérdések megoldásához, amelyek csak a jogi tudat fokozatos és állandó fejlődésében lelhetnek erkölcsös és emberséges megoldásra, Európa nem tudott megnyugodni".7 5 Hantsch a maga érvelésének a megerősítése céljából egyrészt Palmerston kijelentésére hivatkozik, amely szerint Ausztria a központja Európa szabadságának, másrészt Potocky és a Taaffe grófoknak Ausztria miniszterelnökéhez intézett 1871-i emlékiratára támaszkodik, amelyben — szerinte — klasszikusan fogalmazták meg a következőket: Ausztria soknépű állam és így a nemzeti önzés helyett magasabb erkölcsi eszmének, az igazságosság eszméjének kell vezetnie. Ausztria belső állami természetéből következő hivatása az, hogy Európában a par excellence jogállam legyen.78 A Monarchia népeinek jelentős része azonban nem értette meg az állami közösség nagy eszméjét. Európának, ha tudatában lett volna civilizátori hivatásának, s ba ilyen Európa egyáltalán létezett volna, s nem csupán érdek- és hatalmi csoportok, érdek- és hatalmi kérdések, ilyen értelemben kellett volna segítően beavatkoznia. Ausztria—Magyarország felbomlása egyben Európa felbomlásának a jelképe volt, s ez nem csupán politikai, hanem általános civilizatorikus kérdéssé is vált. „Ha ez az Európa ma az együttműködés lehetőségeit mérlegeli s egy közösség elképzelhető formáiról gondolkodik, ha ma azt a feladatot, amelynek megoldása Ausztriára várt volna, de amelyet mindvégig nem tudott teljesíteni, bizonyos fokig a másik végén kezdik megragadni, akkor a hajdani soknemzetű állam belső szervezetének s az ennek alapját képező erőknek a tanulmányozása értékes tanulságokkal járhat. Remélnünk lehet, hogy az embejinek a nemzeti, a közös érdeknek a külön érdekek fölé helyezésében, helyes 74 Hantsch: i. m. 6—7. 1. 75 Uo. 109. 1. 76 Uo. 110. 1.
