Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
A „NEMZETEKFÖLÖTTI ÁLLAM" ESZMÉJE A NYUGAT-NÉMET ÉS AZ OSZTRÁK BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁSBAN (II. rész)* Térjünk most át a nyugat-német történészek másik csoportja nézeteinek az ismertetésére. Mindkét irányzat megegyezik abban, hogy iparkodik a múlt hagyományaiból táplálkozó történeti tudatot kifejleszteni a közvéleményben, a német imperializmus hatalmi törekvéseinek indokolásául. A nyugat-német imperialisták ideológusai évtizedeken át kisebb értékű és kultúranélküli népeknek tüntették fel a Monarchia nem-uralkodó népeit. Egész könyvtárat tesz ki a német nacionalisták által írt könyvek légiója, amelyben a revansista német imperializmust szolgáló történészek az „ősi német földek" visszaadásáról, a német nép „Istentől adott küldetéséről" írtak, amely a területek „civilizálásában" áll. Ilyen jogcímen tartottak igényt Közép-és Délkelet-Európa területeire 1945-ig. Ma ugyanezt a célt és igényt azzal leplezik, hogy a „nemzetekfölötti keresztény civilizáció" megvédésének szükségességéről írnak, amelyet „az istentelen kommunizmus agressziója" fenyeget. A múltat arra használják fel, hogy a nemzetek fölötti állam vonzó példáit keressék és találják meg benne. E példák közé tartozik a Habsburg-monarchia, amelyet úgy tüntetnek fel, mint az európai civilizációnak Közép- és Délkelet-Európában „örök időktől fogva létező védőbástyáját" a forradalmi felforgatások ellen. A Habsburg-monarchia e történészek műveiben mintapéldája Európa modern nemzetekfölötti rendezésének. A Monarchia bukását fájlalják, mert ez a gyászos esemény a széttépett, szétzilált Európa minden bajának a forrása.4 0 A Habsburg-monarchia restaurációjának a gondolata a két világháború közötti időben a Szovjetuniótól való félelem miatt merült fel, ahol a népek önrendelkezési joga élő gyakorlattá vált és amely államról az imperialisták is észrevették, hogy támasza lehet a német finánctőke farkasétvágya által fenyegetett közép- és délkelet-európai államoknak. Többek között ezért is merült fel a 20-as években a Páneurópa-eszme. Ezért írtak annyit Közép-Európa „balkanizálódásáról" és az e területen nemzeti okokból előidézett háborús veszélyről, valamint annak szükségességéről, hogy „túlhaladják" az ilyen nemzeti korlátozottságot. Amikor a német finánctőke a nácikat uralomra segítette, eltávolította a szocialista forradalom veszélyét, Hitler és emberei szabad kezet kaptak Közép- és Délkelet-Európa balkanizálásának a felszámolására és arra, hogy olyan „nemzetekfölötti" államot létesítsenek — német vezetés alatt —, amely alkalmas volna a Szovjetunió megtámadására, így vált a kis nemzetek önrendelkezési jogának, önálló nemzeti és állami életre való jogának elvitatása 30 év leforgása alatt immár másodízben világháború robbantógyutacsává. Ma is számos nyugat-német történész vallja — * A tanulmány I. részét a Századok 1961. évi 6. számában közöltük. 40 Vö. minderre: Kfiíek: i. m. 10. és 12. lapjait.
