Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
A ,, NEMZETEKFÖLÖTTI ÁLLAM" ESZMÉJE A BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 159 értékelésében a világ ma már nem ott tart, ahol a versaillesi, st.-germaini és trianoni békeszerződések idején, és elérkezett addig a felismerésig, hogy a nemzetieknél magasabb értékek is vannak, és e magasabb értékek, amelyek közé kétségtelenül oda tartozik a szabadság, a biztonság és az emberi személyiség joga, minden más érdeknél és szempontnál fontosabbak. Van népjog, de van emberi jog is. Az a körülmény, hogy egy olyannyira kifejlődött jogrendszert és békés rendet összetörtek Európa szívében, megfosztotta ezt a nemzetekfölötti kqzösség felépítésének alapjától".7 7 Hantstih nem titkolja azt sem, hogy ezek az elméleti fejtegetések a közvetlen gyakorlatot kívánják szolgálni. Európa konstruktív újjárendezésóre nem lát más, eszményibb irányvonalat, mint a saját belső feltételeiből kifejlesztett rendezési elvet, amilyen Ausztria kialakulásában is érvényesült. Elutasítja mind az Egyesült Államok, mind Svájc modellként való ajánlását akár a Monarchia, akár Európa újjárendezése számára, mert csak az öntörvényű organikus belső fejlődés kialakította hagyományos szervezetet tartja alkalmas bázisnak. Ilyen elvekből kiindulva „egyáltalán nem esik kívül a gyakorlati politika síkján az, hogy a dunai monarchiának, Európa utolsó egyetemes állami rendjének a példájából tanuljon, főleg pedig, hogy megértse azt, amit oly sokan nem akartak tudomásul venni a régi Ausztriában: a magasabb jó, a magasabb közös érdekek szolgálatában történő lemondás nélkül nem lehet ilyen egységet teremteni. Ennek az egységnek az a nagy történeti feladat jutna osztályrészül, hogy az egész világot megtermékenyítő nyugati kultúrjavakat hatékonyan megóvja ós megvédje.7 8 Talán kissé szokatlanul hosszúra nyúlt a nemzetekfölötti állam eszményképét a Habsburg-monarchiában felfedező osztrák történészek elvi álláspontjának ismertetése. Mégis: e nézetek elemzése nemcsak a világnézeti, módszertani alapok és a közvetlen politikai célok megismerését teszi lehetővé, hanem nagymértékben megkönnyíti azoknak a szempontoknak a megértését is, amelyek alapján az egyes terveket, elméleteket kiválogatták és tárgyalták. Ezért kellett bővebben előadni Hantschék felfogását. Hantsch arra akarja nevelni olvasóit, hogy ismerjék fel a történelmi folytonosság jelentőségét, a történelmi hagyományoknak az emberiség érdekében játszott szerepét, a történelem hullámzó felszíne alatt a történeti tudat mélyében élő, a hagyományokban rejlő változtathatatlan örök értékek fontosságát. Felhívja továbbá a figyelmet arra is, hogy a jelenkorban is csak a történeti tudatban fokozatosan, szervesen, évszázados fejlődés eredményeként kialakult szellemi tulajdon és intézmények érdemesek a megőrzésre. Mindez kísértetiesen emlékeztet a német politikai romantika reakciós, feudális, s a maga idején a francia forradalom és eszméi ellen irányított organikus állam- és történelemszemléletére. A hagyományokra, a fokozatos fejlődésre, az évszázadokon át kialakult intézmények korszerűsített, de lényegében változatlan fenntartásának a szükségességére hivatkozva küzdött a XIX. század végén és a XX. század elején a konzervatív-klerikális reakció előbb a pozitivizmus és a vulgáris materializmus, majd a marxizmus ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a nyomában Európa-szerte fellángoló forradalmi mozgalmak után még a századelejinéi is fokozottabban várt a burzsoá ideológusokra a polgári front eszmei megszilárdításának a feladata. "Uo. 111. 1. 78 Uo.
